17. fejezet

Ellens�gek �s sz�vets�gek

  A Mardek�r kast�ly az �j s�t�tj�be borult. Az �gen felh�k �sztak, s a teljes s�t�ts�gben k�t alak bukkant fel a hatalmas t�m�r vaskapu el�tt. Az egyik�k kinyitotta azt egy p�lcasuhint�ssal, �s mindketten bel�ptek rajta, majd a kapu zajtalanul becsuk�dott m�g�tt�k.

  Egyik�k sem sz�lalt meg, mialatt a kast�ly fel� siettek.

  A fekete falat mind�ssze n�h�ny keskeny, r�csos ablak tark�totta, �s n�melyikb�l f�ny sz�r�d�tt ki, megvil�g�tva a kertet. M�ly csend uralkodott, csak f�k k�z�tt elsz�rtan �ll� sz�k�kutak csobog�sa t�rte meg.

  A k�t n� a kast�lyhoz �rve bel�pett a kapu vas�ba v�gott keskeny ajt�n, �s j�tt�kre a sz�k el�csarnokban l�v� f�kly�k fellobbantak, f�ny�kkel megvil�g�tva a z�ldben �s ez�stben j�tsz� falakat �s az �rkez�ket.

  A k�t n� a megt�veszt�sig hasonl�tott egym�sra. Hossz�, fekete hajukat kiengedve hordt�k, alakjuk magas �s v�kony volt, �s mindkettej�k fekete tal�rt hordott, sz�v�k f�l�tt az oroszl�nt �s k�gy�t �br�zol� jelk�ppel.

  A k�l�nbs�g kettej�k k�z�tt csak a szem�k szikr�z�s�ban nyilv�nult meg, de mozg�suk is m�s volt. Az egyik�k hat�rozottan j�rt, b�szke tart�ssal, s kegyetlen pillant�st vetve mindenkire �s mindenre maga k�r�l. A m�sik szel�d tekintettel n�zett sz�t, tart�sa kev�sb� volt b�szke, de mindig magabiztos.

  Melantho nagyon fesz�lt volt. L�tszott rajta, hogy csak visszafogja mag�t, de d�he b�rmelyik pillanatban kirobbanhat.

  –Elk�st�nk – mondta ki Sado azt, ami m�r mindkettej�k fej�ben megfogalmaz�dott – csak tudn�m, mi t�rt�nt k�zben.

  –�n tudom – sz�lt Melantho akaratlanul is sokkal hangosabban, mint a h�ga – a hal�lfal�k megv�rtak volna minket, de Tom…

  –Mi t�rt�nhetett vele? – k�rdezte halkan Sado.

  –M�r nem �rz�kelem – s�hajtott n�v�re, �s elindult a fogad�csarnokon �t az �tkez� fel�.

  Sado megd�bbenve n�zett ut�na.

  –Nem halhatott meg, igaz? – k�rdezte, �s k�zben lassan be�rte �t – Megt�rhetett az �tok?

  –V�glegesen – b�lintott Melantho – Ez�rt menek�ltek el a hal�lfal�k. De ez v�gzetes lehet… Ha Agath�nak siker�l…

  –Szerintem m�r tudja, hogy Tom a negyedik… �s biztosan megfejtette a j�slat tartalm�t…

  –M�r r�g megfejtette, Sado! – Melantho fekete szemei fagyoss� v�ltak, ahogy kit�rt bel�le az indulat – Az egyetlen akad�lyt is f�lres�p�rte, �s most t�madni fog.

  –Nem lesz es�lye, ha el�g gyorsak vagyunk – pr�b�lta csillap�tani Sado, de ez csak sz�nd�k maradt.

  –Nem lehet. – csattant Melantho v�lasza, majd h�g�ra n�zve meg is magyar�zta – M�g nem k�sz�lt�nk fel.

  –De tudjuk, hogy kik azok, akik t�madni fognak, nem?

  Melantho �jra s�hajtott – Igen, tudjuk. A j�slat vil�gosan utal mind a n�gy�kre. A Harmadik N�v�r: ez csak Agatha lehet. Az �tkozott Tomra utal, a T�l�l� a k�ztudat szerint is Harry Potter volt, �s az �rul� az a hal�lfal�, aki el�rulta a S�t�t Nagyurat. – v�gtelen�l g�nyosan ejtette ki ezt a k�t sz�t – Vagyis nem m�s, mint Perselus Piton.

  –Akkor nekik m�g rengeteg id�re lesz sz�ks�g�k, m�g sz�vets�get k�tnek egym�ssal. Nagyos sok ellent�tet kell elrendezni�k – bizakodott Sado.

  –De m�g nem t�madhatunk… Ott van a F�nix Rend is, �s mi csak ketten vagyunk, b�rhogy sz�p�tj�k is. Ism�t eredm�nytelen lenne – vetette ellen Melantho.

  Besz�d k�zben Melantho benyitott az eb�dl�be, �s f�radtan roskadt le az egyik sz�kre. Sado k�vette n�v�re p�ld�j�t.

  N�h�ny percig egyik�k sem sz�lalt meg. Sado figyelm�t a falakon sorakoz� portr�k k�t�tt�k le. Rengeteg feketem�gus arca n�zett r�juk, de egyik�k sem mert megsz�lalni.

  V�g�l Sado t�rte meg a csendet.

  –A hal�lfal�k? – k�rdezte bizonytalanul, j�l ismerve m�r az id�sebb n�v�r d�hkit�r�seit, �s tudta, hogyha ideges, akkor tan�csosabb elker�lni. De most azzal is csak felm�rgeln�. �s nem �rdemes vit�ba sz�llni vele, a javaslatok pedig… azokat jobb, ha csak nagyon halkan mondja ki, mert ha ezzel megzavarja Melantho gondolatmenet�t, annak k�nnyed�n p�rbaj lehet a v�ge. Ezt mindenk�ppen el akarta ker�lni.

  –Ahhoz Tom kellene, hogy h�vni tudja �ket – intette le v�g�l Melantho n�h�ny m�sodpercnyi gondolkod�s ut�n – vagy legal�bb az egyik�k, hogy valamit kezdeni tudjunk vel�k. De most sz�tsz�ledtek, �s nekem semmi kedvem hal�lfal�kat hajkur�szni az �jszak�ban.

  –Nem hagyhatjuk magunkat ilyen k�nnyen! – fakadt ki Sado – Nem jelez nekik az, hogyha valaki felk�ldi az �gre a S�t�t Jegyet?

  –Azt csak hal�lfal�k tudj�k. Egy�bk�nt… tal�n. Protheus-b�b�j van rajta, sz�val kicsi az es�lye…

  –Megpr�b�lhatn�nk… - b�torodott fel kiss� Sado most, hogy Melantho hajland� volt v�gre norm�lis hangon besz�lni vele.

  –M�gis, hogyan?

  –Engem Tom megtan�tott r�… egy pr�b�t meg�r.

  Melantho csak n�mi k�s�ssel tudta leplezni meglep�d�s�t.

  –Akkor k�ldd fel azt az idi�ta jelk�pet! – mondta flegm�n.

  –Itt, a kast�lyban? – csod�lkozott Sado.

  –Tudsz jobbat? – k�rdezett vissza hanyagul Melantho – De jobban j�rsz, ha v�rsz ezzel holnapig. Uruk jelk�pe most ink�bb elijeszten�, mint h�vn� �ket.

  Sado belet�r�d�tt. Nem hangzott el t�bb sz� kettej�k k�z�tt, majd kisv�rtatva Melantho f�lkelt, �s n�m�n elindult m�sodik emeleti szob�ja fel�. Sado gondolkodott m�g p�r pillanatig, de azt�n k�vette n�v�r�nek p�ld�j�t.

  Mialatt a Mardek�r kast�lyban Melantho �s Sado aludni t�rtek, a Grimmauld t�ri h�zban a legfiatalabb n�v�r v�gre benyitott Harry szob�j�ba.

  –J�, hogy j�ssz, Agatha – der�lt fel Voldemort arca. Harry b�lintott.

  –Kib�k�ltetek? – k�rdezte mosolyogva a n�.

  –Nem volt k�nny� dolgunk… – jegyezte meg Harry.

  –�letem legnehezebb csat�ja volt – tette hozz� Voldemort.

  –Azt meghiszem – b�lintott Agatha – de rem�lem, t�bb� nem fogtok egym�snak t�madni.

  –Mi biztos nem, de a Rend… – sz�lt halkan Voldemort.

  –Ha megl�tj�k, hogy k�ztetek elsimultak az ellent�tek, akkor �k is meg fognak b�k�lni – biztatta �ket Agatha – Gyertek le hozz�juk! – intett a fej�vel az ajt� fel�.

  Voldemort azonnal indult volna, de Harry habozott m�g egy kicsit.

  –Biztos, hogy nem lesz baj?

  –Ne agg�dj, most r�m haragszanak… – mondta Agatha.

  –Mi t�rt�nt? – k�pedt el Harry.

  –���… hossz� t�rt�net… kicsit leszidtam �ket.

  –Kicsit? – h�zta fel a szem�ld�k�t Voldemort – Visszhangzott a h�z t�le, ahogy kiab�lt�l vel�k.

  –Mi�rt? – Harry d�bbenete m�r nem is fokoz�dhatott volna.

  Agatha nem v�laszolt, helyette Voldemort sz�lalt meg.

  –R�m t�madtak – k�z�lte z�rk�zottan, majd s�hajtott – meg is tudom �rteni…

  –Ne ezen r�g�djatok! – sz�lt k�zbe Agatha – ink�bb gyertek m�r! – azzal sz�lesre t�rta az ajt�t, �s el�rement. Voldemort megv�rta Harryt, m�g f�lkelt, azt�n mindketten k�vett�k.

  Le�rve Agatha l�pett be el�sz�r. A rendtagok az asztal k�r�l �ltek, n�h�nyan felt�n�en s�padt arccal n�ztek maguk el�. Szinte senki nem mozdult meg a n� �rkez�s�re. Agatha megk�nnyebb�lten nyugt�zta, hogy egyetlen d�h�s tekintettel sem tal�lkozott.

  Ginny m�r mag�hoz t�rt, �s most zokogva borult Ron v�ll�ra, aki kis�rt szemekkel n�zett fel. Molly sem volt jobb �llapotban a l�ny�n�l, de az � szemei m�r nem voltak k�nnyesek.

  A Rend gy�szolt.

  Dumbledore, Kingsley, McGalagony, Arthur, Mundungus…

  Csoda, hogy a gyerekeknek nem esett bajuk.

  Mindannyiuk k�z�l Hermione t�nt a leg�sszeszedettebbnek. � v�rakoz�steljesen n�zett Agath�ra, aki most nagyot s�hajtott, azt�n, mikor m�r majdnem mindenki r� figyelt, halkan megsz�lalt.

  –A gy�szra m�g nincs id�nk, tov�bb kell harcolnunk, �s v�gre tudjuk azt is, hogy kik a val�di ellens�gek. Harry is tudja, �s � hajland� sz�vets�get k�tni…

  –Ne mondd, hogy siker�lt kib�k�tened Harryt �s Voldemortot – csod�lkozott Hermione.

  Agatha arc�n egy mosoly �rny�ka suhant �t.

  –K�zt�k nem lesz t�bb� ellens�gesked�s. �s tudom, hogy nagyon nagy k�r�s, de m�gis szeretn�m, hogy ti is elfogadj�tok Voldemortot sz�vets�ges�nkk�nt – Agatha ezzel a mondattal kinyitotta a m�g�tte �ll� ajt�t, �s a folyos�n �csorg� Voldemort �s Harry egy�tt l�ptek be az eb�dl�be. Ler�tt r�luk, hogy a r�gi akad�lyok k�zt�k mostanra teljesen elsimultak, �s ez nagyr�szt a fi�n m�lott.

  Piton felemelkedett a sz�k�b�l, hogy jobban l�ssa az �rkez�ket. Nyilv�nval�an nem akart hinni a szem�nek. Ahogy Voldemorttal egy percig farkasszemet n�ztek, felizzott k�z�tt�k a leveg�, de azt�n – mindenki meglepet�s�re – sz� n�lk�l hagyt�k a dolgot. Agatha fesz�lten figyelte kettej�ket, hogy k�zbeavatkozzon, ha b�rmi probl�ma mer�lne fel, de nagy megk�nnyebb�l�s�re Voldemort term�szetes mozdulattal foglalt helyet Agatha sz�ke mellett, �s Harry is hasonl�k�ppen cselekedett, csak � a f�rfi m�sik oldal�ra �lt le.

  Agatha beh�zta az ajt�t, �s az asztal el� l�pett. Ahogy megsz�lalt, a hangja v�gre ugyanolyan szel�den �s kedvesen zengett, mint azt a Rend megszokhatta t�le.

  –Van valakinek ellenvet�se? – k�rdezte k�rbehordozva a pillant�s�t.

  –Senkinek nincs joga gy�l�lni Voldemortot, ha Harry sem teszi – sz�lalt meg v�ratlanul Hermione, �s ezzel azt mondta ki, ami a rendtagok t�bbs�g�ben is megfogalmaz�dott. Sokan r�b�lintottak erre.

  –Akkor h�t… van m�g valamilyen akad�lya annak, hogy a sz�vets�g l�trej�jj�n? – tette fel a k�rd�st Agatha, Perselus Pitonra szegezve tekintet�t.

  –R�szemr�l nincs – felelt a f�rfi sz�kszav�an, �s nem sz�nd�kozott magyar�zkod�sba bocs�tkozni.

  –Egyet �rtek – sz�lt Voldemort.

  Csak Harry maradt n�ma.

  –N�gy�nkn�l az lesz a legfontosabb – kezdte Agatha – hogy egy�tt, egys�gben tudjunk harcolni Melantho �s Sado ellen. Egyezn�nk kell sz�vben, gondolatban �s v�rben – ahogy ezt az �si j�slat megk�v�nja. Mindez azt jelenti, hogy nem szabad gy�l�ln�nk egym�st, hogy a c�lunknak k�z�snek kell lennie, �s hogy a v�r�nknek, sz�rmaz�sunknak kell egy k�z�s pont.

  –Van ilyen? – k�rdezett k�zbe bizonytalanul Remus.

  –Igen – b�lintott Agatha – Mardek�r Malaz�r.

  Senki sem lep�d�tt meg a rendtagok k�z�l, maguk az �rintettek sem.

  –Akkor, ha j�l �rtem – sz�lalt meg hirtelen Harry – mi n�gyen megy�nk majd a n�v�reid ellen…

  –Igen – v�laszolt a n�, majd r�vid sz�net ut�n hozz�tette – ehhez csak mi fogunk kelleni. De van m�s gond is… – egy s�hajt�snyi id� m�lva folytatta – a hal�lfal�k m�g nem t�ntek el, �s val�sz�n�nek tartom, hogy Melantho ir�ny�t�s al� fogja vonni �ket.

  –Nem szok�sa – jegyezte meg halkan Voldemort, de Agatha nem hallotta, helyette Pitonhoz fordult.

  –Perselus, a karodon l�tszik m�g a S�t�t Jegy? – k�rdezte t�le.

  Az eml�tett vonakodva felh�zta a tal�rja ujj�t, �s megmutatta a rendtagoknak a jegyet. Az ugyanolyan �lesen rajzol�dott ki, mint annak el�tte b�rmikor, ha a Nagy�r er�s volt.

  –Ha h�vn�d �ket… - sz�lt Voldemorthoz, de az megr�zta a fej�t.

  –Nem hinn�m, hogy j� megold�s. Val�sz�n�leg meg sem jelenn�nek, �s ha m�gis, a Rend most t�l f�radt ahhoz, hogy szembesz�lljon vel�k.

  Ez teljes m�rt�kben igaz volt. A konyh�ban �l�k�n lassan eluralkodott a f�radts�g, b�rhogy igyekeztek is ellen�llni neki. Hi�ba, m�r t�bb mint huszonn�gy �r�ja nem aludtak, �s el�tte sem volt sok nyugodt �jszak�juk.

  –Akkor szerintem – mondta Agatha – ak�r aludni is t�rhetn�nk…

  Mindenki elindult felfel�. M�g n�h�ny percig voltak vit�k arr�l, hogy ki melyik szob�ban hajtsa �lomra a fej�t. Agatha a legfels� emeleten v�lasztott mag�nak szob�t, de nem maradt ott egyed�l. Voldemort ezen az �jszak�n mellette maradt.