21. fejezet

S�t�t lelkek

  – Mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�d�an Piton. Draco �pp most r�ngatta be �t a f�ldszinti kisebb k�nyvt�rszob�ba, �s kipirult arccal adta �t a kez�ben szorongatott pergament.

  –�t perce �rkezett. Olvassa el, professzor! – mondta a fi�, majd hogy Piton �tvette �s kinyitotta a levelet, idegesen j�rk�lni kezdett a szob�ban.

  Piton v�gigfuttatta szem�t a kapkodva �rt sorokon. A lev�lben mind�ssze ennyi �llt:

„Draco, seg�ts! Vesz�lyben vagyok, ap�d idej�n �s meg fog �lni!

�desany�d.”

  Piton szenvtelen arccal n�zett fel.

  –Tudhattuk el�re, hogy ez lesz a v�ge. – mondta.

  Draco d�bbent arccal n�zett r�.

  –Hogy mondja? – k�rdezte halkan.

  Piton s�hajtott, �s n�h�ny m�sodpercig meredten �llt, ker�lve a fi� tekintet�t, v�g�l el is fordult, �s csak ekkor v�laszolt.

  –V�rhat� volt, hogy Lucius meg�li majd. M�r nincs r� sz�ks�ge.

  –Nem hagyhatjuk…

  –Nincs m�s v�laszt�sunk.

  –De van, ha most odamegy�nk…

  –Hidd el, �n sem akarom, hogy �desany�d meghaljon, de nem tehet�nk ellene semmit.

  –Seg�ten�nk kell! Meg kell menten�nk! – csattant fel Draco.

  –Ez csapda – n�zett v�gre a fi� szem�be Piton. B�r halkan besz�lt, a fi� m�gis h�trah�k�lt t�le.

  –Nem �rti? Az any�mr�l van sz�! Vagy seg�t megmenteni, vagy egyed�l megyek!

  –Nem Draco! Nem hagyhatlak…

  –Akkor j�jj�n velem!

  –Nem lehet! Lucius karjaiba szaladn�nk!

  –Ha f�l, akkor csak �n megyek – jelentette ki hat�rozottan Draco, �s m�r rohant is kifel� az ajt�n. Piton tehetetlen sz�gyenkez�ssel n�zett ut�na.

  –Nem kellett volna elengedned – sz�lalt meg egy hang a terem m�sik v�g�b�l, de Piton mintha �szre sem vette volna. Voldemort lassan fel�llt a magas t�ml�j� fotelb�l, amiben eddig �lve nem vett�k �szre. N�h�ny l�p�ssel Piton mellett termett. Az ex-hal�lfal� nem n�zett r�, m�g mindig a nyitott ajt�t b�multa. Nem tudta volna visszatartani Drac�t, aki most a veszt�be rohan…

  –Nem lehetett visszatartani – mondta ki f�lhangosan is a gondolat�t.

  –Akkor meg kellett volna k�t�zn�d, vagy mit tudom �n! – emelte fel a hangj�t Voldemort.

  Piton v�gre fel�je fordult, �s csak lassan v�laszolt.

  –De lett volna-e jogom megakad�lyozni, hogy megmentse az anyj�t?

  –A hal�lba rohan! – ord�tott most m�r Voldemort. – Lucius vagy �ppen Melantho karjaiba!

  –Ha m�r itt volt�l, te is seg�thett�l volna… - v�laszolt higgadtan Piton.

  Voldemort elh�zta a sz�j�t.

  –Val�ban. K�v�ncsi voltam, hogy elm�sz-e vele seg�teni. De t�l gy�va volt�l hozz�. Pedig egy hal�lfal�t�l t�bbet v�rtam, f�leg att�l, aki m�g el is meri �rulni �ket…

  –Egy ilyen bukott senki ne oktasson ki engem! – ord�tott r� kipirult arccal Piton.

  Voldemort p�lc�t r�ntott.

  –Ism�teld meg! – mondta fagyosan.

  Piton jobbnak l�tta nem v�laszolni most, hogy az egykori S�t�t Nagy�r p�lc�ja pontosan a sz�v�re c�lzott, �s Voldemort olyan d�h�s volt, hogy a p�lca v�r�s �s z�ld szikr�kat vetett, ellenben a k�z, amely tartotta, meg sem rezd�lt. Sok�ig egyik�k sem mozdult, �s egy nyikkan�snyi hangot sem hallattak. V�g�l Voldemort t�rte meg a csendet.

  –K�sz�nd meg Agath�nak, hogy nem �llek meg most r�gt�n.

  –Ha j�l tudom, m�r nem �lsz embert – feleselt Piton.

  –A helyedben nem venn�m biztosra – v�gott vissza Voldemort, mik�zben a p�lc�ja hegye m�g mindig Pitonra c�lzott. 

  –Nem tenn�d meg – h�zta el a sz�j�t Piton – Neked is sz�v�gyed legy�zni a N�v�reket.

  Voldemort erre v�gre leeresztette a kez�t.

  –Ez a szerencs�d. De most velem fogsz j�nni, hogy seg�ts visszahozni azt az �nfej� Drac�t.

  –Persze – b�lintott Piton, mert nem l�tta �rtelm�t tiltakozni. M�gis majdhogynem lehetetlennek �rezte a feladatot – De ha…

  –Ha nem mert�l Drac�val elindulni, akkor j�ssz velem! Mert egyet�rtek vele: Narciss�t nem hagyhatjuk meghalni… - tette hozz� komolyan, �s azonnal indult is a fi� ut�n. Piton k�vette.

  Egy�rtelm� volt sz�mukra, hogy a Malfoy k�ri�ba kell menni�k. A baj csak az volt, hogy az az �p�let is t�bbek k�z�tt hoppan�l�s-g�tl� b�b�jjal volt biztos�tva. Voldemort eddig ennek ellen�re tudott oda hoppan�lni, de most nem volt biztos benne, hogy tart-e m�g az engedm�ny. Pitonnak term�szetesen es�lye sem lett volna. Akiben nem folyt Malfoy-v�r, az csak el�zetes bejelent�s ut�n l�phette �t a k�ria k�sz�b�t.

  Am�g a kast�ly �sv�ny�n siettek, Pitonnak sz�rny� gondolatok j�rtak a fej�ben. Mi lesz, ha nem �rnek oda id�ben? Ha addigra m�r nem lesz ott Draco? Vagy… ha m�r Narciss�t holtan tal�lj�k?

  Hossz� �r�knak t�nt az �t, mire a kast�ly kapuj�n k�v�lre �rtek.

  Voldemort vez�nyszav�ra mindketten pontosan egyszerre t�ntek el majd bukkantak fel �jra a Malfoy k�ria el�tt. Nem sz�ltak egym�shoz, csak fut�snak eredtek az �p�let kapuja fel�. Piton kicsit lemaradt Voldemort m�g�tt, egyre kev�sb� tudott l�p�st tartani vele. Az egykori Nagy�r csak a kapu el�tt v�rta be t�rs�t, majd lenyomta a kilincset. A kapu engedelmesen ny�lt ki.

  Eddig is felt�nt neki, hogy a k�ria kihalt, de az a n�mas�g, ami odabent fogadta, vissza is rettentette egy pillanatra. Biztosra vette, hogy n�h�ny perccel ezel�tt m�g nagy zaj volt – legal�bbis ha Draco pr�b�lt v�dekezni. Ennek siker�re ugyan nem sok es�ly volt…

 Semmi nyom�t nem l�tt�k, hogy valaki j�rt volna itt, hacsak nem a ragyog� tisztas�g �rulkodott r�la, hogy nem hanyagolt�k el teljesen a k�ri�t.

  –Elk�st�nk volna? – kock�ztatta meg a k�rd�st Piton.

  –Nem. Lucius m�g itt van – n�zett Voldemort komolyan Piton szem�be.

  A professzor sz�ve a tork�ban dobogott. Nem volt �jdons�g sz�m�ra sem, hogy a r�gi Nagy�r tov�bbra is �rz�keli, hogy vannak azok, akikre valaha r��gette a S�t�t Jegyet, de bizonyos tr�kk�kkel ezt ki lehetett j�tszani. Neki is siker�lt olyan hossz� id�n kereszt�l… �s ha akarj�k, a N�v�rek is el tudj�k rejteni Drac�t. Lucius viszont nem is akart elb�jni, ami azt jelenti, hogy…

  Voldemort hat�rozott l�ptekkel indult el balra egy sz�les, de rosszul vil�g�tott folyos�n, aminek a v�ge a hom�lyba veszett. Egy �don faajt� el�tt �llt meg, �s haboz�s n�lk�l kinyitotta.

  Piton k�vette �t befel� a szob�ba.

  Lucius Malfoy h�ttal �llt, �s szeml�tom�st �szre sem vette „vend�geit”. Feles�ge, Narcissa f�l�jultan �lt egy sz�ken, �gy, mint akinek m�r minden mindegy.

  Voldemort egy pillanatra megdermedt, ahogy tekintete tal�lkozott a n��vel, de Lucius most se figyelt fel r�: Narciss�hoz l�pett, �tfogta a n� nyak�t, �s fojtogatni kezdte.

  Most Piton ocs�dott fel hamarabb. Odaugrott �s ell�kte Malfoyt, majd a sz�ken �sszecsukl� n� el� �llt, �s p�lc�t r�ntott. Voldemort �s Lucius is felemelte a saj�tj�t.

  A sz�ke var�zsl� meg�rizte a hidegv�r�t, �s elh�zta a sz�j�t.

  –Pont r�tok nem sz�m�tottam. De �pp ideje, hogy �jra �sszefussunk, nem?

  –�pp ideje, hogy meghalj! – felelte Piton. �, ellent�tben a nyugodtan �ll� Luciusszal, remegett az indulatt�l.

  –Mi�rt akarod �t megmenteni? – k�rdezte h�v�sen Malfoy, a feles�g�re utalva – T�n csak nem az�rt, mert… k�z�d van hozz�?

  Piton elpirult.

  –Tal�n… a szeret�je vagy? –k�rdezte szenvtelen�l a sz�ke var�zsl� – Sejtettem, hogy f�lrel�pett, de hogy pont egy ilyen f�reggel…

  Piton arca most m�r t�glasz�nt �lt�tt. Lucius folytatta volna m�g, de Voldemort k�zbev�gott.

  –Hogy tudsz ilyen nevets�ges v�dakat felhozni valaki ellen? – k�rdezte, �s hars�ny kacajjal toldotta meg – Egyszer�en hihetetlen, hogy milyen primit�v vagy…

  –Jobban teszed, ha befogod a sz�d, mert m�r nagyobb a hatalmam, mint neked! - v�laszolt Malfoy.

  –Ugyan, mi�rt? – h�zta fel a szem�ld�k�t Voldemort.

  –�n vagyok az �j S�t�t Nagy�r – jelentette ki magabiztosan a var�zsl�.

  –Olyan S�t�t Nagy�r vagy, akinek egy gyerek kell ahhoz, hogy hatalma legyen? – k�rdezte g�nyosan Voldemort, majd komolyabb hangnemre v�ltott – Hol van Draco?

  –�t m�r nem �rheted el. A N�v�rek biztos helyre vitt�k.

  –Azt hiszed, hogy Melantho mindenhat�? – v�lt egyre fenyeget�bb� Voldemort hangja – Hogy az � v�delme alatt nem �rthatok neked?

  Lucius nem ijedt hal�lra.

  –� hatalmasabb n�lad, �s engem jel�lt ki, hogy a helyedre l�pjek.

  –Ez m�g nem jelenti azt, hogy engem legy�zhetsz. Csak annyit, hogy alkalmasnak tal�ltatt�l r�, hogy folytasd, amit elkezdtem.

  –�pp ez a c�lom – h�zta ki mag�t Lucius – �s nem hinn�m, hogy m�g mindig olyan nagy er�d lenne.

  –Val�ban? Pr�b�ld ki! T�madj, ha mersz!

  Voldemort �sszeh�zta a szem�t. Malfoy egy apr� l�p�st tett h�trafel�, de nem k�ld�tt �tkot. Piton fesz�lten figyelte �ket.

  –S�t�t Nagy�r akarsz lenni, mik�zben azt sem tudod, mivel j�r ez? – kezdte hossz� sz�net ut�n Voldemort – Hidd el nekem: nem fogod sok�ig h�zni ezen a poszton. Hamarosan valaki a helyedre t�r. Nekem siker�lt megakad�lyoznom a rivaliz�l�st, de neked nem fog menni…

  –Honnan tudod? – k�rdezte f�l�nyesen Lucius.

  –A fels� t�mogat�s nem lesz sok�ig el�g, �s nem is tart majd �r�kk�. Amint Melantho megunja a j�t�kszer�t, �jat vesz el� – majd megl�tod.

  –N�lk�le is boldogulok! – sz�lt k�zbe a sz�ke var�zsl�.

  –Ha erre v�gysz, t�lem kaphatsz igazi s�t�ts�get! – h�zta el a sz�j�t Voldemort - Blayera!  Lucius fel� egy s�t�tsz�rke f�nycs�va indult el, �s b�r a f�rfi megpr�b�lta, m�gsem b�rta kiv�deni. Az �tok pontosan a szem�t �rte.

  Lucius felord�tott f�jdalm�ban, a m�sik kett� pedig kihaszn�lta az alkalmat.

  –Hozd Narciss�t! – utas�totta Voldemort Pitont, aki azonnal engedelmeskedett, �s felemelte az al�lt testet. �let�ben el�sz�r f�lelem n�lk�li tisztelettel n�zett egykori ur�ra.

  Menek�l�sszer�en hagyt�k el a k�ri�t.