6. fejezet

A Griffend�l Kast�ly

  A telihold f�ny�n�l megker�ltem a k�falat, amennyire csak tudtam akkor, szinte teljesen. Sok�ra tal�ltam r� a kapura, j�llehet, az ugyanolyan magas volt, mint a fal, csak kov�csoltvasb�l. Nekifesz�ltem, hisz hajtott a k�v�ncsis�g, de nem tudtam kinyitni puszta er�vel. M�r akkor sejtettem, hogy valami var�zzsal teli �p�let �ll itt – hisz hoppan�lni sem tudtam a k�zel�ben. El�vettem a var�zsp�lc�mat, �s elv�geztem az Alohomora b�b�jt, de a z�r nem engedett. Egy sokkal bonyolultabb var�zslattal lehetett csak kinyitni, �s m�r pirkadt, mikor r�j�ttem, hogy melyikkel. A f�radts�gomat elfelejtve l�ptem be az imm�r sz�ken, de kinyitott kapun, �s indultam el egyenesen el�re.

  A kert, ahov� ker�ltem, �pp olyan elhanyagolt volt, ahogy azt a fal �llapot�b�l k�vetkeztetni lehetett. A f�k s�r� erd�t alkottak k�r�l�ttem, s csak egy keskeny �sv�ny volt, amin elindulhattam. Ez viszont egyenesen vezetett, s �reztem a talpam alatt, hogy k�v�n j�rok. A t�volban, ak�rha egy alag�t v�g�n, f�nyt pillantottam meg. Mintha f�kly�k �gtek volna.

  Ahogy az �ton haladtam – ha ugyan m�g �tnak nevezhet� volt – egyre furcs�bbnak tal�ltam, hogy egy l�that�lag lakatlan h�zb�l f�ny �rad. Mert a kert egy�rtelm�en arra utalt, hogy senki nem j�rt erre m�r legal�bb sz�z �ve. Vagy csak senki nem t�r�dik a k�rnyezettel?

  Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, mik�zben egyre k�zelebb ker�ltem az �sv�ny v�g�hez, s �gy az �p�lethez is. Mikor v�gre kil�ptem a f�k k�z�l, egy pillanatra f�l� volt, hogy az �vsz�zados f�k mellett az �n l�bam is a f�ldbe gy�kerezik. A l�tv�ny, ami a szemem el� t�rult, t�bb volt, mint leny�g�z�. Most m�r az is vil�goss� v�lt, hogy mi�rt �gnek m�g mindig a f�kly�k – azok gubrithiai t�zzel �gtek. Soha nem aludtak ki. A kast�ly, amely el�ttem �llt, sokkal leny�g�z�bb volt, mint b�rmely m�sik, melyet valaha l�ttam. Hogy elhagyatott, az k�ts�gtelen. M�r r�ges-r�g �reztem volna, ha b�rki a k�zelemben van.

  –Griffend�l kast�lya volt, igaz? – k�rdezte hirtelen Harry.

  –Igen, ez volt. T�ged is elb�v�lt, mikor el�sz�r l�ttad. H�t r�m sem volt kisebb hat�ssal. A hajnali nap els� f�ny�n�l l�thattam �letemben el�sz�r a Griffend�l kast�lyt. Persze be is mentem, s a vil�gos, de elk�peszt�en piszkos folyos�kon s�t�lva j�ttem r�, hogy �lmosabb val�sz�n�leg soha nem voltam. Ha �berebb vagyok, akkor els� alkalommal val�sz�n�leg sokkal �vatosabban megyek be, vagy egy�ltal�n be sem megyek. De m�r nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni, �s nem is b�ntam meg. A kast�ly akkor t�nyleg elhagyatott volt – mint k�s�bb kider�tettem, k�tsz�z �ve m�r, hogy senki nem lakott benne, m�g egy h�ziman� sem. �gy h�t minden olyan poros volt, amilyet elk�pzelni sem tudn�l. Akkor, els� �jszaka – vagyis hajnalban – m�r nem voltam olyan �llapotban, hogy ki is b�rjak menni, �s megfelel� helyet tal�lhassak az alv�shoz. Egyszer�en benyitottam az egyik ajt�n, ami egy h�l�szob�ra ny�lt, a Suvickus b�b�jjal megtiszt�tottam valamennyire az �gyat �s annak k�zvetlen k�rny�k�t, led�ltem r� �s abban a pillanatban elnyomott az �lom. 

  Mikor d�lben magamhoz t�rtem, el�sz�r nem is tudtam, hogy hol vagyok. Azt�n sz�p lassan derengeni kezdtek az el�z� t�rt�n�sek, �s akkor ijedtem meg igaz�n, hogy egy teljesen idegen kast�lyban t�lt�ttem az �jszak�t. A vesz�ly lehet�s�ge is megr�m�tett kiss�, s nyugtat�somra csak az szolg�lt, hogy a var�zsp�lc�m tudtomon k�v�l is v�gig ott volt a kezem �gy�ben.

  Csak aznap indultam el komolyabb felfedez��tra a kast�ly k�r�l. �r�mmel tapasztaltam, hogy az t�nyleg lakatlan, ez�rt nem kellett senkivel “megk�zdenem” �rte. Annak viszont kev�sb� �r�ltem, hogy ezen okb�l kifoly�lag rengeteg takar�t�si munka v�rt r�m. Arra is csak ezen a napon j�ttem r�, hogy maga Griffend�l Godrik kast�ly�ban j�rok, s legmegd�bbent�bb az volt, hogy valaha � lakott abban a szob�ban, amit az �jszaka tal�lomra a h�l�mnak v�lasztottam. Mik�zben k�rbej�rtam az �p�letet, v�gig a kezemben volt a p�lc�m. Igaz, az m�r vil�goss� v�lt, hogy senki sincs, aki r�m t�madna, m�gsem �rtott, ha egy kicsit �vatos voltam – f�leg el�z� meggondolatlans�gom ut�n. �gy der�tettem fel a hatalmas csarnokokat, a t�bb mint harminc h�l�szob�t, az eb�dl�t �s a k�nyvt�rat – hogy csak n�h�ny helyis�get eml�tsek k�z�l�k. De hiszen a t�bbit te is l�thattad.

  –Igen, majdnem bej�rtam m�r az eg�sz kast�lyt. De m�g mindig nem �ll�thatom, hogy ismerem minden r�szlet�t. – jegyezte meg mosolyogva Harry.

  –Val�ban neh�z kiismerni – b�lintott Agatha – De nekem az�rt m�gis siker�lt. K�t �vembe tellett, m�g rendbe hoztam az eg�szet, �s v�gre val�ban �j �letet kezdhettem. Ezalatt tanultam meg sok mindent a csal�dom t�rt�net�r�l – m�rmint ezen az �gon. Kider�lt, hogy nem csak elsz�nt, v�rengz� gyilkosok voltak az el�deim, hanem t�bbs�g�ben �rt�kes emberek, �s sokszor val�s�gos h�s�k. R�j�ttem, hogy ink�bb r�juk akarok hasonl�tani, �s nem azokra, akikr�l Melantho �s Sado mes�ltek. A k�nyvt�rban tal�ltam r� egy csal�df�ra, amelyet nem az emberek, hanem a var�zslat �rt. Meg is tudom mutatni, ha k�v�ncsi vagy r� – fordult Harryhez.

  –Igen. Szeretn�m l�tni – mondta a var�zsl�.

  Agatha ezzel fel�llt �s kiment a szob�b�l, majd n�h�ny pillanat m�lva vissza is t�rt, kez�ben egy �s�regnek t�n� pergamentekerccsel. Letette a var�zsl� el�, �s sz�thajtotta.

  –Ezen nyomon k�vetheted a Griffend�l csal�d �sszes tagj�nak �let�t. Ha meg�rinted egyik-m�sikat, akkor az �letrajza is megjelenik mellette. Egysz�val ez a tekercs mindent tud r�lunk. A nevek a szerint vannak fekete vagy v�r�s sz�nnel felt�ntetve, hogy az illet� egy esetleges h�bor�ban melyik oldalra �llt.

  Harry nem el�sz�r l�tott m�r csal�df�t �let�ben. Az volt a k�l�nbs�g mind�ssze, hogy ezen nem voltak ki�getett sz�l� lyukak. J�l mondta Agatha: a legt�bb n�v v�r�ssel volt felt�ntetve, b�r tekint�lyes sz�m� s�t�t var�zsl� is megtal�lhat� volt a csal�df�n. A N�v�rek h�rmasa is ott volt a csal�dfa egyik �g�nak legalj�n. Melantho �s Sado neve fekete volt, Agath�� viszont m�r v�r�ssel vir�tott.

  Harry v�gigfuttatta szem�t a t�bbi als� n�ven is, h�tha tal�l m�sik ismer�st – meg is l�tta Dumbledore nev�t – majd a sor legv�g�n v�gleg megakadt a szeme.

  –Sosem eml�tetted... – mondta elhal�an.

  –Mit? – k�rdezte Agatha – Hogy Godrik ut�da vagy? Azt hittem, r�g�ta tudsz r�la.

  –H�t, most m�r tudom – jegyezte meg Harry.

  –N�zd meg jobban a csal�df�nak ezt az �g�t – javasolta Agatha – �s akkor r�j�ssz, hogy mi�rt vacill�lt a Teszlek S�veg, mikor els�s volt�l.

  Harry szem�gyre vette azt az �gat.

  –Teh�t ez�rt akart a Mardek�rba beosztani. – mondta, mikor �szrevette, hogy az � �ga is egybefon�dik Malaz�r�val. Furcsam�d m�r nem tudott meglep�dni rajta. Hisz annyi minden t�rt�nt az elm�lt id�kben, hogy ez m�r nem tudta meglepni. Sokkal ink�bb magyar�zatot adott sz�mtalan fel nem tett k�rd�sre. Mindazon�ltal nem �rezte trag�di�nak, hogy Mardek�r ut�da.