Naplóbejegyzések egy félvér naplójából Voldemort Nagyúr második uralkodásának idejéből.
Ápr. 11
Talán igen, talán nem
Talán, egyszer eljő majd az idő, mikor az emberek nem csak fekete csuklyában mernek kimenni.
Mikor az anya szabadon elnevezheti újszülött gyermekét, és nem kell azon rágódnia, vajon kire utal a gyermek neve.
Talán lesz még olyan idő, mikor nem veszik el az emberek házát, vagyonát, életét.
Mikor nem lesz az egész ország egy őrült rabszolgája.
Mikor nem garázdálkodhatnak büntetlenül az aranyvérűek.
Mikor nem állnak minden sarkon halálfalók.
Mikor az óriások nem rombolják le a félvérek otthonait.
Mikor a koboldok nem zárolják a mugliszületésűek széfjét.
Mikor a sellők nem támadnak meg mugli fürdőzőket.
Mikor mi választhatjuk meg a vezetőinket.
Mikor… amikor mi dönthetünk a sorsunkról.
Amikor a vér nem lesz fontosabb a becsületnél, a kitartásnál, a tudásnál, a rátermettségnél.
A léleknél.
Mikor mi is bármikor kimehetünk az utcára.
Amikor talán boldogok leszünk.
Talán igen, talán nem.
Máj. 12.
Le a Sötét Nagyúrral!
Le a Sötét Nagyúrral!
Le a Sötét Nagyúrral!
Le a Sötét Nagyúrral!
Le a Sötét Nagyúrral!
Le Voldemorttal!
Aug. 1.
Ma elbocsátottak. Mikor kértem, hogy indokolja meg, csak a papírjait igazgatta, és azt mondta, „Tudja, van ez a helyzet…” zavart krákogás, szünet, aztán „Tudja milyen világban élünk…” szünet „és… ilyenkor határozottan árt a cégnek, ha… ha… egy olyan, mint maga… szóval… a cég alkalmazásában áll… és”. Hirtelen felnéz, szemében a harag tüze ég, de én tudom, hogy csak a szégyen váltja ki. „Mit érdekli magát, hogy miért? Takarodjon innen, amíg a végkielégítését is megkapja, és nem az Osztagot hívom!” Zihálva néz rám, az arca rákvörös, és én nem tudok nem hinni neki. Rendes ember a főnök. Pedig rendes.
Eltakarodtam.
Aug. 2.
Gringottsban nem fogadják el a csekket. A kobold mondta, hogy adjam oda a papírjaimat, én megmutattam, egy darabig nézte őket, aztán megkérdezte: „Maga mugliszármazású?” A szüleimet sosem tagadtam meg. Erre összetépte az utalványt, és azt mondta: Ez hamisítvány. Kérem, távozzon!
Elmentem. Nem akarok meghalni, vagy emléktörlésen átesni. Nem akarom, hogy egy másik embert csináljanak belőlem.
Szept. 1.
Elfogyott az összes pénzem. Nincs mit egyek. Az újságban hirdetés: Sárvérűeknek munkát kínálok! Nem túl bizalomgerjesztő. Azt hiszem, megnézem.
Szept. 2.
Az új munka tulajdonképpen bájital-alapanyag előkészítés. Tüskés békagyík kibelezése, meztelen csiga pácolás, szkarabeusz porlasztás… Az Istenit kilenc RAVASZ-om van!
Nem megyek el.
Szept. 6
Van Isten.
Van Isten?
Ha lenne, ezt nem hagyná.
Nem hagyná?
Szept. 10.
A sarki boltos nem ad több hitelt. Muszáj elmenjek bájital-alapanyag előkészítőnek.
Szept. 11.
Felvettek. A tulaj aranyvérű. Feketében jár. Gyűlölöm. A munka hétkor kezdődik, és nyolcig tart. Még szerencse. Nyolc után kijárási tilalom van a sárvérűeknek. Szombaton is dolgozunk.
Egy galleont fizet hetente. Arra talán elég, hogy élelmiszert vegyek. Talán.
Okt. 1.
Mostanában túl fáradt vagyok ahhoz, hogy írjak. Közeleg a tél, és kabátot kellett vegyek. Elmentem az Abszol útra. Láttam egy aranyvérű családot, akik a Kviddics a javából nevű bolt előtt álltak. A legdrágább, és legdivatosabb ruhákat viselték. A kisfiú a Húllócsillag 2000 után sóvárgott. Az ára potom 2000 galleon. Az apja azt mondta, talán a Mikulás meghozza neki. Bementem a használtruha kereskedésbe. Vettem egy vastag, barna kabátot 43 sarlóért. Egy kicsit feslett, de nem vészes. A többiekéhez képest újnak néz ki.
Az újság szerint a múlt hónapban tizenhárom varázsló, és kilenc mugli esett áldozatul a Sötét Nagyúr szolgáinak, de ez csak becslés, az adatok még változhatnak. Biztos valamilyen évfordulót ünnepeltek, és kirúgtak a hámból.
Dec.4.
Bent vagyok! Bevettek a Főnix Rendjébe! Végre tehetek valamit Voldemort ellen! Nem, nem félek a nevén nevezni őt! Ő nem isten, csak halandó. És a halandókat meg lehet ölni. Egyeseket meg kell.
Végre… végre nem kell tovább néznem, ahogy szép lassan kiirtja a fajtámat, és átveszi a hatalmat, végre tehetek valamit. Itt tenni kell valamit.
Dec. 24.
A karácsonyt a Főnix Rendjének töltöttem. Nem írom le, hol van, ezt a helyet ezután csak így fogom emlegetni: Ott(hon)
A többiek egy kicsit furcsán néztek rám. Gondolom az ócska ruháim, meg a szagom miatt, amit már nem tudok lemosni magamról. A munkahelyemen már nem is érzem a békabél bűzét. Istenem, hová süllyedtem???????
Jan. 3.
A félvérekre vonatkozó kijárási tilalom új a kezdete este hat óra. Az új vége reggel nyolc.
Hogy fogok ezután dolgozni járni?
Jan 10.
Már egy hete tilosban járok az utcákon, és még nem kaptak el. Lehet, hogy a Sötét Nagyúr szeme mégse lát mindent. Tegnap halálfalók randaríroztak egy mugli faluban, valami Little Hangletton-ban. Senki nem tudja, mit kerestek ott. Két mugli meghalt, egy kislány eltűnt.
Febr. 22.
Albus ma összehívta a teljes Rendet. Megint Ott találkoztunk. Önkénteseket keresett egy olyan feladathoz, ami nagyon fontos, és nagyon kicsi rá az esély, hogy élve meg lehet úszni. Jelentkeztem. Mikor belekezdett abba, hogy, hogyha elkapnak, megkínoznak, vallomásra kényszerítenek, és ő nem tud segíteni, közbevágtam: „Maga szerint én azért élek, hogy szkarabeuszokat őröljek a kilenc RAVASZ-ommal, heti egy galleonért?” Nem felelt. Mintha egy könnycseppet láttam volna legördülni az arcán. De nem hiszem. Ő nem sírhat. A sírás a kétségbeesés jele. És ha már Albus Dumbledore is kétségbeesett, akkor elvesztünk, és akár fel is akaszthatom magam.
Azt hiszem, csak a nap sütött rá az arcának egyik ráncára. Vagy belement valami a szemébe.
Holnap indulunk.
Ez volt az utolsó bejegyzés.
Voldemort Nagyúr becsukta a könyvet, és a kandallóban lobogó lángok közé hajította. Figyelte, ahogy a lapok szélei megfeketednek, majd az egész könyv eggyé válik a tűzzel, pont, mint odakint az írója.
Mosolygott.
Írta: Joy
2004. május 9.
mgjoy@freemail.hu
Mint gondolom többen is rájöttek, ez egy reprodukció. Orwelltől az 1984 és D. Keyes: Virágot Algernoonnak, hát… összedolgozása. Lehet, hogy később rendesen kidolgozom, meghosszabbítom, de most még így is megfelel, kellően elgondolkodtató.
Az ihlette meg, hogy egyre több mű születik, ami Voldemort Nagyúr rémuralmának idején játszódik, viszont igazából egyikben sem történnek igazán szörnyű dolgok. Jó időnként eltűnik valaki, de ennyi. Végezetül egy idézet következik:
„-… képzeljétek el, hogy Voldemort most van hatalma csúcsán. Nem tudjátok kik a hívei, ki dolgozik neki és ki nem. Köztudottan képes rákényszeríteni az embereket, hogy akaratuk ellenére a legszörnyűbb rémtetteket kövessék el. Féltitek az életeteket, a családotokat és a barátaitokat. Hetente érkeznek a hírek az újabb és újabb eltűnésekről, kegyetlenkedésekről… A Mágiaügyi Minisztériumban teljes a káosz - azt se tudják, hova kapjanak, próbálják tartani az eseményeket a muglik előtt, de közben Voldemorték a muglikra is vadásznak. Rettegés… pánik… fejetlenség… így volt ez akkoriban.”
Erről akartam én írni....
|