15. fejezet

Eszm�l�s

  Agatha felid�zte mag�ban a F�nix Rend volt f�hadisz�ll�s�t rejt� c�met, �s siker�lt is az egyik emeleti szob�ba meg�rkeznie. Kor�bban j�rt m�r itt t�bbsz�r, ismerte az �p�letet, s most a m�sodik emeletre hoppan�lt. M�g mindig szorosan �t�lelve tartotta Tom Denem �jult test�t, de a teher egyre nehezebb� v�lt. Kicsit meger�ltette mag�t, �s letette az �gyra a tehetetlen testet.

  –Nem tudom, m�rt hoztalak ide, Tom – suttogta – De rem�lem, v�laszt adsz majd r�.

  Azzal Agatha el�vette a p�lc�j�t, �s egy bilincs-�tokkal s�jtotta Voldemortot, hogyha f�l�bred, se tudjon mit tenni.

  Az �p�letben tov�bbi hoppan�l�sok zaja hallatszott, s ez jelezte, hogy a t�bbi rendtag is meg�rkezett. Agatha v�gre levette tekintet�t Voldemortr�l, �s az ajt� fel� fordult. Nehezen b�rta r� mag�t, hogy ki is menjen rajta, majd le a l�pcs�n, v�gig a folyos�n a portr�k el�tt, �s v�gre be az eb�dl�be, ahol a t�bbiek is tart�zkodtak. Ahogy bel�pett, egyb�l n�ma csend lett. A rendtagok szem�ben m�rhetetlen f�radts�g l�tsz�dott, �s sokak�ban m�g valami – gy�sz.

  Remus Lupin lefektette az asztalra Harry test�t.

  –Meghalt? – k�rdezte Ginny nagyon halkan, de mindenki tiszt�n hallotta.

  Agatha f�jdalmasan elmosolyodott.

  –Nem – v�laszolt – Csak el�jult. De addig j� neki, am�g nem t�r mag�hoz, �s nem rohanj�k meg az eml�kek.

  –�s a t�bbiek? – hallatszott egy b�tortalan hang valahonnan az eb�dl� t�ls� fel�r�l.

  –�k… Aki nem �rkezett meg eddig… – Agath�nak nem kellett folytatnia. Mindenki �rtette, mire gondol. A n� f�ln�zett Harry szobormerev arc�r�l, �s sokkal hat�rozottabb hangnemre v�ltott – Kik hi�nyoznak? – k�rdezte. N�h�ny rendtag remeg� hangon v�laszolt.

  –McGalagony…

  –Kingsley…

  –Mundungus…

  –Arthur… - mondta Mrs. Weasley.

  –Igen, tudom – b�lintott hat�rozottan Agatha – Lucius Malfoy �lte meg… Ahogy Dumbledore-t is – a n� Molly szem�be n�zett. Az remegett a visszafojtott zokog�st�l �s szem�ben k�nnyek csillantak. Ginny �jultan esett �ssze.

  –Hogy lehetsz ilyen �rz�ketlen? – fakadt ki Ron – Az ap�nkr�l van sz�! – a fi� hangja elcsuklott. V�dl�n meredt Agath�ra.

  Agatha lassan fel�je fordult.

  –Tudtuk, hogy lesznek �ldozatok – v�laszolt m�g mindig hidegen – de aki harcolt, v�llalta a kock�zatot. A t�bbiek is a bar�taink voltak. De m�g nem j�tt el a gy�sz ideje. M�g nem gy�zt�nk le minden ellens�get. M�g a n�v�reim…

  –Vel�k szemben es�lytelenek vagyunk – mondta Piton. A hangja majdnem olyan nyugodt volt, mint Agath�� – F�leg �gy, hogy m�r Dumbledore sem lesz vel�nk.

  –Es�lytelenek? ES�LYTELENEK? Ezt ne mond m�g egyszer, Piton! – f�rmedt r� a n� – Ez azt jelenten�, hogy nem is �rdemes szembesz�llni vel�k! Pedig nincs m�s v�laszt�sunk, mint harcolni, �s ha kell, �ldozatokat hozni. Eddig sem tehett�nk m�st.

  –Voldemort meghalt, igaz? – k�rdezte halkan Hermione.

  Agatha nem n�zett senkinek a szem�be, s�t, elfordult, �s �gy v�laszolt.

  –Igen. Voldemort meghalt.

  Nem akart tov�bb is itt maradni, ahol minden szem r� szegez�dik, v�laszokat v�rnak t�le, �s a hidegs�g��rt v�dolj�k. Pedig a gy�sz �t is megviselte, csak �pp nem mutatta ki. Most, hogy Dumbledore meghalt, valakinek �ssze kellett fognia a F�nix Rendet, hiszen sz�ks�g lesz m�g r�, tal�n jobban is, mint eddig. �s j�l tudta, hogy csak � lesz k�pes erre a feladatra. �jra fel�j�k fordult, de az arc�ra semmilyen �rzelem nem �lt ki.

  –A legjobb lesz, ha felviszem Harryt – sz�lt, s mivel tov�bbra is n�ma csend volt a v�lasz, hozz�tette – Valakinek mellette kellene maradnia.

  –Majd �n… - jelentkezett Hermione.

  Agatha b�lintott, �s felemelte Harry test�t. Hermione kinyitotta el�tte az ajt�t.

  N�m�n mentek fel a l�pcs�n, �s az egyik els� emeleti szob�ba l�ptek be. A csill�rt p�kh�l� fedte, a szekr�nyeken por vastagodott, de Agatha m�gis letette Harryt a dohos �gyra, majd Hermione fel� fordult.

  –Itt maradsz vele? – k�rdezte. Hermione b�lintott, �s odah�zott egy sz�ket az �gy mell�.

  –Mikor fog mag�hoz t�rni? – k�rdezte suttogva.

  –Nem tudom. B�rmikor fel�bredhet. Fogalmam sincs, mi volt az, ami megid�zte azt a f�nyt, de hogy � hozta l�tre, az biztos.

  –A keze – sz�lt Hermione, Harry felhorzsolt, jobb k�zfej�re n�zve, amin a v�r m�r megalvadt, de j�l l�tszott, hogy nem csak a saj�tja volt. Agatha p�r pillanatig t�prengve n�zte, majd lassan megsz�lalt.

  –A v�r�k tette – b�lintott – Voldemort Harry v�r�t�l �lt�tt �j testet. Mikor a v�r�k tal�lkozott… Ez volt a kulcs.

  –A kulcs? Mihez? – �rtetlenkedett Hermione, de Agatha nem v�laszolt. Elgondolkozva meredt Harryre.

  –A T�l�l�… � az. – motyogta – de ki a m�sik kett�?

  –Micsoda?

  –Megvan! – ki�ltott fel Agatha – Zseni vagy, Hermione! – mondta, majd felugrott, kirohant a szob�b�l, mag�ra hagyva a semmit sem �rt� l�nyt.

  Az eb�dl�be ment. T�voll�t�ben mi sem v�ltozott, a rendtagok m�g mindig komor k�ppel �ltek az asztal mellett.

  Agatha vett egy nagy leveg�t, miel�tt belekezdett volna.

  –Tudom, ki az a n�gy, aki legy�zheti Melanth�t �s Sad�t. – mondta. A rendtagok erre felkapt�k a fej�ket. Mindannyian tudt�k ennek a t�rt�net�t, s v�rakoz�steljesen n�ztek a n�re.    

  – A j�slat n�gy emberre utal, �s most m�r tudom, hogy kik �k.

  –Az egyik te vagy, ha j�l sejtem – sz�lalt meg hirtelen Remus.

  –Igen, �n – b�lintott hat�rozottan Agatha – �s a t�bbiek: Harry, Piton �s… - itt sz�netet tartott, majd lehalk�totta a hangj�t – A negyedik nem m�s, mint… Voldemort.

  –HOGYAN? – k�rdezte �lesen Remus – Azt mondtad, hogy meghalt!

  –Ha igaz az, amit sejtek, akkor Voldemort val�ban meghalt. De Tom Denem m�g �l. Megt�rt Melantho �tka.

  Piton hossz�, f�rk�sz� pillant�st vetett a n�re, de nem tudott mit mondani. Helyette ism�t Remus sz�lalt meg.

  –Lehetetlen, hogy ez a sz�vets�g valaha is l�trej�jj�n. �s k�l�nben is, hogy tal�lod meg Voldemortot?

  –Itt van – jelentette ki Agatha.

  –Micsoda? – emelte fel a hangj�t Remus, �s t�bben is z�gol�dni kezdtek – Idehoztad?

  –Igen. �s be is fogom bizony�tani, hogy nem feleslegesen tettem.

  –Ez �r�lts�g volt! – mondta Tonks.

  –Nem volt �r�lts�g. � a negyedik, aki n�lk�l lehetetlen lenne…

  –NEM, nem �s nem! – r�zta a fej�t Remus – Ekkora ostobas�got te sem k�vethetsz el, Agatha!

  A n� nem felelt, csak sarkon fordult, �s felrohant a m�sodik emeletre, abba a szob�ba, ahov� Voldemortot z�rta be.

  A f�rfi m�g mindig �jultan hevert az �gyon, de Agatha nem habozott tov�bb. El�vette a p�lc�j�t.

  –Stimula! – mondta. Voldemorton remeg�s futott v�gig, azt�n lassan, mint aki �lomb�l �bred, kinyitotta a szem�t.

  –Hol vagyok?  - k�rdezte el�sz�r, majd a n�re n�zett – Agatha! T�nyleg te vagy az?

  Agatha elmosolyodott. Ez volt az els� �szinte mosoly az arc�n, mi�ta a csata elkezd�d�tt.

  –Igen, �n lenn�k.

  –M�rt nem tudok mozogni? – k�rdezte Voldemort.

  –Mert el�rel�t� voltam, �s egy bilincsel�-�tkot mondtam r�d. – v�laszolt a n� – De… �gy l�tom, nem sz�ks�ges a tov�bbiakban. M�g itt vagyok, nem fogsz megsz�kni – azzal Agatha megsz�ntette a b�b�jt, s az �gy sz�l�n foglalt helyet.

  –De… mi t�rt�nt? Hogy ker�l�k ide? – �lt fel Voldemort. Agatha pontosan erre sz�m�tott, m�gis megd�bbentette, hogy most ugyanaz a fi� �l vele szemben, akivel m�r t�bb, mint �tven �ve nem tal�lkozott, mert ez a fi� t�bb mint �tven �vig nem is l�tezett, de most m�gis itt van. Az elm�lt id�k mintha kit�rl�dtek volna kettej�k sz�m�ra.

  Agatha hosszan Voldemort szem�be n�zett.

  –Nem eml�kszel? – k�rdezte nagyon komolyan.

  –Dehogynem – d�lt h�tra a f�rfi, mik�zben a plafont n�zte – Minden pillanatra, tiszt�bban, mint eddig b�rmikor.

  –Nem k�rem, hogy besz�lj r�la. M�g ne. Most m�s feladatok v�rnak r�d – mondta gy�ng�den Agatha, s hogy Voldemort nem v�laszolt, folytatta – Rendbe hozhatod egy r�sz�t annak, amit t�nkretett�l. Csak Melanth��kkal kell szembesz�llnod.

  –Csak? – nevetett a f�rfi – K�ptelens�g…

  –Nem leszel egyed�l – biztatta Agatha.

  –Ja, persze. A j�slat, amit�l Melantho retteg. Kider�tetted, hogy ki az a n�gy ember, aki kell hozz�?

  –Pontosan – b�lintott a n�.

  –�s ki a m�sik kett�? – k�rdezte Voldemort, mert sejtette, hogy Agatha m�r adott.

  –���… nem fogsz �r�lni nekik – sz�gezte le a n� – Piton �s Harry.

  Voldemort elgondolkozott.

  –Mondtam, hogy k�ptelens�g. Harryvel nem lenne bajom, hiszen � szabad�tott meg az �tokt�l, m�sodj�ra is, de neki velem lesz… �s Piton… azt nem.

  –Mi�rt? – k�rdezte meg�tk�zve Agatha.

  –�rul� – a f�rfi szinte k�pte a sz�t.

  –Remek k�m volt! – pr�b�lt ellenkezni a n�.

  –Az csak ront a helyzet�n.

  –El kell fogadnod �t is. Nincs m�s v�laszt�sod.

  –K�l�nben?

  –Saj�t kez�leg �llek meg – kem�nyedett meg Agatha hangja – R�g ki�rdemelted.

  Voldemort nem v�laszolt. Hitetlenkedve meredt Agath�ra. V�g�l a n� t�rte meg a csendet.

  –Gyere velem! – Azzal f�l�llt, �s kifel� indult a szob�b�l. A f�rfi k�vette. Amint kil�ptek az ajt�n, Agatha elk�rte a f�rfit�l a p�lc�j�t. Az nem ellenkezett – tudta, hogy nem �rdemes.

  Ahogy bel�ptek az eb�dl�be, a F�nix Rend minden tagja megdermedt. N�h�ny m�sodpercig egyik�k sem mozdult, majd teljesen egyszerre szegeztek p�lc�t Voldemortra. Nem volt k�ts�ges, hogy ezzel a r�gi-�j arc�val is felismert�k.

  –El�g! – mondta halkan Agatha – Ne t�madjatok r�!

  –Gyilkos! – sz�lt Remus. A gy�l�let sug�rzott a szem�b�l.

  Agatha v�delmez�n Voldemort el� �llt.

  –Ha �t akarj�tok, el�sz�r velem kell szembesz�llnotok! – mondta hidegen.

  A f�rfi eltolta �t mag�t�l.

  –Ne! Hagyd �ket!

  �jabb mozdulatlan m�sodpercek k�vetkeztek, majd R�mszem Mordon f�l�llt. Lass�, biceg� l�ptekkel odament Voldemorthoz, �s kezet ny�jtott neki. Mikor az elfogadta, ennyit mondott:

   –K�sz�n�m.

  A kor�bbi csend semmi volt ehhez a d�bbent n�mas�ghoz k�pest, s csak h�rman �rtett�k, hogy mi t�rt�nt. Agatha a falnak d�lt �s kezeibe temette az arc�t, de Mordon m�g nem fejezte be.

  –Ak�rmilyen hihetetlen�l hangzik, ez a f�rfi egyszer megmentette az �letem – jelentette ki a rendhez fordulva.

  Voldemort megillet�dve �llt. Egy r�gi eml�k neki is esz�be jutott, az, amikor kiszabad�totta Alastor Mordont a Griffend�l N�v�rek fogs�g�b�l.

  Agatha �gy l�tta, itt m�r nem lesz baj.

  –Akkor �n most megl�togatom Harryt – sz�lt, s kiment az eb�dl�b�l, egyenesen fel a fi� szob�j�ba.

  Mint arra sz�m�tott, Hermion�t ott tal�lta az �gy sz�l�n �lve, s Harry m�g mindig �jultan fek�dt. A l�ny feln�zett a zajra.

  –Mi t�rt�nt? – k�rdezte.

  Agatha le�lt mell�, �s n�h�ny sz�ban elmes�lte a t�rt�nteket. Hermione elk�pedve hallgatta, s mikor a n� a v�g�re �rt, m�g j� n�h�ny percig nem tudott megsz�lalni.

  –Teh�t �… - kezdte.

  –Megv�ltozott – b�lintott Agatha – Most ugyanaz, akit �n megismertem.

  –Akkor nem fog b�ntani senkit, igaz? – k�rdezte rem�nykedve Hermione.

  –Egyel�re nem is tudna. A p�lc�ja n�lam van – somolygott Agatha –, �s addig teljesen v�dtelen.

  –�s nem… nem f�lted?

  –�t? Nem. – csod�lkozott a n�.

  Ebben a pillanatban ord�t�s hallatszott fel. Agatha felkapta a fej�t, �s felpattant.

  –Figyelmeztess valahogy, ha fel�bred! – sz�lt h�tra a l�nynak Harryre utalva, miel�tt kirohant volna a szob�b�l.

  Az eb�dl�be bel�pve ott tal�lta az �sszes rendtagot, amint kesely�k m�dj�ra �lltak Voldemort f�l�tt, s Piton tartotta �t kord�ban a p�lc�j�val. Agatha is p�lc�t r�ntott, s lefegyverezte Pitont.

  Zih�lt egy kicsit, mert az utat futva tette meg az els� emeleti szob�t�l az eb�dl�ig.

  –Le a p�lc�kkal – mondta, s a be�ll� csendben mindenki tiszt�n hallotta a hangj�t, amely most fagyos volt. Voldemort reszketve fek�dt a padl�n. Agatha folytatta – Gratul�lok. Ez igaz�n a F�nix Rendhez m�lt�. Gy�l�litek �t? Meg�rtem. Sok mindent tett ellenetek. Az eg�sz vil�g ellen. De megv�ltozott, �s ezt nem ismeritek f�l. � m�r nem ugyanaz, akit megismertetek. Ezzel les�llyedtetek az � szintj�re. Olyanokk� v�ltatok, pontosan olyanokk�, mint azok, akik ellen harcoltatok! Akiket megvetettetek! PATK�NYOK! Azok vagytok. V�gre bebizony�tott�tok. Ha valakit gy�l�lni akartok, akkor gy�l�ljetek engem! �n sokkal t�bb, t�zszer annyi embert �ltem meg, mint �. Ha �n meg tudtam v�ltozni, � is meg tud. – Agatha Voldemort fel� fordult, aki most fel�llt, �s visszaadta neki a p�lc�j�t – �s most te j�ssz, Voldemort. Azt teszel vel�k, amit akarsz. Nem fognak ellened t�madni.

  A f�rfi nem emelte fel a p�lc�t, de elsz�ntan n�zett a rendtagok szem�be. Majd p�r perc eltelt�vel h�tat ford�tott, �s kiment az ajt�n.

  A rendtagok d�bbenten n�ztek ut�na.

  –Rem�lem, tanultatok ebb�l – sz�lt Agatha, �s k�vette Voldemortot.

  A f�rfit a folyos�n tal�lta, amint meredten �llt, �s maga el� b�mult. A l�ptek zaj�ra �sszerezzent, majd miut�n f�lismerte azok gazd�j�t, keser�en elmosolyodott.

  –Mire sz�m�tott�l? – k�rdezte – Soha nem fognak elfogadni.

  –De igen. El fognak. Bebizony�tottad, hogy t�bbet �rsz, mint �k – Agatha egyre k�zelebb ment hozz�, v�g�l m�r egy m�terre se voltak egym�st�l – Tanulni fognak ebb�l. Te nem t�madtad meg �ket, pedig lett volna alkalmad r�. Nem �gy ismertek meg t�ged.

  Egyre fogyott k�zt�k a t�vols�g. F�l m�ter… t�z centi… Voldemort �tkarolta Agath�t, s sz�juk �ntudatlan, heves cs�kban forrt �ssze.