7. A megb�zat�s

 A zuhan�s v�get �rt. Nagy er�vel csap�dott a talajnak. Reszket� t�rdei nem tudt�k megtartani, �gy �sszerogyva, arccal a talajnak �rkezett meg egy f�lhom�lyba burkol�z�, rossz leveg�j� szob�ba.

-         Megv�rakoztatt�l, Dumbledore unok�ja! – zengett a m�ly, t�lvil�gi hang, amelyt�l Valeriana �sszerezzent. Arc�t tov�bbra is a kopott padl� fel� ford�totta, de kez�vel feltolta mag�t. – �llj fel, hadd n�zzelek meg jobban!

Valeriana reszketve t�p�szkodott fel, de fej�t tov�bbra sem emelte meg, igyekezve a szemkontaktust ker�lni. Szerencs�re Voldemort ezt m�sk�nt �rtelmezte.

- L�tom sz�leid megtan�tottak a kell� al�zatra. Helyes!

Valeriana nem mert megsz�lalni, de egy kicsit megk�nnyebb�lt, hogy m�r az els� percben kedvez� benyom�st keltett a Nagy�rban.

-         Nagyon hasonl�tasz �desany�dra! – folytatta a diskurzust Voldemort nyugodt, vontatott hangon. – Rem�lem te is olyan j� szolg�latot fogsz teljes�teni, mint a sz�leid. Igaz�n b�szke lehetsz r�juk! – �jabb csend. – Keresztany�d r�viden elmes�lte az elm�lt �vben t�rt�nteket. Sajn�lom, hogy �desany�d meghalt – Valeriana hirtelen megd�bbent a szavak hallat�n, de azt�n nem kellet csalatkoznia, Voldemort a mondat v�g�t m�r hideg szemreh�ny�st sugall� hangon folytatta. – sz�ks�gem lett volna m�g a tev�kenys�g�re, most tal�n jobban, mint r�gen. Na de tal�n te, - �s k�zelebb l�pett Valerian�hoz, aki m�g mindig lehajtott fejjel �llt el�tte, �gy arc�t nem l�thatta, de fanyar, visszatasz�t� illat�t j�l �rezte. – te tal�n tudod folytatni az � munk�j�t.

Valeriana nem igaz�n �rtette, hogy Voldemort mir�l besz�l, hiszen sz�lei munk�j�r�l semmi konkr�tumot nem tudott. Csendben v�rta, hogy a f�rfi folytassa mondand�j�t. Hallgat�sa azonban Voldemortot egyre jobban d�h�tette.

-         Tal�n m�r nem besz�led a nyelv�nket? Vagy tal�n n�ma vagy? Err�l a fogyat�koss�gr�l keresztany�d nem besz�lt. – horkant a l�nyra �s t�relmetlen�l megr�zta v�ll�t. – V�laszolj, ha hozz�d besz�lek! S�ket vagy?

-         Nem vagyok s�ket, �s t�k�letesen besz�lem, �s �rtem ezt a nyelvet! – sz�lalt meg b�tortalanul Valeriana. Kir�zta a hideg, ahogyan a tal�ron kereszt�l is �rezte a v�kony hossz� ujjak fagyos �rint�s�t.

-         Rendben. Nos akkor besz�lj, igaz, hogy engem akarsz szolg�lni?

-         Igen – felelte Valeriana r�viden tov�bbra is lefel� l�g� fejjel. M�r f�jt a v�lla a szor�t�st�l.

-         �s biztos, hogy megb�zhatok benned? El�g er�s vagy ahhoz, hogy a feladataimat v�grehajtsd?

-         Igen – mondta Valeriana hat�rozottan, b�r fogalma sem volt, milyen feladatokr�l lenne sz�.

-         N�zz a szemembe, �s �gy v�laszolj! – sziszegte Voldemort a l�nynak, �s m�g er�sebben megszor�totta a v�ll�t.

Valeriana megr�zk�dott, mint egy rongybaba, de a fej�t nem emelte meg. F�lt, hogy nem lesz el�g er�s gondolatai lez�r�s�hoz, ha a Nagy�r szem�be kell n�znie, �s akkor mindennek v�ge. Ha gondolatai kit�rulkoznak, akkor nem csak � ker�l bajba, hanem nagyapja is. Pedig � b�zik benne, hitt abban, hogy el�g ereje lesz helyt�llni ebben a neh�z helyzetben.

-         Azt mondtam, n�zz a szemembe! – Voldemort hangja er�szakosan sz�llt a megszeppent l�ny fel�.

 Valeriana �gy �rezte, mindj�rt kics�szik l�ba al�l a talaj. Voldemort jobb kez�vel megfogta  �ll�t, �s megemelte a fej�t. Most m�r k�nytelen volt feln�zni a rettegett arcra. Valeriana f�lelm�t a l�tv�ny csak fokozta. Voldemort sz�rke, �lettelen b�re teljesen r�simult arccsontjaira, �gy annak minden r�szlete l�that� volt. Az aszott arc m�g�l villog� szemp�r �gy hatolt a l�ny�ba, mint ahogy a vad�llat ugrik pr�d�ja ut�n. Valeriana �rezte, ahogy Voldemort kutakodik gondolatai k�z�tt, mintha egy lexikonban pr�b�lna keresg�lni. Igyekezett �sszpontos�tani, de nagyon zavarta a hideg ujjak �rint�se, a f�rfi k�zels�ge, �s a sz�j�b�l �rad� rothad� b�z, ami alig n�h�ny centim�terre lihegett r�. �llta a f�rk�sz� tekintetet, �s v�g�l siker�lt! Lez�rta eml�keit, valahova m�lyre, ahova senki sem juthat be �s m�r csak egyetlen k�p maradt meg: a S�t�t Nagy�r gy�zelm�t �nnepl� t�meg, amelynek �l�n � �ll. Maga sem tudta, hogy ezt a k�pet hogyan siker�lt el�var�zsolnia, tal�n a f�lelem k�tszerezte meg k�pess�geit, vagy tal�n �r�k�lt n�mi adotts�got �desanyj�t�l az okklumencia ir�nt. De ez nem is volt fontos csak az, hogy siker�lt!

-         Helyes!

Valeriana azt hitte, hogy a gy�trelmeknek ezzel v�ge. Teljes�tette a feladatot, siker�lt meggy�znie Voldemortot. De t�vedett. Voldemort ugyan az �ll�t elengedte, �gy megszakadhatott a szemkontaktus, de a hideg ujjak lefel� cs�sztak jobb v�ll�n. Felh�zta tal�rja ujj�t, �s v�gigsim�totta b�r�t, amit�l megborzongott. Valeriana legsz�vesebben elkapta volna karj�t, �s rohant volna kifel�, hogy min�l messzebb ker�lj�n ett�l a sz�rny� helyt�l. De tudta, hogy innen nem olyan k�nny� a menekv�s, �s akkor is csak a veszt�be rohanna. �gy h�t v�rta, hogy mire k�sz�l a S�t�t Nagy�r.

Voldemort egy pillanatra elengedte Valeriana karj�t, de csak az�rt, hogy saj�t tal�rja ujj�t is felhajtsa. Meglaz�totta az ingujjat, �s szabadd� tette saj�t alkarj�t is.

Valeriana sz�ve nagyot dobbant a l�tv�nyt�l. Voldemort alkarj�n ugyanaz a jel volt, amelyet sz�lei karj�n is sz�mtalanszor l�tott gyerekkor�ban: egy koponya, amelynek sz�j�b�l egy k�gy� �gaskodik kifel�. Akkor valahogy elfogadta, sz�lei r�sz�nek tekintette ezt a furcsa jelet, de most viszolygott t�le. Feln�tt fejjel m�r m�sk�nt l�tja az ember m�g a k�l�n�s rajzok jelent�s�t is.

Voldemort �jb�l megfogta Valeriana jobb karj�t, �s a saj�t alkarj�t hozz�nyomta az �v�hez, �gy hogy a s�t�t jel pontosan �rintkezzen a l�ny b�r�vel. Valeriana ehhez foghat�t m�g sohasem �rzett. Kett�j�k b�re, mintha eggy� v�lt volna azon a helyen, ahol a jel volt. �gy �rezte, az ereiben m�r nem is az � v�re folyik. Pontosan �rz�kelte Voldemort ereinek l�ktet�s�t. Alkarja �gett, forgott vele a vil�g. Ha az er�s szor�t�s nem tartotta volna talpon, biztosan �sszerogyott volna. M�r nem f�lt semmit�l. �gy �rezte enn�l rosszabb m�r nem t�rt�nhet vele. Undorodott Voldemortt�l, �s saj�t mag�t�l is. A feje �res volt, nem tudott semmire sem gondolni. Legsz�vesebben szeretett volna megsemmis�lni, els�llyedni, �s a f�lddel eggy� v�lni.

Azt�n hirtelen v�ge lett. Miut�n Voldemort elengedte karj�t, er�tlen�l a f�ldre zuhant. Mellkasa zih�lt, alig kapott leveg�t. �nk�ntelen�l alkarj�hoz kapott. M�r nem �rezte a forr�s�got, �s nem is f�jt, legal�bbis fizikailag nem. A lelke s�r�lt, �s tudta, ezt a s�r�l�st sohasem fogja kiheverni. Megpecs�telt�k, mint egy �llatot! Persze mint nemr�g megtudta, sorsa �s �lete eddig is meg volt pecs�telve, de legal�bb eddig nem l�tszott, nem kellett szembes�lnie vele. Innent�l fogva viszont majd ak�rh�nyszor a karj�ra n�z, mindig eml�keztetni fogja ez a jel, hogy hova tartozik, �s eml�kezni fog erre a sz�rny� pillanatra.

-         Rendben. Most m�r mindig fogod tudni, hogy h�vatlak. Ha feket�re v�ltozik a jel sz�ne, akkor amilyen gyorsan csak tudod, felveszed a k�penyt, amiben j�tt�l, �s az azonnal ide fog hozni el�m. Viszont legk�zelebb az �larcot ne felejtsd felvenni, mert nem biztos, hogy akkor is csak ketten lesz�nk. Egyel�re senki sem tudhatja meg, hogy ki vagy. - miut�n Valeriana nem v�laszolt, �s Voldemort �szrevette, hogy m�g mindig a f�ld�n t�rdel az alkarj�t szorongatva, d�h�sen hozz�tette: - Meg�rtetted, amit mondtam? Hagyd m�r, majd megszokod! Most r�m figyelj! �llj f�l!

Valeriana tudata lassan kezdett tisztulni. Esz�be jutott nagyapja, �s er�s v�gyat �rzett, hogy min�l hamarabb vele lehessen. V�gig kell csin�lnia, �s hamarosan megszabadul Voldemortt�l, azut�n mehet nagyapj�hoz, hogy oltalmat tal�ljon. Ezek a gondolatok egy kis er�t adtak neki. Fel�llt, �s megemelte a fej�t, de ker�lte Voldemort tekintet�t.

-         Helyes! A gyeng�ket nem viselem magam k�r�l! – folytatta Voldemort, mikor l�tta, hogy Valeriana v�gre r� figyel. – Most pedig besz�lj�k meg a feladatod!

-         A feladatom? – Valeriana meglep�d�tten Voldemort arc�ba n�zett, de azt�n gyorsan elkapta a tekintet�t, nehogy szem�k tal�lkozzon.

-         Mi�rt csod�lkozol? Az�rt j�tt�l, hogy munk�ddal az �n gy�zelmemet, �s uralmamat seg�tsd. Nem?

-         De igen. – v�laszolta Valeriana er�ltetett magabiztoss�ggal.

-         Nos, a feladatod ugyanaz lesz, mint �desany�dnak. Ugye tudod, hogy mi volt az, amivel seg�tett engem a c�lom el�r�s�ben?

-         Nem – felelte Valeriana. Hiszen honnan is tudta volna? Semmit sem tudott sz�lei akkori �let�r�l.

-         �desany�d sohasem besz�lt munk�j�r�l? – csod�lkozott Voldemort.

-         Nem – Valeriana f�lt, hogy t�j�kozatlans�ga nem vet r� j� f�nyt, de hi�ba hazudott volna, hiszen el�bb-ut�bb �gyis megtudta volna a Nagy�r, hogy fogalma sincs feladata mivolt�r�l.

-         H�t igen. Sok lepcses sz�j� szolg�m p�ld�t vehetne �desany�d h�s�g�r�l, �s odaad�s�r�l. � igaz�n komolyan vette feladat�t. Dumbledore b�szke lehet a l�ny�ra, igaz�n j� nevel�st kapott. – mondta, �s hangosan felnevetett. Ez a h�rg�, vis�t� hang Valeriana idegeit borzolta. Gyomra g�rcsber�ndult, kez�t �k�lbeszor�totta, de arc�n igyekezett uralkodni.

Voldemort s�t�ni kacaja hirtelen abbamaradt, �s komoly, kim�rt hangon folytatta.

-         �desany�d rendszeresen inform�lt engem a saj�t apja, �s koloncai t�nyked�seir�l. – Valerian�val ism�t forgott a vil�g. Az �desanyja egy k�m volt, m�ghozz� a saj�t �desapj�t k�pes volt el�rulni! Nagyapja m�gis felkereste �t, hogy seg�tsen rajta, �s m�g �desanyj�nak is k�pes lett volna megbocs�tani azok ut�n, amit tett. – Ez lesz a te dolgod is.

-         Tess�k? �n erre k�ptelen vagyok! –fakadt ki Valeriana elfelejtve kor�bbi f�lelm�t, �s feln�zett Voldemortra, aki d�h�dten emelte p�lc�j�t a magasba.

-         Micsoda? Crucio!

�s j�tt a k�nok k�nja. Valeriana �jb�l a padl�ra zuhant. Izmai megfesz�ltek, feje majd sz�trobbant. Gyomr�ba, mintha k�st sz�rtak volna, sz�ve hangosan kalap�lt, mellkasa le, s f�l j�rt, ahogy leveg� ut�n kapkodott. Ott hevert kiszolg�ltatva, heves f�jdalmait�l szenvedve, �s egy dolog jutott esz�be, amikor kegyelem ut�n k�ny�r�gve feln�zett, �s szembetal�lta mag�t Voldemort p�lc�j�val: mi�ta �jra var�zsl�k k�z�tt �lt, nem volt kez�ben var�zsp�lca, s�t m�g nem is var�zsolt. Pedig van m�dja a Cruciatus- �tok kiv�d�s�nek! Igen, most m�r j�l eml�kezett, �s ahogy kezdtek tisztulni a gondolatai, �gy cs�kkent a f�jdalom. Megk�nnyebb�l�s�t azonban nem mutatta, nehogy Voldemort ny�lt ellenszeg�l�snek vegye, hogy kiv�di �tk�t.

Csak figyelte a p�lc�t, hogy mikor kezd s�llyedni. �s v�gre, Voldemort leengedte karj�t, mik�zben megvet�en n�zett le a l�nyra, aki most m�r csak tettette megk�nnyebb�l�s�t, hiszen az enyh�l�s m�r j�val kor�bban el�rte.

-         Ne feledd, ez, vagy enn�l is rosszabb v�r arra, aki szembe mer sz�llni velem, �s nem hajtja v�gre az utas�t�saimat! Meg�rtetted? – ord�totta oda Valeri�n�nak.

-         Igen – felelte elhal� hangon, �s tudta, hogy mindent el kell fogadnia a Nagy�rt�l, ha min�l hamarabb szabadulni akar t�le.

-         Most elmehetsz! Hogy hogyan oldod meg a feladatodat, engem nem �rdekel! Sz�ks�gem van min�l hamarabb a h�reidre, mert att�l tartok, a r�gi inform�torom m�r nem megb�zhat�. A szerencs�tlen a veszt�be rohan, ha rajtakapom az �rul�son. Egyszer m�r megtagadott, de ezzel akkoriban sokan �gy voltak. Mivel sz�ks�gem van r�juk, kaptak m�g egy es�lyt. � azonban ezzel azt hiszem vissza�lt, �s el�rult engem.

Csend lett. Voldemort a gondolataiba mer�lt, �s h�tat ford�tott Valeri�n�nak, aki moccanni sem mert. V�rta h�tha kap m�g valamilyen utas�t�st. Voldemort miut�n le�lt �r�asztal�hoz, �szrevette, hogy a l�ny m�g mindig ott �ll el�tte.

-         Mondtam, hogy elmehetsz. Mire v�rsz?

Valeriana szem�vel az ajt�t kereste, de Voldemort ism�t r�f�rmedt.

-         H� szolg�im hoppon�lhatnak innen. Indulj m�r! Ne d�h�ts!

Hoppon�lni, igen! Valeriana gondolatait befel�ford�tva koncentr�lni kezdett. Olyan r�gen hoppon�lt, �s nem t�veszthetett.

�s siker�lt! A k�vetkez� pillanatban m�r kint volt a szabadban, a ny�ri, �get� Nap f�nye elvak�totta az addig s�t�thez szokott szem�t. Hirtelen nem l�tott semmit. M�lyeket l�legzett, hogy az orr�ba �s a tork�ba lecsap�dott rossz leveg� �z�t, a friss leveg� kellemes b�rsonyoss�ga j�rhassa �t. De hi�ba igyekezett, m�g mindig �gy �rezte a b�zt maga k�r�l, mintha Voldemort mellette �llna. Riadtan k�r�l n�zett, amikor szeme m�r megszokta az er�s f�nyt, �s megk�nnyebb�lve vette tudom�sul, hogy egyed�l �ll a sz�les �ton. Lenn a faluban �ppen delet harangoztak.

Valeriana fej�ben keringtek a gondolatok. Felid�zte az elm�lt n�h�ny �ra sz�rny� perceit. Most a kellemes naps�t�sben, minden olyan t�volinak t�nt.

Felh�zta tal�rja ujj�t, hogy meggy�z�dj�n r�la, tal�n csak �lom volt az a sok borzalom, de nem , a jegy fenyeget�en n�zett vele szembe. �jra �rezte, ahogy Voldemort b�re az �v�hez �rt, �rezte a rothad� szagot, ami a sz�j�b�l �radt, �s maga el�tt l�tta az aszott arcot, az izz� szemp�rral. Gyomra felfordult, undorodott mindent�l, de legink�bb mag�t�l. Keze remegett, �s zih�lva vette a leveg�t. T�rdre rogyva k�zd�tt, hogy legy�zze h�nyinger�t, de v�g�l nem siker�lt. Hangosan zokogva adta ki gyomra tartalm�t.

Hossz� id�be tellett, mire megnyugodott, �s elindulhatott a Malfoy k�ria fel�. Gondolatai kezdtek kitisztulni, �s m�r csak azon j�rt az esze, hogy hogyan juthatna min�l hamarabb nagyapja k�zel�be, �s hogy tudn� Voldemort feladat�t v�grehajtani an�lk�l, hogy �rtana neki.

A h�zba �rve azonnal felrohant a szob�j�ba. Szerencs�re nem tal�lkozott menetk�zben senkivel. Gyorsan ledob�lta ruh�it, �s be�llt a zuhany al�. Hosszan d�rzs�lte mag�t a szivaccsal, mintha a r�tapadt szennyet szerette volna elt�vol�tani. Pedig az, ami bevonta test�t �s lelk�t, m�r elt�vol�thatatlan, mint ahogy az a f�rtelmes jegy is �r�kre a karj�n fog �ktelenkedni! Ez a jegy fogja eml�keztetni mindig, hogy sz�vets�get k�t�tt a s�t�ts�ggel.