Apa

Ozymandiasnak

A gyertya l�ngja v�kony, j�l l�that�, teker�dz� f�st�t eresztett.

-         Eva, ezerszer mondtam m�r, hogy a Wide k�ly�k nem hozz�d val�. Ha m�g egyszer megl�tlak vele, h�t azt nagyon megkeser�l�d.

-         �rtem, apa.

Az �reg tekintete elhom�lyosodott bozontos szem�ld�ke alatt. A gy�r vil�g�t�s megt�rten vill�dzott arc�nak m�ly bar�zd�in.

-         Nincs benned semmi a csal�dod tart�s�b�l. Csak j�n egy mugli b�jg�n�r, �s te m�ris eldobod a tal�rod. Milyen var�zsl� az ilyen?

Eva hallgatott. A szavak m�lyen a sz�v�be sz�r�dtak, f�j�, �s v�rz� sebet szak�tottak a lelk�n. De az apj�val sose mert ellenkezni. Tisztelte, - �s mi tagad�s, rettegett t�le.

-         Mugli muglival, var�zsl� boszork�nnyal. Ez a rend. A fajunk v�delm�ben. �s nem fogom hagyni, hogy a tulajdon l�nyom egy �gyba fek�dj�n egy emberi szem�ttel! – az utols� mondatot m�r ord�totta.

A fiatal l�ny k�nnyei potyogni kezdtek. Alig lehetett tizen�t �ves.

-         Ne s�rj! Nem akarom, hogy s�rj! Csak a gyeng�k s�rnak! �s gyenge Bryon nem l�tezik! A k�nnyek a gyenge n�k fegyverei! �s te nem vagy gyenge! Te Bryon vagy! Uralkod�sra sz�lett�l…. –az arca hirtelen megszel�d�lt. Gyeng�den a kez�be vette l�nya �ll�t, �s megcir�gatta. – Uralkod�sra sz�lett�l, nem arra, hogy bemocskold a tested, miel�tt m�g vir�gba borulna. �rtesz engem, kicsim? �rted, mit szeretne mondani �desap�d?

-         Igen, ap�m – val�j�ban fogalma se volt, mi�rt ne bar�tkozhatna egy muglival. Hogy mi�rt kell a r�gi elvek szerint �lni�k. Mi�rt, mi�rt, mi�rt…

-          Menj, mosd meg az arcod. Nem akarom, hogy �desany�d megtudja, hogy s�rt�l. Tudod, milyen beteg a sz�ve…

-         Igen, ap�m…

Megt�rten t�vozott. A v�lla hajlott volt, �s hirtelen tizen�t �vet �regedett. Tizen�t �vet, egy �rtelmetlen elv miatt…

Bel�pett a szob�j�ba. T�k�letes rend, �s tisztas�g minden�tt. Purit�n egyszer�s�g. Az egyetlen el�kel� t�rgy egy f�s�lk�d�asztal volt, a falhoz �ll�tva. Hatalmas, ov�lis t�k�r, arany szeg�llyel, melyet minden bizonnyal a legkiv�l�bb koboldmesterek kov�csoltak. S�rtetlen, �benfekete asztallap, karcs� l�bak, melyen k�gy�k k�sznak f�lfel�. �el�tte az anyj�� volt, el�tte a nagyanyj��, el�tte pedig az � anyj��, �s �gy tov�bb, ki tudja meddig. Tudta, hogy egy nap az asztal az � l�ny�� lesz…

Le�lt az �gyra, f�lh�zta a t�rdeit, �s n�zte mag�t a t�k�rben… M�s lett a vil�g. Allan is m�s volt, mint a t�bbi fi�, akit ismert. � tudta, mi az a j� modor, a csal�dja gazdag volt, �s befoly�sos… Mi�rt ne?

Mert mugli.

Mugli muglival…

Lehunyta a szem�t. A nap lemen�ben volt odalenn az udvaron ty�kok kotkod�csoltak. �des illatokat hozott a szell�. Allan puha ajkainak �rint�s�t m�g mindig �rezte az arc�n. Az arca piroslott a b�nb�natt�l, �s a v�gyt�l. A szem�be ism�t k�nnyek sz�ktek. A ty�kok k�rus�ba bekapcsol�dott a lib�k rekedtes �s durva g�gog�sa. Kinyitotta a szem�t, tekintete a f�s�lk�d�asztalra t�vedt. Egyszer majd az � l�ny�� lesz… De � nem fogja eltiltani a szerelm�t�l, m�g akkor se, ha egy kentaur lesz az… �s az apja se. �s ha ennek �rdek�ben a vil�g legny�picabb poj�c�j�hoz kell feles�g�l mennie, akkor ezt fogja tenni.

F�l�llt, a szoba k�zep�re s�t�lt, �s kih�v�an meredt a t�k�rk�p�re. Odakint felb�g�tt egy teh�n, mintha m�r most �ld�s�t adta volna a frigyre. Mert var�zsl� nem csak boszork�nnyal lehet boldog. Semmi rossz nem sz�rmazik ebb�l.

A barackfa vir�got bontott, a tavasz elj�tt, b�r m�g mindig csak t�li k�penyben lehetett kimenni, �s a tan�cs megszavazta a muglik vagyont�rgyainak v�delm�t. Az apj�hoz egy h�tig nem lehetett hozz�sz�lni, �s ellenz�ki lett. Ami Eva-t illeti, � �r�lt neki. A var�zstalan embereknek is joguk van a tisztess�ges �lethez.

A barackf�val szemben �llt, az anyja ablaka alatt. Kihallatszott a sz�raz k�h�g�se, �s az orvos d�nny�g�se. Mint mindennap. A kez�t pirosra cs�pte a hideg. Az anyja orc�ja is pont olyan piros volt a l�zt�l. �rezte, hogy ez m�r nem sok�ig lesz �gy. Az orvos hamarosan t�vozik, �s Mr. Andersen j�n helyette. Tekintete elm�l�zott a barackfa feh�r vir�gain. Olyan feh�rek voltak… elindult a fa fel�. �vatosan let�pett egy apr� vir�got, vigy�zva, nehogy sz�tessenek a puha, �s �rz�keny szirmok… A selymes tapint�sa megnyugtatta, �s �gy �rezte, a vil�g legt�k�letesebb teremtm�ny�t tartja a kez�ben.. A dolgok fontoss�ga elhalv�nyult.

R�ad�sul Mr. Andersen nagyon sz�p kopors�kat k�sz�t.

Az esk�v� napja k�zeledett, �s � egyre izgatottabb lett. Az apja ellenben egyre morcosabb. Egyre gyakrabban mondogatta, hogy a csal�di vagyont, �s m�sodsorban a l�ny�t egy f�rfi kez�ben akarja h�trahagyni, ha majd nem lesz, nem pedig egy ny�pic �s tehets�gtelen k�lt��ben.

K�t �ve ismerte meg, egy b�lon. Alan m�r r�g a m�lt� volt akkor, de a csendes k�lt� egyfolyt�ban az udvarias falusi suhancra eml�keztette.

De � szerette a f�rfit… szerette, ahogy csak n� szerethet… �s nem egy m�sik eml�k�t, hanem �t…

F�lt, hogy Edward m�gse j�n el, hogy meggondolja mag�t. De legbel�l tudta, hogy nem �gy lesz. Tudta, hogy a f�s�lk�d�asztal hamarosan a l�ny�ra sz�ll, �s hogy az � gyermekei m�r b�rmit megtehetnek, amit csak akarnak. Ak�r egy muglihoz is hozz�mehetnek… nem fog sz�m�tani. A neveltet�s sz�m�t, az �rzelmek, nem az, hogy ki honnan j�n. Csak a behat�sok a fontosak.

Kellemes, meleg id� volt, a kert v�g�ben lev� lugasban esk�dtek, naplementekor… Eva lehunyta a szem�t. S�rni tudott volna a boldogs�gt�l. A napf�ny kellemesen cir�gatta a b�r�t, az �g alja narancss�rg�sra sz�nez�d�tt, �s �gy �rezte, ha el�g magas lenne, megl�thatn� benne a saj�t t�k�rk�p�t, mint egy hatalmas, narancsos-r�zsasz�nes �st fenek�n. Edward keze az �v�ben pihent, vagy ford�tva, de mindez nem sz�m�tott. L�nyegtelen kis apr�s�gnak t�nt, hiszen �k m�r r�ges-r�g egym�s� voltak. Hallotta a pap magas, �des hangj�t, ahogy megk�rdezi, elfogadj�k-e egym�st, m�g a hal�l el nem v�laszt, �s hallotta a hat�rozott igent, �s �rezte, hogy megszor�tja a kez�t.

-         Igen, mondta � is. Igen, ezerszer is igen, gondolta mag�ban.

Megkezd�d�tt az �lom. M�g a hal�l el nem v�laszt.

A hal�l apr�, fekete cip�ben j�r, egyesek el se hinn�k, mennyire kicsik a l�bai de ez kell, hogy �szrev�tlen tudjon maradni. Kis cip� nem kopog, �s �gy b�rhol lecsaphat, �szrev�tlen�l, feddhetetlen�l.

’Ilyen kicsik a l�bai? Hiszen akkor�k, mint egy kisgyerek�!! Nem, nem hiszem, hogy a hal�l, a nemes �s k�rlelhetetlen � lenne! Nem, nem, nem…’

A hal�l nem kopog, miel�tt bel�p.

Az �reg�r hal�la m�lt� volt a nev�hez. Csendes, de megr�z�, a h�r sokak hangulat�t b�lyegezte meg. �lm�ban halt meg, v�ratlanul, m�g arra se volt ideje, hogy rettenetes, �s k�rges kez�vel megszor�tsa a takar�ja sz�l�t. Elaludt, �s nem kelt fel t�bb�, ezen a vil�gon.

A hal�l nem kopog, �s az ajt�n�ll� se jelenti a j�tt�t.

A temet�s csendes volt a v�gs� tiszteletad�s egy kem�ny embernek, aki sosem l�thatta az unok�j�t, se a d�dunok�j�t, akinek k�s�bb pontosan olyan �les esze lesz, mint neki, �s a n�zetei is m�lt�n b�szke lehet majd. De � m�r nem l�ny lesz…

A kisl�ny, az asztal �r�k�se egy k�lf�ldi iskol�ba j�rt, csendes, j�raval� gyermek volt, b�r senki se mondta, hogy egy l�ng�sz. Im�dta a szerelmes limon�d�kat, �s maga is f�nyes esk�v�re, �s szeret� f�rjre v�gyott. �s romantik�ra, meg izgalomra…

Gyenge alkat� volt, �r�kk� beteges, �desanyja egyetlen gyermeke… �r�k�lte sz�lei minden testi gyenges�g�t, a halv�ny b�rt, a v�kony csontokat, de mindezek ellen�ben ott volt anyja nagyszer� jelleme, �s apja csendes nyugalma.

Tizenh�t �vesen t�rt vissza az orsz�gba, a faluba, ahol anyja �s apja �lt, �s ahol ezel�tt eg�sz dinaszti�ja �lt. � m�gis idegen volt. Reggelente a harmatos f�ld friss illat�ra �bredt, �s mindez elriasztotta… eg�sz eddig selyem�gyban aludt, �s tizenegy �ra el�tt nem kelt fel… itt, vid�ken tizenegykor m�r eb�dhez k�sz�l�dtek. Az id� is m�shogy telt… De az�rt j� volt… est�nk�nt ki�lni a verend�ra, az anyja �s az apja egy padra, � meg vel�k szembe, felolvasni, csapkodni a sz�nyogokat, �s hangosan nevetni a kiscic�k hanc�roz�s�n… Boldog volt, �s �gy �rezte, itt akarja f�lnevelni a gyermekeit, mert ennek a helynek var�zsa van. Ez volt az a dolog, ami m�g Mardek�r Malaz�rt is leny�g�zte, ez�rt �lt egy mugli falu k�zel�ben…

Voltak emberek, akik nem hittek a harm�ni�ban, ellenben vele, �s a csal�dj�val, de most, hogy hallotta a faluban lak� suhancok kiab�l�s�t, boldog volt, hogy ebbe a t�borba tartoztak, �k, h�rman. Az id� lassan, de biztosan telt apja megkopaszodott, anyja �gynak esett az �v �sz�n, febru�rban elment. B�r hal�la v�rhat� volt, sokakat m�ly gy�szba k�nyszer�tett. M�g a hal�l se leleplezhetetlen.

Nagy temet�s volt, b�r cs�ppet se hivalkod�. Nagynak is csak az�rt nevezhet�, mert sokan mentek el: csal�d, bar�tok, sorst�rsak, volt iskol�s t�rsak, szomsz�dok, s�t m�g a falub�l is j�ttek, egyszer� muglik. Eva l�nya, Sarah ott tal�lkozott el�sz�r Tommal.

A f�rfi h�tul �llt, Sarah csak egy pillanatig l�tta, m�gis megjegyezte az arc�t, de f�leg a szemeit. G�g�s nemesei szemek, egy ifj� �s p�nzes sznob szemei, amelyek nem t�rnek s�rt�st, vagy len�z�st.

F�rfi volt, az utols� csepp v�r�ig.

A sz�na er�s illata bet�lt�tte az orr�t… tekintete elveszett a f�rfi s�t�t szemeiben. Akarod? Biztos, hogy akarod? Hallotta rekedtes, erotik�t�l f�t�tt hangj�t. Igen, suttogta, �s a f�rfi nev�t lehelte, m�g milli�szor azon az �jjelen.

A gyermek m�r nagy volt, a pocakj�ban rugdal�dzott. Er�s fi�cska n�vekedett odabenn. Besz�lt hozz�, mert azt hallotta, meg�rtik, �s �r�kk� eml�kezni fognak a szavakra, amiket magzatkorban hallottak. �s egy �gy igaz. A S�t�t Nagy�r legm�lyebb �s leg�lomtalanabb �lmaiban �jra hallotta �desanyja hangj�t, b�r mikor f�l�bredt, fogalma se volt r�la. A tudat szomor�, �s sz�vev�nyes dolog.

A sz�l�s nem �gy zajlott, ahogy kellett volna. T�l gyors volt, �s a n� t�ls�gosan is sokszor sikoltott f�l f�jdalm�ban. Az �gyat bebor�totta a v�r…

-         A fiamat, a fiamat ments�k! – ki�ltotta valah�nyszor leveg�h�z jutott.

Senki se k�rdezte, honnan tudja, hogy fi� lesz. A haldokl� any�k T�ll�tnak. Id�nk�nt furcsa meg�rz�seik t�madnak, l�tom�saik a gyermekkel kapcsolatban. A n�v�rek csendben tett�k a dolgukat. Nem az � feladatuk a j�v� sz�lait kutatni, nekik az anya k�v�ns�ga szerint a gyermekkel kell t�r�dni. Peregtek a v�rcseppek, a homok�ra pedig elfolyt. Az �let lej�rt, de az egyens�ly miatt egy �jnak elkezd�d�tt.

A baba k�k sz�n� volt. Nem s�rt. Az egyik n�v�r sietve fejjel lefel� ford�totta, �s csapkodni kezdte a fenek�t. Az �lettelen b�r csattog�sa bet�lt�tte a szob�t. Az anya zil�lt.

-         �lni fog. L�tom, d�cs�bb lesz minden �s�n�l – a hangja f�radt, �s t�lvil�gi volt. M�r a Kapub�l sz�lt, ami elv�lasztja Isten k�t Birodalm�t. F�radtan lehunyta a szem�t. – Pedig hogy szerettem volna a karjaimban tartani, figyelni, ahogy a most m�g k�k szem s�t�tre v�lt, �jszak�nk�nt csak �llni a kis�gya felett, �s hallgatni a szuszog�s�t, megfogni a kicsi kez�t, �s figyelni, ahogy megszor�tja az ujjam. – Egyetlen k�nnycseppg�rd�lt le a csukott szemh�j�n kereszt�l. Ez az egyetlen k�nnycsepp tengerekk� v�ltozik majd a fia keze �ltal… Bossz�t fog �llni azon, aki elszak�tott minket egym�st�l. Bossz�t fog �llni az apj�n, �s minden �l� rokon�n… A neve Tom lesz, hogy sose felejtse el, mit tettek vel�nk. A m�sodik neve Rowle, hogy tudja, hov� tartozik. Bossz�t fog �llni, az �sszesen, � lesz a Vez�r, aki bossz�t �ll minden egyes s�rv�r�n, �s…

Az utols� szav�t elnyomta a baba tork�b�l el�t�r� keserves s�r�s. Az anya elm�lt, a gyermek �letre kelt.

Tom Rowle Denem megkezdte f�ldi p�lyafut�s�t.

2005.02.18.

K�sz�n�m, hogy elolvastad.

joy