Teremt�st�rt�net

T�rt�net�nk kezdet�n a F�ld kop�r pusztas�g volt csup�n, melyen csak a f�rgek �ltek meg. Megel�gelte ezt D�r�m, az Egek �s Vill�mok Ura. K�l�nleges vill�m�val a f�ldre s�jtott. K�k vill�ma nyom�n apr� cserje sarjadt. Szakad� es�, �s az ifj� Nap t�pl�lta, s �gy hamarosan �ri�sira n�tt. L�tt�k ezt a f�rgek is, �s elindultak, hogy gyomrukat a fa friss leveleivel megt�lts�k.

�gtelen haragra gerjedt D�r�m, �s sisterg� szolg�ival felperzseltette az �sfa k�rny�k�t, hogy a f�rgek soha t�bb� ne mehessenek a k�zel�be. A fa teh�t nyugodtan n�hetett. Sz�zszor j�tt el T�l �r, �s sz�zszor Ny�r Asszony, �s az � gyermekeik, Tavasz kisasszony, �s �sz �rfi. A sz�zadik �vben a fa levelei m�r a felh�ket s�rolt�k, s ekkor egy nap alatt vir�gba borult. Sz�z esztendeig vir�gzott egyfolyt�ban, mikor a sz�zadik �vnek utols� napj�ban hirtelen elsz�radt az �sszes vir�g. �pp arra j�rt a Sz�l csal�d, vih�ncol� Sz�l fi�k �s Sz�l l�nyok. Let�pt�k a f�r�l az �sszes elsz�radt vir�got. Sok�ig j�tszottak vel�k, de mikor elunt�k, a f�ldre dob�lt�k �ket. Hanem ahogy a vir�gok a f�ldh�z �rtek, azonnal f�v�, vagy bokorr� v�ltak. Z�ldbe borult a hajdan m�g kop�r bolyg�. Ezerf�le fa, milli�nyi bokor, s�v�nyek t�mkelege, �s vir�gok sz�nes arzen�lja bor�totta m�r. Nagy es�t k�ld�tt a vil�gra D�r�m, nehogy a vir�gok kisz�radjanak, �s m�g Nap uras�g is b�szk�bben s�t�tt az �gben.

A Nagy F�n pedig n�ni kezdett a term�s. Akkor�k voltak, mint egy borj�, alakjuk a mogyor��hoz hasonl�tott, k�rg�k azonban �thatolhatatlan �s bar�zd�lt, mint a di��. Hanem ahogy n�ttek a magvak, �gy sz�radtak el a fa levelei is. Sz�z �v m�lva m�r egy se volt �s a f�n. A sz�zegyedik �v els� napj�n arra j�rtak a H�v�s Szelek, a Sz�l csal�d unokatestv�rei. Lekapt�k az elsz�radt lev�lcsonkokat, �s beter�tett�k vel�k a vid�ket. Amint az elsz�radt levelek a F�ld k�rg�t �rt�k, �llatokk� v�ltak: sass�, j�rc�v�, medv�v�, p�kk�, remeg� kisny�ll�, �des kis katic�v�, �s m�g elmondhatatlanul sokf�le �llatt�.

Ezut�n m�g sz�z esztendeig �rtek a csonth�j� a kop�r f�n, m�g teljesen meg nem feketedtek.

A sz�zadik �vnek utols� napj�n j�tt maga a vihar, �s szolg�i, a D�h�ng� Szelek. K�rbevett�k a f�t, �s ostromolni kezdt�k. Leesett a sok �letmag, �s meghasadt a f�ld�n. Mindegyikb�l el�b�jt egy ifj� f�rfi, �s egy fiatal n�.

De jaj, a sz�z �vhez m�g kellett volna egyetlen nap, ez�rt az emberek nem lettek t�k�letesek. Gyermetegek voltak, kicsinyesek, gazdags�got akartak �s gyilkol�ssal bizony�tott�k el nem ismert igazukat.

Er�sen szomorkodott is D�rom, az �gbolt Ura, de �gy d�nt�tt, m�gse puszt�tja el az embereket, ha m�r ennyit v�rt r�juk. Sorsukra hagyta �ket, de egy csod�s vill�mmal kett�s�jtotta a Teremt�s F�j�t, hogy az emberek sose ismerhess�k meg sz�rmaz�suk szomor� titk�t, hadd higgy�k, jobbak, t�k�letesebbek, er�sebbek minden m�s teremtm�nyn�l.