In Medias Res
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Fanfiction
 
Nem H. Potter
 
Poe
 
joy:Kínok

Kínok mezején

                                                 

 

Ősi hagyomány ez. A régiek elmennek, és egy kis meglepetésben részesítik az újakat. Talán azóta létezik, mióta maga a kör, bár nem tudom, ezen még sosem gondolkodtam. Igazából nem is számít. A Sötét Nagyúrnak nincs ellene semmi kifogása, de ha lenne is, már nem tudná megszüntetni ezt a „hagyományt”. Onnantól kezdve, hogy te túlestél rajta, és föltápászkodtál a padlóról, csak az lebeg a szemeid előtt, hogy visszaadd a kölcsönt. Mindegy, hogy kinek.

 

Minden olyan találkozó után, amikor új karokra kerül rá a Jegy, másnap éjjel összegyűlünk a „gólyák” avatására. Sorsolással döntjük el, hogy ki kihez menjen, nehogy esetleges múltban történt dolgokat bosszuljunk meg a ’beavatás’ során. Na persze ez a sorsolás éppen annyira tiszta, mint a sorsolók lelkiismerete. Egy kis pénz az illetékes zsebébe, és ahhoz mész, akihez akarsz.

Hát ma éjjel én is ezt tettem. Tíz galleonomba került a nyavalyás, de úgy vélem, megérte. Hallani a sikolyait, minden pénzt megér. Rohadt pedálgép.

Ma csak öten vagyunk: Lestrange, mármint Rabastian, Rookwood, Mulciber, meg egy alacsony, sasorrú, sötét hosszú hajú pasas, és jómagam. Tegnap éjjel öten élték át a kínt, ami azzal jár, hogy a Jegy a karukra kerül. Ma éjjel öten élik át a kínt, ami a Crutiatus-átokkal jár. Ma éjjel öten tanulják meg, mit jelent az a könyörgés, és a megalázkodás. Mifelénk ezek alapfogalmak. Hiába, most már egy család vagyunk.

Azt kaptam, akit kifizettem. Micsoda véletlen. A címe is rajta van a pergamendarabon, amire a nevét vésték, otromba, dőlt betűkkel. Persze, ő még nem tudja, milyen fontos dolog ez.

A Sötét Nagyúr két emelettel feljebb tevékenykedik. Csend van. Ezek szerint nincs nála senki, vagy ha igen, akkor jó híreket hozott.  Miközben ezeket elgondoltam Mulciber mögém lopakodott, és elolvasta az emberem nevét:

-         Oh, Rudolf, csak nem fizettél érte? Nem gondolod, hogy túl feltűnő, hogy őt kaptad? Pont őt?

-         Mi? Ez a szavazás teljes mértékig tisztességes volt. Kérdezd csak meg Rookwoodot! Végül is ő sorsolt.   

-         Ki mondta, hogy, csaltam? – eddig az idegen férfivel sugdolódzott - Mulciber? Ezt még megbeszéljük, abban biztos lehetsz. Lesz egy-két szavam hozzád.

-         Kit kapott? – Lestrange egy hatalmas pergamen fölé hajolt, ám az egyfolytában összetekeredett.

Mulciber megmondta. Az idegen férfi szeme megvillant, a tekintete egy pillanatra összefonódott az enyémmel. Kellemetlen érzés szaladt végig a hátamon. Lestrange valami olyasmit motyogott, hogy: ’vérünk árulója’, de csak halkan, a Sötét Nagyúr két emelettel följebb él, és bár most csönd van, könnyedén betöltethetné a házat egy férfi jajkiáltásaival.

-         Mit keresel? – kérdezte az Idegen, mikor a pergamen harmadszorra is összetekeredett.

-         Belpert-t. Valami kisváros lehet.

Az Idegen odalépett a kandallóhoz, leemelt egy kristályvázát, és odanyújtotta Rodolphusnak, aki a térkép jobb fölső sarkára tette, majd egy fekete kőből faragott csészealja emlékeztető tárgyat, amit a bal fölső sarokra tett.

-         Vigyázz a vázára! – szólt hűvösen az Idegen – Ha összetörik, nem fogod zsebre tenni, amit a sógornődtől kapsz.

-         Én is tudom! – vágta oda ingerülten Rodolphust.

-         Még sosem hallottam erről a helyről – mondta, Mulciber miközben lefogta a térkép balalsó sarkát.

-         Én se – morogta Rodolphus.

-         Közép-Angliában van. A Aevern folyó partján. Valahol itt. Ezen a térképen nincs rajta.

-         Honnan tudod ezt? – nézett rá elképedve Lestrange

-         Néhányszor voltunk ott nyaralni.

-         Oh!

A lépcsőn dobogó léptek hallatszottak. Valaki mezítláb jött lefelé. Mind odanéztünk. Bellatrix Black, avagy ha úgy tetszik, Bellatrix Lestrange közeledett felénk. Csipkés, fekete baby-doll volt rajta. A haját kiengedte, kicsit finomította éles arcvonásait, ahogy körülölelte az arcát. Igaz, hogy beesett volt, és túlzottan sovány, én mégis gyönyörűnek láttam. Olyan nőnek tűnt, aki tigrisként viselkedik az ágyban. Istentelenül megkívántam.

-         Azt hittem, már elmentetek – mondta kissé csalódottan.

-         A sógorodnak volt egy kis problémája. De már megoldottam – az Idegen nosztalgikusan mosolygott. Bellatrix szintúgy.

-         Sev! Ezer éve nem láttalak.

-         Volt az egy kicsit több is. Hogy vagy?

-         Úgy ahogy kinézek – és az arca elé emelte csontos ujjait.

-         Szóval remekül.

Bellatrix elmosolyodott.

-         Még beszélünk, - mondta az idegennek – Lehangoló híreket hallottam rólad.

-         Egy se igaz! Az vagyok, aki voltam.

Bellatrix mosolygott, és eltűnt a konyhába vezető úton, gondolom egy kis éjjeli nassolásra. Nem baj, legalább lesz mit fogni rajta. 

-         Hát akkor a probléma megoldódott, és mehetünk is – szólt Mulciber, azzal elengedte a térkép bal alsó sarkát, mire az szélsebesen összetekeredett, lelökve a kristályvázát. Az értéktelennek tűnő kőedénynek semmi baja se esett. Egy pillanatig súlyos csönd ülte meg a szobát. Aztán meghallottuk Bellatrix közeledő lépteit. Mulciber sietve távozott. Együttérzően megveregettem Rodolphus vállát, és követtem a példáját. Az idegen – Sev – és ő kifejezéstelenül bámultak egymásra. A többiről lemaradtam, de nem is bánom.

Hűvös volt odakint. A szél lomhán lebegtette a köpenyem alját. Tettem néhány tétova lépést, majd Londonba hopponáltam. Ott még hűvösebb volt. Sötét, ráadásul még az égbolt se látszott rendesen. Komótosan elindultam a megadott címhez. Már ezerszer megtettem az utat. Itt van néhány utcával arrébb. Klasszikus csengőhang. A ház maga öreg, de gondozott.

-         Egy pillanat!

Óh, én a helyedben nem sietnék. Van időnk bőven.

-         Ki az? – szólt ki.

Nem válaszoltam, tudtam, hogy így is, úgy is kinyitja az ajtót. A pálcám a kezembe csúszott, de észre se vettem. A szívverésem ezer körül járhatott. Szaporán szedtem a levegőt. Az ajtó udvariasan kitárult. Még láttam a meglepett fintort az arcán, aztán az átkom hátrarepítette. Ösztönösen mondtam ki. Mielőtt beléptem, alaposan körülnéztem, nem látott-e valaki. Hiába, a begyöpösödött szokások. Diszkréten becsuktam magam mögött az ajtót.

Pár métert repülhetett. Háttal a szűk előszoba falának csapódott. Magamhoz hívtam a pálcáját. Elindultam felé. Lerepült róla a szemüvege, ahogy közeledtem, rátapostam. A recsegés sokkal hangosabb volt, mint általában. Biztos vagyok ebben.  A döbbentettől elkerekedett szemmel nézett rám. Láthatóan nem fogta föl a helyzetet. Felhúztam a karomon a talárt, és megmutattam a jelet, hogy némileg világosabbá tegyem számára. Új volt még, bár nem annyira friss, mint az övé. Leesett az álla. Azt hiszem, egy világ dőlt össze benne. Gonoszul elvigyorodtam.  

-         Tudom, hogy neked is van.

-         De honnan? Mi? Ezt nem hiszem el! – megpróbált fölállni.

-         Ott maradsz – szóltam, és rászegeztem a pálcáját. Okos fiú, azonnal megdermedt.

-         Úgy ni.

Elvégeztem egy egyszerű hangszigetelő bűbájt. Akármelyik negyedéves megtanít rá.

-           Mi-mit akarsz csinálni? – a hangja félelemtől remegett. Van is mitől félnie.

Megköszörültem a torkom, és erősen gesztikulálva beszélni kezdtem, ahogy az apámtól láttam. Nagy szónok az öreg, kár, hogy gőze sincs arról, amiről szövegel. Részletkérdés, szokta mondogatni. RÉSZ-LET-KÉR-DÉS.

-         Van egy régi szokás. Minden halálfaló átesik rajta, közvetlenül az után, hogy megszerezte a kegyet, hogy viselhesse a Jegyet. –elvigyorodtam – Ez körülbelül azt jelenti, hogy én most megmutatom neked, mi fog történni, ha valami olyat teszel, ami nem tetszik nekünk. Például elárulsz. Vagy elrontasz valamit. Nem lehet kikerülni, nem lehet elodázni, nem lehet megfizetni, olyan, mint a bárányhimlő: át kell esni rajta, és kész.

Ráemeltem a pálcámat. A szemei kitágultak a rémülettől. 

-         Ne, ne, ne… - azt hiszem, sejtette, hogy mi vár rá.

-         Senki se fogja hallani a kiabálásodat –suttogtam – Most nincs senki, csak te és én. Most nem számít, mennyire magasra nyaltad föl magad. Vedd elő a behízelgő modorodat, Percy.

Az ordítása betöltötte a házat, még jobban feltüzelve. Mikor úgy tűnt, már nem bírja tovább, leengedtem a pálcámat. A hangja a fülemben visszhangzott. Azóta, azóta vártam erre a percre, mióta először jött el hozzánk vacsorára. Apám körül lengett, az pedig csak a családjáról kérdezgette. Már-már betegesen el akarta kapni Weasley-t valamiért, de lám, ez is a Nagyúrnak sikerült előbb. Ő még azután se tudta ráhúzni a vizes lepedőt, hogy megtalálták vérbe fagyva a Misztériumi Főosztály ajtaja előtt az éj kellős közepén. Balek.

Lihegve hevert a lábaim előtt. Istentelenül jól esett.  

-         Milyen érzés volt? – kérdeztem. – Tetszett? Mert nekem piszkosul.

Még nem tudott válaszolni, túlságosan is zihált. Nem baj, én rá érek. Előbűvöltem egy széket, és leereszkedtem rá. Ő még mindig a földön fetrengett, és a karját markolászta. Istentelenül fájhatott neki. Pár perc múlva megnyugodott egy kicsit, és megpróbált fölállni. Ismét megátkoztam, most csupán néhány másodpercig. 

-         Tudod, már az első pillanatban ellenszenves voltál, Percy – szóltam, mikor abbahagyta az ordítást. – A kis lelkes, buzgómócsing, aki mindig ugrik, akárhányszor csak szólnak neki. – elvékonyítottam a hangom – Igen, uram. Azonnal, uram. Ahogy parancsolja, uram. Hogy szopjam le… Igenis uram! Hányingerem van tőled.

-         Miért teszed ezt? Nem, nem értem… Hiszen egy oldalon állunk!

-         Nem. Nem állunk egy oldalon. Engem a hitem hozott ide, téged a becsvágyad. Jobban jártál volna, ha örökre ott maradsz apuci mellett, pici Percy.

-         Nem! Én tényleg megvetem az apámat! Ő egy… senki!

-         Hát, ha így gondolod… isten hozott a klubban! Crucio!

Ezúttal jó sokáig hagytam szenvedni. Miután már biztos voltam benne, hogy fölfogja, amit mondok, így szóltam:

-          Nem hiszek neked. Az olyan embereknek, mint te, sohasem hiszek. Az olyanok, mint te, mindig azt mondják, ami az érdekükben áll. Veszélyesebbek, mint a Sötét Nagyúr, mert sosem lehet tudni, mikor döfnek hátba. Mikor jutnak olyan magasra, hogy már ne számíts a szemükben. Rosszabbak, mint az árulók. Az állandó kenetteljes kijelentéseik, az, ahogy mindig a saját érdekeiket nézik… Az egyszerűen iszonytat.

-         Te megőrültél!

-         Nem. Ez az igazság volt Percy. Fáj, igaz? Tudd meg, a Sötét Nagyúr is megveti a magadfajta embereket.

-         Nem!

-         Az apám egy ostoba, azért tűr meg maga mellett! Tudod te, hányszor mondta, hogy hasonlíthatnál egy kicsit Percy Weasleyra? Hogy lehetnél olyan szorgalmas, és céltudatos, mint ő? Persze, én tudom, hogy gondolta! Hogy mennyire élvezné, ha én is hason csúsznék előtte, úgy, ahogy te? Hogy gyűlöltem, mert képtelen volt fölfogni, hogy mennyire zavar? Hogy hiányzik, és utálom, amikor mellette kell álljak a fényképeken, átölelve, mintha egy tökéletes család lennénk?! Miért nem mentünk el soha együtt sétálni, vagy repülni, vagy egy kvidicsmeccsre? Miért van az, hogy nekem a luxusnyaralások jutottak, másoknak meg az egyszerű sátorozások, és azok mégis többet nevettek egy hét alatt, mint én fél évben?

Percy szemei kitágultak. Jobban félt, mint eddig bármikor, hiszen úgy hihette, egy őrült áll vele szemben.

-         Ez nem irigység! Ez nem féltékenység! Ez gyűlölet! Gyűlölet! Gyűlölök mindenkit ezen a kibaszott világon!

Weasley megpróbált észrevétlenül olyan helyzetbe kerülni, hogy rám vethesse magát. Észrevettem. Megátkoztam. Sokszor, és nem csak a Cruciatus – átokkal. Mindennel, ami fájt, és eszembe jutott.

Jól el voltunk. Csak ő és én, a kínok mezején.

Mikor egy kicsit lehiggadtam, hagytam, hogy kifújja magát. A gyűlölet a torkomban lüktetett.

-         Jobb vagyok nálad. Én vagyok az arany, te pedig a sár – már én se értettem, hogy mit akartam mondani. Pár percig együtt ziháltunk; ő a kíntól, én a dühtől – Tudod, időnként azon gondolkodom, milyen igaz, hogy a sors ismétli önmagát. De mindig van egy kis változás. Mindig. Például itt van Barty Kupor, és én. Mindketten hűséges követői vagyunk a Sötét úrnak. De vele azért nem törődött az apja, mert Mágiaügyi Miniszter akart lenni, velem meg azért nem, mert Mágiaügyi Miniszter lett. Az apám egy hitvány pór. – Pár másodperc csend, miközben a lelkem kavargott, mint örvény a tengerben - Azt akarom, hogy előttem is alázkodj meg, Percy. Hajolj meg! Gyerünk.

Megtette. A pálca nálam volt; és tudta, hogy mire tudom használni.  Viszont, azzal, hogy engedelmeskedett, valahogy elment az egésznek az éle. Már nem volt olyan szórakoztató még a kínzása se. Hirtelen vágyni kezdtem a hideg levegő után. De nem – nem akartam elmenni, ilyen könnyedén befejezni a dolgot. Rá akartam zúdítani a haragom, mindent, amit el kellett viselnem ebben a rohadt életben. De már valahogy nem volt szórakoztató. Az órámra pillantottam. Tizenegy múlt tíz perccel. Ideje távoznom.

-         Ne feledd, amit mondtam, Percy. Ha elárulsz, meghalsz. Ha elrontasz valamit, megtalálunk. Nem tudsz megszökni előlünk, mert nincs olyan hely, ahol befogadnának. Egy halálfaló senkinek se kell, kivéve a Sötét Nagyurat.

Lassan elindultam kifelé. Ahogy az ajtóhoz közeledtem, még egyszer rátapostam a szemüvegére. A recsegés ezúttal fenyegető üzenetet hordozott. Légy jó fiú Percy, különben a családod juttat téged a Szent Mungoba. Az ajtóból hozzávágtam a pálcáját. Még láttam, ahogy izzó szemmel feltápászkodik, és rám mered, mielőtt eltűntem volna az éjszakában.

Olyan lett, mint én. A Sötét Nagyúr gyakran mondogatja, hogy egy család vagyunk. A családtagok, pedig mindig hasonlítanak egymásra. Ez ellen még Merlin se tehet. Ez különböztet meg minket a jött-ment sárvérűektől. Nekünk vannak hagyományaink, családfánk, elveink, nem csak megyünk, amerre hívnak. A tradíciók kötik meg az életünket. Azokkal dacolni pedig képtelenség.

Karácsony volt, de én nem siettem sehová. Szüleim úgy tudják, a barátaimmal vagyok, a barátaim meg fordítva. Pár utcával arrébb az eget fürkésztem. A látóhatárról lassan beúszott egy bagoly, csőrében hatalmas csomag. Az irányból egyértelmű volt, kihez tart. Nem volt nehéz kitalálni, hogy kitől jött. Azt is tudtam, hogy a címzett már jó pár pohár alkoholt magába döntött, a fajdalmai mégsem enyhültek. Hogy az egész világra haragszik, és gyűlöl mindenkit, aki miatt idáig jutott, de leginkább sajátmagát. Hogy remegve ül egy székben, és várja, hogy a kád megteljen forró vízzel. Ha van egy kis esze, visszaküldi a csomagot, és végleg szakít a régi családjával. Most már mi vagyunk az elsők.

Így is lett. A bagoly pár perc múlva újra feltűnt, nehézkesen róva a rá váró kilométereket. A távolban egy kutya vonított, aztán csatlakozott hozzá még egy, aztán meg egy, végül egybeolvadt a hangjuk, és a világ legfurcsább szerenádját alkották. Engem pedig elkapott valamiféle boldog nyugalom, és az arcomon buta vigyorral elindultam hazafelé.

 

Joy

2004. november 20.

mgjoy@freemail.hu

Köszönöm, ha írsz.

Lektor: Rea, mindent köszönök neki.

 

 

 

 

 
Óra
 
Vendégkönyv
 
Kacajkirály
 
Pályázatok
 
Kedvencek
 
Stephen King
 
Fanart- minden, ami tetszik
 
Linkek =>>>
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre