5. fejezet

�tkeres�s

  Voldemort az �n szememben m�g mindig az a kissr�c volt, akivel rengeteget nevett�nk, �s akir�l azt hittem, soha nem fog gyilkolni. De m�r hatod�ves kor�ban megtette, �s ez sz�momra egyenesen megd�bbent� volt.

  Kor�bbi p�rbajaink Melanth�val meg sem k�zel�tett�k azt, ami Voldemort miatt j�tsz�dott le k�z�tt�nk. Akkor nem sok h�ja volt, hogy meg�lj�k egym�st. Az Adava Kedavra is elhangzott k�z�tt�nk, nem is egyszer, de l�lekjelenl�t�nknek h�la, nem tal�lt el benn�nket. Az a szoba, ahol k�zd�tt�nk, t�z perc ut�n romokban hevert.

  �gy visszagondolva f�lelmetes p�rbaj volt. Mintha soha nem akart volna v�get �rni. �s val�ban, ha az egyik�nk meghal, Sado folytatta volna helyette. � nem d�nt�tte el, hogy melyik�nk oldal�ra �lljon, ez�rt ink�bb kimaradt a vit�b�l.

  T�bb mint f�l napon kereszt�l sz�rtuk egym�sra az �tkokat. V�g�l Melantho adta fel. �n pedig v�gleg elhagytam a Mardek�r kast�lyt.

  Nem volt hov� mennem. Sok�ig bolyongtam, c�ltalanul. M�g mindig �ltetett a tudat, hogy a fi�, akit nagyon is kedveltem, akinek j�form�n az anyja voltam, r�l�pett ugyanarra az �tra, amelyre n�v�reim engem is cs�b�tottak �vtizedekkel ezel�tt. �s tudtam, hogy �ket elhagyni majdnem hogy lehetetlen.

  Nagyj�b�l egy h�napig j�rtam az utc�kon, c�ltalanul, �jszak�kra bet�rve egy-egy fogad�ba. Nem kellett semmif�le t�mad�st�l tartanom. Az emberek vagy egyszer�en nem hitt�k el, hogy l�tezem, vagy annyira f�ltek t�lem, hogy meg sem pr�b�ltak meg�ll�tani. M�gis, mindezek ellen�re felt�n�en siet�sre fogt�k l�pteiket, b�rmerre is j�rtam.

  Sk�ci�b�l eg�szen id�ig, Londonig elj�ttem. Az els� dolgom volt felkeresni a h�zat, ahol megsz�lettem. Mikor a r�gi birtok hat�r�ra �rtem, d�bbenten tapasztaltam, hogy az m�r egy�ltal�n nem olyan, mint volt. A f�ldet g�pekkel m�velt�k, kukoric�t termesztettek rajta, sehol sem voltak az aranyl� b�zamez�k, amiket megszerettem kisl�nykoromban, de a legf�jdalmasabb hi�ny�rz�s a h�zunk hely�n �ll� barakk volt. Egy ostoba od�, amit a munk�sok sz�m�ra �p�tettek. Sehol sem volt m�r az a sz�p, egyszer�, feh�r fal� h�z, amiben gyerekk�nt t�lt�ttem a napjaimat. Minden csak az �n sz�momra lett volna eml�k, �s senki m�st nem �rdekelt.

  Mit tehettem volna? Tov�bbmentem.

  London belv�ros�ba nem volt b�tors�gom bemenni. T�l sok auror �lt ott m�r akkor is, akik nem n�zt�k volna j� szemmel, ha a bar�taik gyilkosa arra s�t�l. Az �ton a falvakban megsz�lltam egy-egy fogad�ban, arcomat eltakarva l�ptem be, s nem is ismertek fel. De itt a rengeteg mugli k�z�tt m�g nagyobb felt�n�st keltettem volna �lt�z�kemmel is – ami egy fekete tal�r volt, a Griffend�l N�v�rek jelv�nye n�lk�l. A r�gi tal�romat a Mardek�r kast�lyban hagytam. A pusztas�gon j�rtam h�t, nem tudva, mihez kezdjek. Egy�rtelm� volt, hogy nem mehetek be sehova, hogy egy h�zat vegyek magamnak – a p�nz nem lett volna gond – s az is, hogy nem mehetek emberek k�z� az arcomat v�llalva, hisz meg sem pr�b�ltak volna megk�l�nb�ztetni a n�v�reimt�l. Azon kev�s emberek, akik l�ttak, ink�bb nem sz�ltak hozz�m, s magukban foh�szkodtak, hogy �n se figyeljek r�juk. Nem besz�lhettem h�t senkivel.

  R�gi �letemmel is szak�tottam azon a napon, amikor elhagytam a Mardek�r kast�lyt.

  A h�rom h�nappal k�s�bb m�r csak a sz�nt�f�ldeken k�boroltam, �jszak�ra pedig beh�z�dtam egy-egy erd�be. Ott kupol�t var�zsoltam a fejem f�l�, matracot a f�ldre, s �gy nyomott el az �lom minden �jjel.

  Agatha Griffend�l, a rettegett Griffend�l N�v�rek legtehets�gesebb tagja �gy v�lt f�ld�nfut�v�.

  A n�v�reimr�l abban a n�gy h�napban semmit sem hallottam. De egy�rtelm� volt, mit csin�lnak: folytatt�k a gyilkol�st �s Voldemort felk�sz�t�s�t a nagybet�s �LETre. K�s�bb ennek meg is lett az eredm�nye.

  Egyszer fordult csak el�, hogy egy auror keresztezte az utamat. � is v�letlen�l t�vedt oda, �s �n is. Az els� pillanatban, ahogy megl�tott, el�r�ntotta a p�lc�j�t, azt�n ijedten l�pett h�tra megl�tva az eny�met. Nem mert t�madni. �n sem t�madtam r�. K�ny�rg�tt, hogy engedjem el. Az els� pillanatban t�n b�tors�got l�ttam a szemeiben, de azt�n ezt felv�ltotta a p�nikszer� f�lelem. Leengedtem a p�lc�mat, s � ett�l annyira megk�nnyebb�lt, hogy kiejtette kez�b�l a saj�tj�t. Mosolyogtam rajta. Nem sz�lalt meg, de m�r l�that�an nem f�lt t�lem annyira. Persze nem volt teljesen nyugodt, de �szint�n megvallom, �n sem.

  Felismert. Tudta, hogy melyik vagyok h�rmunk k�z�l. S�r� bocs�natk�r�sek k�zepette kezdett el h�tr�lni, egyre gyorsabban, meg-meghajolva. �n nem mozdultam, de �szrevettem, hogy a p�lc�ja m�g mindig a f�ben hever. T�z m�terre t�volodott el, mikor ut�na sz�ltam. Megdermedt. F�lvettem a f�ldr�l a p�lc�t, �s odadobtam neki. Egy halv�ny mosollyal k�sz�nte meg, majd dehoppan�lt.

  M�g aznap tov�bbmentem, de tov�bbra is c�ltalanul. Est�re olyasmire bukkantam, ami nem lehetett volna ott. Egy h�rom embermagass�g� k�fal volt, repk�nnyel s�r�n ben�ve.

  Felkeltette k�v�ncsis�gomat a fal, �s f�leg az, hogy mi lehet, amit ennyire �riznek. Hoppan�lni akartam, hogy megtudjam a titkot, de azt kellett tapasztalnom, hogy itt nem lehetett.