16. fejezet

Sz�p�rbaj

  Az emeletr�l egy ki�lt�s hallatszott – Hermion��. A folyos�n az �lelkez� p�r sz�trebbent, mintha valami cs�nytev�sen kapt�k volna �ket.

  Voldemort m�r-m�r bocs�natk�r�en n�zett Agatha szem�be, de a n� l�tsz�lag nem t�r�d�tt vele. Erre most nem volt ideje – az minden pillanattal egyre fogyott, �s nem akart felesleges, esetleg k�nos magyar�zatokat hallgatni, hiszen j�l tudta, hogy ami t�rt�nt, az mindkettej�k sz�m�ra akarattal t�rt�nt, hogy nincs mi�rt bocs�natot k�rni�k a m�sikt�l, hogy mindez nem is t�rt�nhetett volna m�sk�pp. Egy cs�k t�bbet mondott minden elhangzott vagy el nem hangzott sz�n�l kettej�k k�z�tt, nem kellett tov�bb magyar�zni. �s f�leg nem kellett elfelejteni…

   De Agatha hangja, ahogy megsz�lalt, m�r �jra kem�ny volt, hideg, pont olyan, mint amilyennek Voldemort a r�gi id�kben megismerte, amikor – tal�n akkor – megszerette.

  –Gyere velem! – utas�totta a f�rfit, �s elindult f�lfel�. Voldemort nem ellenkezett, n�m�n k�vette Agath�t a l�pcs�n, eg�szen az els� emeletig. – Itt v�rj meg! – hallatszott az �jabb parancs az egyik szobaajt� el�tt.

  Az az ajt� volt, amely Harryt rejtette. Agatha minden haboz�s n�lk�l bel�pett rajta, �s �gy a l�pcs�fordul�ban mag�ra hagyta Voldemortot.

  A fi� m�r fel is �lt az �gyon, �s Hermion�val besz�lgetett, mikor Agatha bej�tt.

  –J� reggelt, Harry – k�sz�nt a fi�nak. Az m�g kiss� k�b�n n�zett vissza r�, mik�zben a n� le�lt az �gyra Hermione mell�.

  –Mi t�rt�nt… vele? – k�rdezte Harry.

  –�hm… – a n� habozott – rossz szok�sod, Harry, hogy mindig olyan k�rd�seket teszel fel, amik egy�r�s v�laszt ig�nyelnek.

  Hermione halv�nyan elmosolyodott.

  –Ink�bb hadd mutassam meg. De el�tte… Add ide a p�lc�d. – k�rte a fi�t�l, s az �tny�jtotta neki az eml�tett var�zsp�lc�t.

  Agatha f�l�llt �s kisietett a szob�b�l, gondosan beh�zva maga m�g�tt az ajt�t. Voldemort odakint v�rakozott, s a n� t�le is elk�rte a p�lc�j�t.

  –Megk�rdezzem, hogy ki van bent, vagy felesleges? – k�rdezte a f�rfi.

  –Felesleges – legyintett Agatha, azzal �jra kit�rta az ajt�t, �s betess�kelte rajta a hajdani fekete m�gust.

  Harry leesett �llal fogadta a f�rfit, akit ezzel az arc�val is felismert, hisz �l�nken �lt m�g benne a m�sodikosan �t�lt kaland.

  Tom Denem akkor ugyanezzel az arc�val jelent meg, de Harry l�tta Voldemortot az�ta is. Ki is lehet ez a f�rfi?

  Agatha intett Hermion�nak, aki halv�ny mosollyal az arc�n �s egy bocs�natk�r� legyint�ssel kiment. Voldemort �s Agatha egym�sra n�ztek, hosszan, majd a n� becsukta az ajt�t maga m�g�tt.

  Harry �s Voldemort p�r m�sodpercig egym�sra meredtek, majd a f�rfi elindult a szob�ban �ll� egyetlen sz�k fel�, �s le�lt r�, a fi�val szemben. Harry kicsit feljebb h�z�dott az �gyon. Hosszas haboz�s ut�n v�gre megsz�lalt, de nem azt mondta ki, ami megfogalmaz�dott benne, csak egy l�nyegtelennek t�n� k�rd�st tett fel.

  –Mi van k�ztetek Agath�val?

  –Nem hinn�m, hogy k�z�d lenne hozz�, k�ly�k!

  –Figyelmeztetlek…

  –Semmi sz�ks�g r�. Nagyfi� vagyok m�r.

  –Persze, ezt bebizony�tottad… mindenkivel szemben �gy viselkedt�l… �s semmit sem v�ltozt�l.

  –Ugyan m�r… nem ismersz el�gg�! �s sose fogsz megismerni, ha �gy folytatod.

  –El�gszer tal�lkoztunk m�r ahhoz, hogy csak gy�l�lni tudjalak, �s ez soha nem fog megv�ltozni.

  –Ne dob�l�zz ilyen nagy szavakkal, Harry… Akit megismert�l, az nem �n voltam. Melantho �tkozott meg, amint ezt Agath�t�l hallhattad.

  –T�l sokat tett�l ellenem akkor is, mikor m�r nem ir�ny�tott.

  –Harry, el tudod k�pzelni egy ilyen �tok erej�t? K�v�ncsi vagyok r�, hogy milyenn� v�ln�l t�le. Nem hinn�m, hogy jobb lenn�l, mint �n…

  –Sosem lenn�k olyan sz�rnyeteg, mint te volt�l! Nem gy�jten�k hal�lfal�kat, nem �ln�k muglikat, nem…

  –�n sem tettem! Ha eml�kszel, fiam, �n sem tettem, miut�n visszat�rtem.

  –Ne merj �gy sz�l�tani!

  –Ennek semmi �rtelme – �llt fel Voldemort, �s az ajt�hoz �rve lenyomta a kilincset. Az ajt� nem engedett.

  –Csak var�zslattal tudn�d kinyitni. De ha j�l sejtem, Agatha t�led is elvette a p�lc�t.

  –Teh�t t�led is… Nem hittem volna, hogy ennyire el�rel�t�, de �gy n�zem, igaza volt.

  –Mi�rt?

  –Nem sok hi�nyzik hozz�, hogy r�m t�madj.

  –Minden indulatom megvan hozz�.

  –Bennem is megvolt… - t�n�d�tt el Voldemort – �s Melantho ezt kit�n� �rz�kkel felismerte.

  –Mi�rt akarod minden�ron r�kenni mindazt a sz�rny�s�get, amit tett�l?

  –Agatha nem mondta el neked?

  –De igen…

  –Legal�bb r� hallgathatn�l, ha m�r r�m nem.

  –Azt k�red tal�n, hogy bocs�ssak meg?

  –Soha senkit�l nem k�rtem bocs�natot. Nem most fogom elkezdeni.

  –Jellemz� r�d…

  –Mib�l gondolod? – h�zta ki mag�t Voldemort.

  Harry ink�bb nem v�laszolt, hanem egy �jabb k�rd�st tett fel.

  –Mi�rt �lted meg a sz�leimet, Voldemort?

  –J�l tudod, Harry. Egyr�szt a j�slat, m�sr�szt Melantho miatt. De roppant h�l�s vagyok az�rt, hogy akkor meg�ll�tott�l.

  –Ezt eddig valahogy nem �llt sz�nd�kodban kimutatni.

  –Lehet. De megv�ltozott a helyzet.

  –J�l �rtem, hogy b�k�lni akarsz?

  –Agatha addig �gyse enged ki minket, Harry…

  –K�ptelens�g. �r�kre nem z�rhat �ssze benn�nket.

  –Biztos�thatlak, nem is �ll sz�nd�k�ban. De elker�lhetetlen, hogy valamif�le fegyversz�netet k�ss�nk, mert Melantho �s Sado ellen sz�vets�gben kell harcolnunk.

  –Hogyan?

  –Agatha r�j�tt, hogy kik kellenek a legy�z�s�kh�z…

  –Azt mondod, �n is…?

  Voldemort b�lintott.

  –�s hogy… te is?

  �jabb b�lint�s.

  –Lehetetlen.

  –Nem az… a sz�vets�g l�tre kell, hogy j�jj�n. Csak m�g Pitont kell valahogy meggy�zni…

  –Micsoda? – sz�rny�lk�d�tt Harry – Csak �t ne…

  –Engem elfogadn�l?

  –Nem. J�l tudod, hogy mi�rt nem. De hogy m�g Piton is… Ink�bb sz�z Piton, mint te.

  –Ennyire nem lehetsz ellens�ges…

  –Nem ellens�ges vagyok, hanem haragtart�.

  –Jelen esetben egyre megy. Nem r�m kellene haragudnod, hanem Melanth�ra. Minden�rt, amit tett velem, �s �ltalam veled.

  Harry nem v�laszolt.

  –Gondolod, hogy m�sk�nt legy�zhetn�nk?

  –Nem… persze, hogy nem. De t�ged… hogyan �tkozott meg? Vagyis… mi�rt?

  –Mert egy olyan szolg�t akart, aki el�g kegyetlen ahhoz, hogy teljes�tse minden parancs�t. �s akit a b�bjak�nt ir�ny�that.

  –De hiszen… eml�kszem… m�r tizenhat �vesen el�g kegyetlen volt�l, hogy kinyisd a Titkok Kamr�j�t.

  –�s h�trahagyjam a napl�t, hogy m�s is kinyithassa. Az Sado fantasztikus �tlete volt. Legal�bb bev�lt?

  –Ahogy vessz�k… A Kamr�t felsz�moltuk, a baziliszkuszt pedig meg�ltem.

  –�gyes… v�gre az is lez�rult. Bevallom, sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lesz a kamr�val, vagy a napl�val, ha �jra megtal�lj�k… erre a lehet�s�gre nem igaz�n sz�m�tottam, de k�ts�gk�v�l ez volt a legjobb megold�s.

  –Val�ban megv�ltozt�l…

  –Igen, �r�l�k, hogy v�gre �szrevetted.

  –Ne g�nyol�dj!

  –Ne? Te is �gy besz�lsz… k�s�rtetiesen eml�keztetsz…

  –Kire?

Voldemort nem v�laszolt r�gt�n, csak hossz� m�sodpercek eltelte ut�n.

  –Tom Denemre.

  –Ezt a t�m�t ink�bb felejtsd el… eleget r�g�dtam m�r rajta.

  –T�n f�lsz szemben�zni a t�nnyel? Vagy… tal�n f�lsz… t�lem?

  –Bolond, aki nem f�l… vagyis… helyesebb lenne a m�lt id�.

  –Akkor h�t? Lehet sz� fegyversz�netr�l?

  –Ne is �lmodj r�la. Nem ilyen egyszer� elfelejteni mindent, amit ellenem tett�l.

  –H�nyszor mondjam m�g el, hogy…

  –Persze, hogy Melantho… de v�g�l mi�rt �tkozott meg? Ezt m�g nem mondtad…

  –�s ezt Agatha sem mondhatta el… nem tudott r�la.

  Egy hossz� pillanatig farkasszemet n�ztek, azt�n Voldemort folytatta.

  –Mikor visszat�rtem a Mardek�r Kast�lyba a hatodik �vem ut�n, azut�n hogy kinyitottam a kamr�t �s ezzel �letemben el�sz�r embert �ltem, Agath�t m�r nem tal�ltam otthon. Pedig a N�v�rek k�z�l mindig is �t szerettem legjobban, �s a hi�nya, Melantho k�z�nye �s Sado talpnyal�sa a legid�sebb fel� feld�h�tett. Kis h�j�n meg�lettem magam, amikor p�lc�t r�ntottam ellen�k, de Melanth�nak a k�nz�s helyett volt egy jobb �tlete a b�ntet�sre. Azt is felismerte, hogy val�sz�n�leg �n is ott fogom hagyni �ket, ha nem l�pnek k�zbe, �s tal�n Agatha keres�s�re indulok. De…

  –H�t ez�rt �tkozott meg.

  –El�g keser�s�g �s bossz�v�gy volt bennem akkor. A szeretet Agatha ir�nt elt�rp�lt ezek mellett. Azon k�v�l vil�g�letemben hatalom�hes voltam, a gonoszs�g pedig… a csal�dom aj�nd�ka. Az �toknak nem kellett m�st tennie, mint felsz�nre hozni mindezt, �s kiirtani a szeretetet.

  –�s azt�n?

  –Az els� ember, akit saj�t kez�leg, var�zslattal �ltem meg, az ap�m volt, �s az apai nagysz�leim.

  –Igen…

  –Akkor m�r az �tok befoly�sa alatt voltam.

  –Meg sem pr�b�lt�l k�zdeni ellene?

  –De igen… megpr�b�ltam. De semmi eredm�nyt nem �rtem el. Ak�rh�nyszor ki akartam t�rni bel�le, Melantho m�g ink�bb felfigyelt, �s m�g t�bb energi�j�t ford�totta az ir�ny�t�somra. Azonban tizen�t �vvel ezel�tt…

  –Akkor lehullt az �tok.

  –Egy r�sze. Nem voltam t�bb� Melantho b�bja, de… nem sokat v�ltoztam. Azonban akkor m�r csak a bossz�v�gy maradt, meg n�mi szadizmus, amit nem is tagadhatn�k le.

  –M�g most sem?

  –Nem. Velem sz�letett adotts�g.

  –�s a muglik?

  –A muglikat csak ap�m miatt gy�l�ltem, s a legink�bb az�rt, mert a v�rem szerint valamennyire �n is k�z�j�k tartozom.

  –�gy veszem �szre, manaps�g a legnagyobb hatalm� m�gusok f�lv�rek…

  –H�t, n�gy�nk k�z�l… csak Piton a kiv�tel. � aranyv�r�, �s Melantho �s Sado is azok. Dumbledore is az volt…

  –Volt?

  –Meghalt.

  –Akkor v�gre boldog lehetsz…

  –T�ll�ptem azon, Harry, hogy b�rki hal�la boldogs�ggal t�lts�n el. B�r Dumbledore-ral sosem �rtett�k meg egym�st, akkor sem, mikor a Roxfortba j�rtam, ez nem jelenti azt, hogy akkor meg akartam �lni… t�volr�l sem.

  –Ez azt jelenti, hogy… Hisztis Myrtle volt az els� �ldozatod?

  –Igen, � volt, b�r az a baziliszkusz �rdeme…

  –�s �gy… mikor nem tartott hat�sa alatt az �tok… sosem �lt�l embert?

  –Nem. Egyszer sem. B�r lett volna r� alkalmam, s�t… De majd Mordon elmes�li, ha megk�rdezed t�le.

  –Mordon?

  Voldemort b�lintott. –De hagyjuk ezt a t�m�t… M�g mindig nem gy�ztelek meg?

  –���… nem. M�g mindig nem.

  –De m�r nem n�zel r�m olyan gy�l�lk�dve, mint eddig… �s ez nagy fejl�d�s.

  –F�leg ennyi id� alatt.

  –Van �gy, Harry, hogy az ellens�geinkkel kell �sszefognunk, hogy a val�di ellens�get legy�zz�k. Nem k�rtem, hogy bocs�ss meg, mint m�r mondtam, nem szok�som. Csak egy fegyversz�netet k�rtem.

  –Ne rajtunk m�ljon a sz�vets�g…

  Harry csak ekkor eszm�lt r�, hogy m�r vagy egy �r�ja egy szob�ban van Voldemorttal, de a sebhelye nem jelezte a k�zels�g�t. A f�rfi is �szrevehette, mert egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n.

  –Nem kell agg�dnod, Harry. Nem az vagyok, aki eddig voltam. Ha bizony�t�kot akarsz, a sebhelyed hi�nya megadja…