18. fejezet

Malfoy

  A Malfoy-k�ri�n az �j csendje honolt. Lucius �s fia m�r haza�rtek. Az id�sebbik Malfoynak meg�rkez�sekor els� dolga volt �tv�gni a hatalmas villa folyos�in �s d�h�sen kiv�gni a h�l�szob�j�nak ajtaj�t. A feles�ge felriadt a zajra, j�llehet, addig sem volt �ppens�ggel nyugodt az �lma – ha elaludt egy�ltal�n, b�r ezt � maga sem tudta volna megmondani. Ahogy meghallotta a zajt, egyb�l fel�lt.

  –Mi t�rt�nt? – k�rdezte ur�t�l, de az csak mordult egyet, ezzel jelezve, hogy nem k�v�nja ecsetelni az esem�nyeket. Narcissa nem adta fel – Legy�zt�tek �ket, igaz? Siker�lt meg�lni Pottert �s Dumbledore-t, ugye? – k�rdezte rem�nykedve, de a hangj�n hallatszott, hogy nagyon f�l Lucius esetleges haragj�t�l.

  –Az a v�nember meghalt, ha annyira �rdekel – vetette oda Mr. Malfoy.

  –�s…? – hallatszott Narcissa f�l�nk hangja – Potter…?

  –Mi�rt �rdekel ez t�ged annyira? – k�rdezte m�g mindig higgadt hangon Lucius, de bel�lr�l m�r remegett a d�ht�l.

  –Csak… - kezdte a n�, de a hangja elcsuklott a felt�r� k�nnyekt�l. Nem akarta, hogy f�rje d�h�s legyen r�. Olyan sz�p rem�nyeket f�z�tt ehhez a csat�hoz… Azt hitte, hogy Lucius hazat�rve boldog, gy�zelemittas lesz, olyan, amilyen m�r r�ges-r�g �ta nem volt, de most be kellett l�tnia, hogy t�vedett. Er�t vett mag�n, �s befejezte a mondatot – Csak szeretn�m tudni, hogy mi t�rt�nt veled. �s Drac�val.

  –Mindketten �letben vagyunk – hallatszott Lucius kim�rt hangja – Nem s�r�lt�nk meg.

  –De mi t�rt�nt a… a t�bbiekkel?

  –VESZTETT�NK! – csattant a f�rfi v�lasza olyan v�ratlan er�vel, hogy Narciss�t hanyatt d�nt�tte az �gyon. De Lucius nem fejezte be, csak �pp olyan fagyoss� v�lt a hangja, ahogyan a n� m�g sosem hallotta besz�lni – Elvesztett�k a csat�t. A Nagy�r meghalt. – minden sz� kimond�sakor fenyeget�en k�zelebb l�pett feles�g�hez – El�g ennyi, vagy mes�ljek m�g neked? Elmondjam, hogy hogyan vesztek oda a hal�lfal�k? Hogy kik �ldozt�k �let�ket a Nagy�r�rt? Vagy hogy… - ahogy feles�g�re pillantott, nem folytatta. M�r nem volt �rtelme folytatnia.

  Narcissa �jultan fek�dt az �gyon.

  Draco gyors l�ptekkel ment a szob�ja fel�, �s egyetlen szolg�l�val sem besz�lt �t k�zben. Ahogy benyitott, els� dolga volt elf�jni a gyerty�t odabent, �s gondosan beh�zta az ablak zsalug�tereit. Nem volt sz�ks�ge f�nyre. �gy, ahogy volt, a csat�ban igencsak megviselt tal�rj�ban v�gigd�lt az �gyon.

  De m�g nem aludt.

  Nem tudott, �s nem is akart aludni.

  Agya gyors egym�sut�nban t�bbsz�r is lepergette a csata fontos mozzanatait. A v�rakoz�s fesz�lt pillanatait, azt, amikor meg�rkeztek a Griffend�l kast�ly kertj�be – Magas �g! Sosem l�tott m�g ilyen csodasz�p kast�lyt! – ahogy megindult a t�mad�s, �s ahogy Ginny Weasley legy�z�se ut�n – akit siker�lt elk�b�tania - a l�ny b�tyj�val �s Grangerrel p�rbajozott.

  J�llehet, apja megtan�totta �t a f�benj�r� �tkokra, Draco most m�gsem haszn�lta egyiket sem. Sz�gyellte mag�t, hogy nem volt el�g b�tors�ga meg�lni ellenfeleit, de m�g tal�n nem volt felk�sz�lve r�…

  Lett volna r� alkalma, igen. T�bbsz�r is. Egyik ellenfele sem volt el�g er�s hozz� k�pest, Draco sokkal jobb volt mindkettej�kn�l. Tal�n ez�rt is nem siker�lt elint�zni�k �t. De hogy meg�lni valakit…

  Draco soha nem volt j�fi�, sem otthon, sem a Roxfortban. B�r apja otthon kord�ban – vagyis ink�bb �lland� f�lelemben – tartotta, �s vele sosem mert feleselni sem. M�sokkal szemben viszont kegyetlenked�sekre biztatta, �s a fi� �r�mmel tett eleget ezeknek az elv�r�soknak. Ha meg kellett �tkozni valakit, akkor abban mindig is �len j�rt. De hogy MEG�LNI…

  Azt nem. B�r igazs�g szerint egyszer a p�rbaj alatt val�ban meg is pr�b�lta. Kimondta az Adava Kedavr�t Weasleyre, de olyan hat�rozatlanul, hogy m�g csak a z�ld f�nycs�va sem jelent meg, �s az ellenfelei m�g csak �szre sem vett�k…

  Pedig a Nagy�r nem ezt v�rn� el t�le. Nem az�rt lett hal�lfal�, hogy m�g csak �lni se tudjon…

  Nem tudta meg�llap�tani, milyen sok�ig fek�dt az �gy�ban, mik�zben ezek a gondolatok k�nozt�k.

  Csak sok�ra, nagyon sok�ra �t�tt sz�get a fej�be a gondolat: mi lett a Nagy�rral? Vajon meg�lte �t az a feh�r f�ny?

  Minden bizonnyal, hiszen azt csak Potter id�zhette meg, �s akkor a Nagy�r halott…

  De hisz err�l k�nnyed�n meggy�z�dhet! Mi sem egyszer�bb enn�l! Hogyhogy nem jutott esz�be hamarabb?

  Hirtelen fel�lt az �gy�ban, felkapta a var�zsp�lc�j�t, �s elmormolt egy Lumost, mik�zben a bal karj�n felt�rte a tal�rja ujj�t.

  Hitetlenkedve meredt a Jegyre, amely ugyanolyan tiszt�n kirajzol�dott, mint a csata el�tt. Ez pedig csak egyvalamit jelenthet: a Nagy�r �letben van. B�rhol is, b�rhogyan is, de m�g �l.

  Draco visszahanyatlott a p�rn�ra.

  Reggel, mikor fel�bredt, nem tudta volna megmondani, hogyan, vagy mikor aludt el. Az �lmaira viszont krist�lytiszt�n eml�kezett. Ism�t a csat�ban j�rt, �s valahogy sokkal t�bb lehet�s�ge lett volna r�, hogy kimondja a hal�los �tkot, de a nyelve minduntalan megbotlott, amikor elkezdte volna – nem volt k�pes r�. Azt�n v�g�l egyre idegesebb lett, �s kimondta Grangerre, de akkor megjelent a feh�r f�ny, �s elem�sztette az �tkot.

  Mi lehetett az a feh�r f�ny? Hogyan keletkezett? �s Potter – ha ugyan t�nyleg Potter volt – hogyan id�zte meg? �s mi lehetett a f�ny c�lja, ha egyszer nem �lte meg a Nagyurat? Hol lehet most a S�t�t Nagy�r? �s vajon – Drac�nak �sszeszorult a torka – vajon folytatni fogja eddigi tev�kenys�g�t?

  Draco mind�ssze egy h�napja kapta meg a Jegyet, ami a Nagy�rhoz k�t�tte eg�sz �let�re. �s ha � ism�t �ssze akarja majd szedni a hal�lfal�it, akkor Drac�nak engedelmeskednie kell. H�s�get esk�d�tt neki…

  Lucius l�tsz�lag m�lt�s�gteljesen viselte a veres�g�t. Draco m�g azt sem tudta volna megmondani, hogy apja egy�ltal�n gondol-e a csat�ra, vagy a Nagy�rra – b�r azt neki is �szre kellett m�r vennie, hogy a Jegy nem t�nt el, �s ugyanarra a k�vetkeztet�sre kellett jutnia.

  Aznap egyetlen egyszer sem besz�ltek, �s a fi� es�lyt sem l�tott r�, hogy valamik�ppen sz�ba hozhatn� ezt a t�m�t.

  Lucius nem hagyta el a Malfoy-k�ri�t. B�r bel�l nyugtalan �s fesz�lt volt, igyekezett ezt a legkev�sb� sem kimutatni. Minden figyelm�t lek�t�tte, hogy ezt a l�tszatott fenntartsa, s �gy arra m�r nem jutott ereje, hogy a fi�val is foglalkozzon. Narciss�val sem besz�lt sokat aznap, mind�ssze n�h�ny sz�t v�ltottak egym�ssal, s az �jszakai csata t�m�j�t nem is �rintett�k.

  A nap olyan lassan telt, mint annak el�tte m�g soha egyetlen sem. Lucius �s Draco ker�lt�k egym�s tekintet�t is, �s este a megszokott csal�di vacsor�n�l a fi� nem jelent meg. Lucius nem tette sz�v� a hi�ny�t, s�t, valahol m�g �r�lt is neki, mert ha Draco itt lett volna, akkor minden bizonnyal besz�lnie kellett volna vele, �s ehhez m�g mindig nem �rzett el�g er�t mag�ban.

  Draco a szob�j�ban volt, az �gyon fek�dt. Kev�ssel azut�n, hogy bes�t�tedett odakint, a fi�nak furcsa �rz�se t�madt. Olyan volt, mintha valami kellemetlen bizserg�s �radt volna sz�t a test�ben, ezzel n�h�ny pillanatra megb�n�tva �t. Nem �rtette, �s nem is akarta �rteni, hogy mi okozhatta ezt, de alighogy ez az �rz�s gyeng�lt egy kiss�, az apja nyitott be a szob�ba.

  –Indulnunk kell, fiam – sz�lt a maga parancsol� hangj�n.

  Draco lassan oldalra ford�totta a fej�t.

  –Hova? – k�rdezte.

  –Valaki felk�ldte a S�t�t Jegyet – v�laszolt Lucius.

  Draco hirtelen fel�lt az �gyban, �s most m�r teljesen apja fel� fordult.

  –De… mi�rt? – k�rdezte zavartan.

  –Nem sz�m�t – kezdte t�relm�t vesztve az id�sebbik Malfoy – Ha a Jegy h�v minket, akkor indulnunk kell. Neked is.

  –De m�gis… ki lehetett az?

  –Azt mondtam, indul�s! – sziszegte Lucius.

  Draco nem mert tov�bbi k�rd�seket feltenni. Felt�p�szkodott az �gyb�l, �s er�t v�ve mag�n k�vette kifel� indul� apj�t.

  Hihetetlen�l gyorsan �rtek le a kertbe – a legk�zelebbi helyre, ahonnan tudtak hoppan�lni. Draco szorongva n�zett apj�ra, aki �gyszint�n kiss� agg�d�an n�zett fel a csillagokkal meghintett �gre. Lucius intett a fi�nak, hogy k�sz�lj�n fel. Draco most nem t�z�tt ki c�lt maga el�, mint �ltal�ban, el�g volt a S�t�t Jegyet maga el� id�znie, �s p�r m�sodperc m�lt�n m�r meg is �rkezett – a Mardek�r kast�ly kertj�be.

 �k voltak az els�k. Egy n� fogadta �ket. Diadalittasan mosolygott. Ahogy Draco alaposabban szem�gyre vette, r�j�tt, hogy f�lelmetesen hasonl�t Agatha Griffend�lre. Akkor pedig csak az egyik n�v�re lehet.

  N�h�ny pillanat m�lt�n �jabb hal�lfal�k �rkeztek. Az �gen ragyog� S�t�t Jegy groteszk f�ny�vel vil�g�totta meg �ket. Csak p�r percbe tellett, mire az �sszes �letben maradt hal�lfal� megjelent – tal�n harmincan lehettek. Draco m�g mindig az apja mellett �llt, �s nem is sz�nd�kozott elmozdulni mell�le.

  –K�sz�nt�m a hal�lfal�kat uruk buk�sa ut�n! – sz�lalt meg a n�, nagy nyomat�kot t�ve a mondat m�sodik fel�re. – Ha esetleg nem ismern�tek, Sado Griffend�l vagyok.

  A hal�lfal�k t�bbs�ge – �l�k�n Luciusszal – m�lyen meghajolt.

  A kast�ly l�pcs�j�n ekkor megjelent egy m�sik n�, �s k�nnyed l�ptekkel indult el lefel�. Csak Sado n�v�re lehetett, hisz alakja, arca – m�r amennyire a s�t�tben Draco meg tudta �llap�tani – ugyanolyan volt. A fi�t borzong�s j�rta �t a k�t n�v�r l�tt�n. Apja besz�lt m�r r�luk, de nagyon r�gen, �s akkor is f�lelemmel emlegette �ket. Mit akarnak h�t t�l�k most?

  Melantho v�gigm�rte a megfogyatkozott, vesztes sereget, majd elismer�en n�zett h�g�ra.

  –Nem hittem volna, hogy siker�l… – vallotta be halkan.

  –N�ha b�zhatn�l az �tleteimben – v�laszolt ugyan�gy suttogva Sado.

  Melantho a hal�lfal�khoz fordult, �s nagy leveg�t vett. Nem szeretett sz�nokolni. Most tal�n sz�ks�g lett volna r�, de � – ahelyett, hogy hosszasan magyar�zkodott volna – csak n�h�ny mondatban foglalta �ssze a teend�ket. A hal�lfal�k n�ma tisztelettel hallgatt�k. Senki nem sz�lt k�zbe, m�g a legid�sebb n�v�r besz�lt, �s mindenkit elb�v�lt l�gyan, m�gis parancsol�an zeng� hangj�val.

  Mindenkit, egy kiv�tellel.

  Draco n�mi fenntart�ssal hallgatta Melantho besz�d�t. M�g mindenki m�s �ljenzett, mikor megtudt�k, hogy Voldemort h�veik�nt is �t szolg�lt�k, addig a fi�, legyen Melantho b�rmily hatalmas, vallja b�r ugyanazon eszm�ket, mint a Nagy�r, de akkor sem ugyanaz…

  Draco nem �nsz�nt�b�l �llt be hal�lfal�nak, de ha m�r �gy kellett lennie, akkor �r�mmel megtette – hisz mi sem rosszabb ann�l, ha k�nyszer�tenek. Ink�bb elfogadta, hogy a S�t�t Nagyurat kell majd szolg�lnia. Az avat�son ott t�rdelt el�tte, felemelt fejjel, hogy a Nagy�r a szem�be n�zhessen, �s elmondta az esk�t. H�s�get esk�d�tt neki. Nem Sad�nak vagy Melanth�nak, hanem a S�t�t Nagy�rnak. �s most, mik�zben Melantho besz�d�t hallgatta, krist�lytiszt�n megelevenedtek lelki szemei el�tt a beavat�s pillanatai.

  Draco elhat�rozta mag�ban, hogy t�rt�njen b�rmi, � Voldemortot fogja szolg�lni.

  Melantho hosszan besz�lt, nem sz�nokian f�zve a mondatokat, de m�gis �sszef�gg�en, semmi cifras�ggal, m�gis lehengerl�en. A hal�lfal�k csak �gy cs�ngtek ajkain, ahogy k�rbej�rt k�z�tt�k, �s n�h�nyuknak meg�rintette az arc�t, ezzel is biztatva, cs�b�tva �ket.

  Mikor Drac�hoz �rt, a fi� f�lelem n�lk�l n�zett a kegyetlen, hideg-fekete szemekbe. Melantho �szrevette ezt, l�tszott az arc�n, de nem tette sz�v�. Most olyan halkan besz�lt, hogy csak Draco hallotta szavait.

  –Hogy tov�bbra is h�s�gesek maradjatok, az nagyon fontos. �sszek�t benneteket a S�t�t Jegy, amely Voldemort jelk�pe volt, de most m�r ez hozz�nk f�z titeket.

  Melantho tov�bbment egy l�p�ssel, �s most els�sorban Luciushoz int�zte szavait, de ezt m�r olyan hangosan mondta, hogy mindenki tiszt�n hallotta.

  –A r�gi Nagy�r elbukott, a hely�re pedig �jat kell �ll�tanunk. Nem k�ts�ges, hogy a hozz� legh�s�gesebb, �s a leger�sebb hal�lfal�nak kell �tvenni a hely�t. �t azonban nem kell, hogy kord�ban tartsam az �tokkal, amely Voldemortot k�t�tte hozz�m, �s nem kell majd b�ztatni sem mindarra a dics�s�ges feladatra, amelyet el kell l�tnia – a hal�lfal�khoz fordult – Lucius Malfoy fogja bet�lteni ugyanazt a poz�ci�t. � az, aki meg�lte Dumbledore-t, minden id�k legnagyobb hatalm� feh�r m�gus�t! Meg�rdemli h�t, hogy a hal�lfal�k vez�re legyen, �s a nagy nyilv�noss�g az � nev�t f�lje ezek ut�n – Melantho �jra Lucius fel� ford�totta arc�t – Mi h�t a v�laszod? – k�rdezte t�le.

  Lucius rendk�v�l �nel�g�lt arcot v�gott, mik�zben megpr�b�lt al�zattal n�zni Melantho szem�be.

  –K�sz�n�m a kegyet – mondta, �s meghajolt.

  –Remek – b�lintott Melantho, �s hat�rozott l�ptekkel hagyta ott Luciust, hogy a l�pcs�re �lljon fel, ahonnan mindenki sz�m�ra egyform�n j�l l�that�v� v�lt. Cs�b�t� jellege egyszersmind semmiv� foszlott, s egy hatalmas boszork�nyt l�ttak mind�ssze.

  Most Sado indult el Lucius fel�.

  –Meg kell m�g tanulnod n�h�ny dolgot. De hamar k�szen �llsz majd – mondta neki, s Draco furcsam�d sokkal kellemesebbnek �rezte a fell�p�s�t, mint Melanth��t.

  Csak lassan jutottak el agy�hoz az �j inform�ci�k. Hogy az �j S�t�t Nagy�r nem lesz m�s, mint az apja. Milyen lesz akkor otthon? Mi fog t�rt�nni egy�ltal�n? Bizonytalan, megv�laszolhatatlan k�rd�sek ezrei t�rtek most fel Draco elm�j�ben, majd �jra hallotta saj�t hangj�t, amint az esk�t mondja:

  „… s esk�sz�m, hogy minden er�mmel a S�t�t Nagyurat fogom szolg�lni, ak�r az �letem �r�n is, ak�r a hal�lommal. Senki m�s urat el nem ismerek felette s magam felett…”

  �s �jra, aznap m�r sokadszor bel�has�tott a k�rd�s: Hol van Voldemort?