14. fejezet

A v�gs� �sszecsap�s – Voldemort

  A hal�lfal�k k�re f�l�llt, s elsz�ntan n�ztek szembe a r�juk v�r� legnagyobb feladattal: hogy a F�nix Renddel meg�tk�zzenek.

  Voldemort el�gedetten szeml�lte legh�s�gesebb csapat�t. Ritk�n fordult el�, hogy a k�r �sszeh�v�sa ut�n, a jelent�sekkor senkit nem k�nzott meg, ez�rt ez kiv�teles alkalom volt. Tudta j�l, hogy hadserege minden tekintetben k�szen �ll. A szolg�lat�ban �ll� sz�rnyek m�r el is indultak a Roxfort �p�lete fel�, hogy lerombolj�k, megsemmis�ts�k azt. Nem k�s�rte �ket hal�lfal�, j�llehet, a f�rfi nem b�zott meg vakon az �ri�sok vezet�i k�pess�geiben, �ppen ez�rt a furfangos koboldoknak hagyta meg az ir�ny�t�s feladat�t.

  Mint arra sz�m�tani lehetett, a k�rb�l egy hal�lfal� hi�nyzott. Perselus Piton most sem jelent meg, ezzel felel�tlen�l leleplezve mag�t. Voldemort legsz�vesebben saj�t kez�leg �lte volna meg az �rul�t, de r� most m�s feladatok v�rtak, �s b�rmennyire is nem ijedt meg Pottert�l, nem hitte volna, hogy a p�rbaj ut�n m�g lesz ideje m�sokkal is foglalkozni. Azt biztosra vette, hogy most v�gleg legy�zheti a fi�t, �s hogy az nem fog elmenek�lni. Tal�n � maga is tudja, hogy ez lesz a v�gs� �tk�zet.

  A hal�lfal�k elsz�nts�g�t mi sem jelezte jobban, minthogy most nem remegtek meg, mikor Voldemort v�gign�zett rajtuk.  A tiszteletet megadt�k uruknak, de nem a lehets�ges vesztes�gekre koncentr�ltak, csak a k�zelg� harcra, �s arra, hogy Uruk nev�ben soha nem fognak megh�tr�lni.

  M�r lement a nap, teljes s�t�ts�gbe borult a f�ld �s az �gen az els� csillagok halv�ny f�nnyel ragyogtak fel.

  Voldemort eddig a k�rbe�ll� hal�lfal�kat figyelte, egyesekkel v�ltott p�r sz�t, amik t�bbs�gben b�ztat� jelleg�ek voltak, most meg�llt a k�r k�zep�n. A hal�lfal�k ebb�l r�gt�n tudt�k, hogy el�rkezett a pillanat, azonnal indulniuk kell.

  –A megbesz�ltek szerint... – sz�lt Voldemort a maga sziszeg� hangj�n, azt�n dehoppan�lt.

  A Griffend�l Kast�ly kertkapuja el�tt bukkant fel ism�t. M�g nem lehetett a kertben hoppan�lni, de k�pes volt megt�rni a b�b�jt.

  P�lc�j�nak int�s�vel kinyitotta a kaput – az nem �llt ellen neki. A kertben tudta, hogy �szrev�tlen�l kell mozognia, ha nem akarja, hogy a F�nix Rend id� el�tt r�t�madjon, amikor m�g egyed�l j�form�n v�dtelen ellen�k.

  A kertet azonban hihetetlen�l er�s, �si v�d�b�b�jok v�dt�k t�bbf�le t�mad�s ellen is. El�sz�r is: senki nem tudott odabent hoppan�lni. M�sodszor: a dementorok semmik�ppen sem juthattak be a ter�letre, a v�d�pajzs elpuszt�tan� �ket. Harmadszor: aki ellens�ges sz�nd�kkal j�n, az a kert egy bizonyos pontj�n nem mehet tov�bb.

  Voldemort pontosan tudta, hol van ez a pont, �s meg�llt a hat�rvonalon. Az k�t m�terre volt a kaput�l. Ha �tl�pi ezt a hat�rt, akkor a kert v�d�b�b�ja olyan er�vel l�ki a kapunak, amely ak�r hal�los m�rt�k� is lehet. Voldemort pedig nem v�gyott eff�le s�r�l�sre a csata el�tt.

  P�lc�j�val megkereste a hat�rt, �s p�r centim�terrel �t is ny�lt rajta. V�r�ses izz�s ragyogott fel a leveg�ben. Nyilv�nval�an a b�b�j felismerte a sz�nd�k�t, �s nem akarta beengedni. Azonban k�t h�ttel ezel�tt, mikor Voldemort a Mardek�r kast�lyban j�rt Sad�n�l �s Melanth�n�l, a N�v�rek megtan�tott�k r�, hogyan semleges�tse ezt a v�delmet.

  Akarat�nak minden erej�vel arra �sszpontos�tott, hogy be akar jutni a kertbe, mik�zben egy �si, latin nyelv� var�zsmond�k�t mormolt. Hamarosan a g�t szikr�kat vetett, majd megsemmis�lt.

  Voldemort el�gedetten haladt tov�bb a f�k t�v�ben. Egy b�b�jt tudott m�g megt�rni a h�rom k�z�l, s arra sz�ks�g is volt. Azt a var�zslatot, amely nem engedte sem �t, sem a hal�lfal�it hoppan�lni.

  A f�k takar�s�ban �llt meg. � l�tta a kast�ly f�nyeit, de azok nem csillantak meg az �jfekete tal�ron.

  Maga k�r�l �rezte a kast�ly hatalm�t, de nem foghatott ki rajta ekkora er� sem. Most fel kellett szabad�tania �sszes erej�t, ha azt akarta, hogy a t�mad�s hirtelen, F�nix Rend sz�m�ra �szrev�tlen�l kezd�dj�n el.

  �sszeh�zta a szem�t, s a Sad�t�l kapott j� tan�csokat id�zte fel. Csak egy pillanat kellett, m�g Mardek�r ut�da megt�rte Griffend�l Godrik fi�nak var�zslat�t. A kert t�bb� nem tudta kirekeszteni a hoppan�l�kat. Az egyetlen b�b�j, amit Voldemort nem tudott megt�rni, az a dementorok ellen sz�lt. Azt maga az alap�t� emelte, s a fekete m�gusnak nem volt el�g ereje, hogy megt�rje.

  A k�vetkez� pillanatban meg�rkeztek a hal�lfal�k. Lucius Malfoy volt az els�, �s m�lyen fejet hajtott ura el�tt, majd felk�ldte az �gre a S�t�t Jegyet. Azut�n sorban j�ttek a t�bbiek is. Lucius n�ma elismer�ssel n�zett ur�ra, s Voldemort egy fejb�lint�ssal adott jelet arra, hogy kezd�dhet a t�mad�s.

  A hal�lfal�k az �p�letnek rontottak. Az ablakokat t�rt�k be el�sz�r �tkaikkal, majd a kapu fel� ir�ny�tott�k �ket.

  Voldemort a f�k al�l figyelte, hogyan remeg meg egym�s ut�n t�bbsz�r is a kapu, majd l�tta, ahogy Bella, megel�gelve az �rtelmetlen t�mad�ssorozatot, egy rendk�v�l er�s �tkot k�ld a h�rom oroszl�nt form�z� sz�k�k�tra, ami azonnal darabokra robbant sz�t.

  N�h�ny pillanat m�lva kit�rult a kapu. A fekete m�gus el�sz�r azt hitte, a hal�lfal�inak siker�lt bet�rni�k, de azt�n megl�tta Agatha Griffend�lt, aki �ppen a pajzsot vonta fel a F�nix Rend tagjai k�r�. A f�rfi biztos volt benne, hogy Agatha nem l�thatja �t onnan, hiszen �rny�kban �llt, s csak azok sz�m�ra volt felfedezhet�, akik tudt�k, hogy ott van.

  Voldemort v�gig Agath�n tartotta a szem�t, �s a szorosan m�g�tte halad�, alacsonyabb alakon.

  A rendtagok sz�p lassan kil�ptek a b�vk�rb�l, �s a csak erre v�r� hal�lfal�k azonnal r�juk t�madtak.

  Agatha egy kis id� m�lva meg�llt, mondott valamit Potternek – Voldemort legal�bbis �gy l�tta – �s a pajzs megsz�nt kettej�k k�r�l.

  A f�rfi el�gedetten figyelte Harryt, aki a mellette elsuhan� �tkokat �szre sem v�ve rohant fel�, majd h�rom m�terre t�le meg�llt. Ekkor Voldemort megsz�lalt.

  –�jra szemt�l szemben �llunk h�t, Harry Potter. – itt sz�netet tartott, ki�lvezve szavai hat�s�t. Tudta mag�r�l, hogy nem csak hatalma, de k�lseje is r�miszt� a fi� sz�m�ra. Lehalk�totta hangj�t, hogy a csatazaj mellett �ppen hogy hallhat�v� v�ljon – Ne is h�zzuk tov�bb az id�t, igaz? Szeretn�l gyorsan t�lesni rajta, ugye Harry?

  Harry nem v�laszolt, csak felemelte a p�lc�j�t t�mad�sra k�szen, azonban egyetlen var�zsig�t sem mondott ki. Voldemort l�tta rajta, hogy a legsz�vesebben elszaladna, de nincs hozz� b�tors�ga.

  –Azt hiszem, meg kell, hogy tan�tsalak t�ged a j�modorra, Potter – sz�lt Voldemort m�g mindig fenyeget�-halkan. – M�sf�l �ve sem volt�l illemtud�, �s m�g mindig nem vagy az…

  Azonban miel�tt Voldemort befejezte volna, Harry v�ratlanul megsz�lalt:

  –Crucio!

  A fekete m�gust olyannyira meglepte ez a t�mad�s, hogy m�g v�dekezni is elfelejtett, s Harry �tka el�rte �t. Utolj�ra iskol�s�veiben �lt �t ilyen k�nokat – Melantho nevel�si m�dszer�hez tartozott a Cruciatus-�tok haszn�lata is. Saj�t ord�t�s�t a f�k k�z�tt visszhangozva hallotta.

  De a fi� �tka nem lehetett hosszan tart�. Ahogy elm�lt a k�n, Voldemort egyb�l f�l�llt, �s elismer�ssel n�zett Harryre, mik�zben var�zsp�lc�j�t pontosan a fi� sz�v�re szegezte.

  –Gratul�lok, Potter – sz�lt m�g mindig zih�lva – Valamit m�ris tanult�l t�lem. De had adjam vissza a k�lcs�nt! Crucio!

  Harryt dermedt b�nults�g�ban �rte el a k�nok �tka, �s egyb�l hanyatt d�nt�tte. Minden izm�ban r�ngat�zott, s Voldemort fanyar tekintettel figyelte k�nl�d�s�t. Nem �rzett el�gt�telt. J�szer�vel nem �rzett semmit. Egy id� ut�n, mikor �gy gondolta, a fi� legal�bbis �jultan fog a f�ld�n heverni, az �g fel� emelte p�lc�j�t. Potter m�g mindig a f�ld�n fek�dt, s Voldemort – csak a biztons�g kedv�j�rt ism�telten r�szegezte a p�lc�j�t.

  –Most pedig megteszem azt, amit tizen�t �ve elmulasztottam megtenni. B�tran harcolt�l, Harry Potter. De mindhi�ba.

  Azonban miel�tt kimondta volna a hal�los �tkot, a fi� f�l�llt �sszeszedve minden erej�t. A jobb tenyere csupa v�r volt – val�sz�n�leg felhorzsolta, amikor elesett.

  –Mondani akarsz valamit? – k�rdezte fagyos hangon a fekete m�gus – J�l gondold �t, mert ezek lesznek az utols� szavaid!

  Harry �jra Voldemortra szegezte a p�lc�j�t, �s v�lasz helyett ism�t egy var�zsig�t mondott ki. Voldemort azonnal megmozdult – Protego! – s Harry �tka hat�stalan maradt. A fi� nem gondolkozott egy pillanatig sem. �jra pr�b�lkozott, ez�ttal a lefegyverz� �tokkal.

  Voldemort alig mozdult meg, s a sz�ja f�l�nyes mosolyra h�z�dott, mikor kiv�dte az �tkot.

  –Ez eszembe juttat egy eml�ket – mondta. Hangja most sokkal ink�bb mereng� volt, mint fenyeget�.

  –Most legal�bb nem kapcsol�dtak �ssze a p�lc�ink – sz�lalt meg v�gre Harry is. L�tsz�lag m�r egy�ltal�n nem f�lt.

  –Ez megk�nny�ti a helyzet�nket – sz�lt Voldemort, de arca ez�ttal semmilyen �rzelmet nem �rult el.

  –Megk�nny�ti… – ism�telte Harry, s teljesen v�ratlanul megmozd�totta a p�lc�j�t.

  Voldemort nem �rt r� v�dekezni. Az arc�hoz kapott, s az �tok �gy a k�zfej�t �rte el. Olyan �rz�s volt, mintha egy k�ssel sz�ntottak volna v�gig rajta. Len�zve l�tta, hogy a keze er�sen v�rzik, de most nem t�r�d�tt azzal, hogy begy�gy�tsa a sebet.

  –�gyes h�z�s volt, Potter, de �rtelmetlen. Crucio!

  Azonban most Harry �gyesen elugrott az �tok el�l, s az egyik fa m�g� menek�lt be.

  –M�r megint b�j�csk�zni akarsz velem, Potter? – k�rdezte Voldemort fenyeget�en, mik�zben egyre k�zelebb ment a f�hoz, ami m�g�tt a fi� lapult. Megker�lte azt, s kez�t el�reny�jtva meg�rintette Harry v�ll�t.

  Potter reflexb�l cselekedett: m�g mindig v�rz� jobb kez�vel megfogta Voldemort p�kujj� balj�t, amin a s�r�l�s volt. S ekkor a kez�k mintha �sszeforrt volna. Voldemort azonnal megb�nta ezt a l�p�st, s pr�b�lta elh�zni a kez�t, de nem siker�lhetett. Egy pillanat alatt l�ngol�, feh�r f�nyg�mb vette k�r�l kettej�ket �s egyre n�vekedve terjedt tov�bb a kast�lyparkban.

  Voldemort �gy �rezte, mintha eggy� v�lna a fi�val, de ez eg�szen m�s �lm�ny volt, mint megsz�llni valakit. Ez f�jdalmas volt sz�m�ra is, felord�tott a k�nt�l, s t�voli hangk�nt hallotta, hogy Potter ugyan�gy tett.

  �pp olyan hirtelen lett v�ge, ahogy kezd�d�tt. A feh�r f�ny kihunyt, s a kettej�ket �sszek�t� er� tasz�t�v� v�lt, sz�tvetette �ket, felrep�tve a leveg�be.

  Voldemort m�r nem �rezte a f�ldet�r�st – azonnal el�jult.