Köszönet: a sajtos-húsos szendvicsemnek, és a Nightwish együttesnek. Nélkülük nem sikerült volna.

Tangó

Perselus Piton felállt. Elege volt az egész, hópihés, összeröffenős, táncos, nyavalyás karácsonyi bálból. Egy kis friss levegőre vágyott. Kölykökre, akiktől pontokat vonhat le. Röviden: Perselus Piton fölállt. Viszont mindezt olyan szerencsétlenül tette, hogy megbotlott a saját dísztalárja szegélyében (ócska vacak!), és kis híján hasra esett, miközben valami olyasmit kiáltott, hogy:

- Tááááááá!

Végül mégis sikerült megkapaszkodnia az egyik billegő asztalban. Mormogva ránézett a talárja szegélyére, de mikor ismét fölemelte a fejét, a kipirult arcú Mcgalagony nézett fel rá. Egy nagyon furcsa kalapot vett föl, körülbelül 40 cm magas volt, és úgy nézett ki, mintha egy óriási csigaházat tett volna a fejére.

- Mit mondott? Hogy táncolni szeretne velem? Hát jól van, Perselus. Végül is példát kell mutatnunk a diákoknak. Nézze, csak ott topognak egy helyben! Szörnyű! Ez a mai fiatalság még táncolni se tud rendesen!

Piton a szeme sarkából látta, hogy a tőlük néhány lépésre álló Dumbledore a kisujját a forgatja a fülében, mintha azt hinné, eldugult, és ezért rosszul hallott.

- Öhm, tudja McGalagony professzor, már legalább harminc éve nem táncoltam, akkor is csak a Brit Latin Tánc válogatottban, szóval nem hiszem, hogy...

- Sebaj! Valamit csak össze tudunk hozni! Tangózni tud, nem?

- Azt éppenséggel... Igen. - sóhajtotta, beletörődve keserves sorsába.

Elindultak a táncterem közepe felé, miközben ilyeneket gondolt: Mi, Mardekárosok, felszegett fejjel viseljük el a vereséget.

McGalagony csettintett a zenekarnak, és így kiáltott:

- Tangó!

Néhány diák bizonytalanul rájuk nézett.

Piton Walpsburg leányaira meresztette a szemét (akik ráadásul nem is mind nők!!)erre a zenekar nyomban abbahagyta az eddig játszott számot, és belekezdtek egy újba.

Felcsendültek a tangó első, vérpezsdítő akkordjai.

Perselus nyelt egyet, egyik kezét Mcgalagony kezébe tette, a másikat pedig a tomporára... na, akarom mondani a derekára, igen, na.

- Bármi történjen is most, Minerva, ez csak egy románc lesz!

Mcgalagony szeme elkerekedett, ő pedig érezte, hogy elvörösödik.

- Akarom mondani tánc, igen, öhm.

Az első lépéseket Piton tette meg. A zene a vérében pezsgett, lépései elegánsak, és energikusak voltak. A diákok sietve utat nyitottak nekik, néhány ijedősebb hanyatt is esett. Pansy Parkinson – aki csupán egy kicsit volt Parkinson –kóros (még nem remegett, de a dolgok gyorsan kicsúsztak a fejéből) - az arcára szorította a kezét, és kimeredt szemmel bámulta a tanárokat. A diákok közül többen követték a példáját.

Perselus mindezt nem látta. Immár a zene uralta a testét, lendületesen megpörgette Mcgalagonyt, és közben észrevette, milyenfeszes, és mégis milyen zárt ruha van rajta, de nem volt ideje elmélkedni, mivel McGalagony máris a továbbindult.

Dumbledore kezéből kiesett a pohár, mikor meglátta a táncoló párost, és arra gondolt, hogy el kell mennie a dokihoz, mert így vénségére halucinál. Ám mikor meglátta, hogy Ron Weasley az öklével püföli a mellkasát, mintha szívrohama volna, és így próbálná újra működésbe hozni a „motort”, rájött, hogy nem vele van a baj, hanem Minervával, és Perselussal, akiknek bizonyára hónapokig tartó kezelésre van szükségük.

Perselus és Minerva egy pillanatra megálltak, és szenvedélyesen egymás szemébe néztek. Piton felkapott egy rózsát, amit a szájába tett, miközben keze egyre lejjebb csúszott Minerva derekán, míg elért egészen a….

 - Oh! – kiáltott föl McGalagony, egészen magas hangon.

Recsegő hang hallatszott, ami Pitont jelen felhevült állapotában szakadó fehérnemű hangjára emlékeztetett, valójában csak egy Hugrabugos lány ájult el, és feldöntötte a mögötte álló asztalt. Senki se sietett a segítségére, mindenki megbabonázva bámulta a szenvedélyes párost.

Most ismét elindultak, ezúttal az ellenkező irányba, tekintetükben őrült tűz égett, és Flictwick professzor hálát adott az égnek, amiért bevette a szívgyógyszerét.

Harry megtántorodott, mikor Piton professzor magához vonta Mcgalagonyt, aztán szenvedélyesen megforgatta.

Piton átadta a rózsát Mcgalagonynak – néhány diák Madam Promfrey, meg pap után sikoltozott – de ők csak folytatták.

A diákok néma csendben figyelték őket, mozdulni se tudtak a döbbenettől. Az utolsó szólamok alatt ismét közvetlenül egymás mellett álltak, testük összeért, és azt kívánták, bár sose lenne vége az egésznek. De a zene elhallgatott, és Perselus Piton egy csapásra kijózanodott. Ridegen elengedte McGalagonyt – úgy tűnt ő is zavarban van – és egy szó nélkül kisétált a teremből, miközben McGalagony visszarakta a rózsát a vázába.

Egy kis friss levegőre vágyott. Kölykökre, akiktől nem látták az előbbi baklövését.

A nagyteremben pedig lassan napirendre tértek a dolog fölött, és a punch számlájára írták az egészet. Egyikük se értette meg, micsoda hatalma van a ritmusnak az ember érzései fölött, talán csak az ősz Dumbledore.