22. fejezet

A leger�sebb sz�vets�g

  Mikor Voldemort �s Piton vissza�rtek a Griffend�l kast�lyba, Agatha m�r t�relmetlen�l v�rta �ket.

  Amint a k�t f�rfi bel�pett, Agatha felpattant. Az els� emeleti nappaliban voltak, �s h�rmukon k�v�l m�g Hermione �s Harry tart�zkodtak odabent. Pitonnak els� dolga volt letenni a m�g mindig al�lt Narciss�t a kanap�ra. Agatha felh�zott szem�ld�kkel figyelte.

  –Felesleges megk�rdeznem, hogy merre j�rtatok, igaz? – k�rdezte. Voldemort f�radt mosollyal v�laszolt.

  –Hol van Draco? – k�rdezte halkan Hermione.

  –A N�v�rek elvitt�k – v�laszolt keser�en Piton, �s nem n�zett a l�ny szem�be.

  –Hogy t�rt�nt? – szegezte neki a k�rd�st Agatha.

  Piton egy s�hajjal fel�je fordult, �s elmes�lte, hogyan csalt�k t�rbe a fi�t �s �ltala �ket is majdnem. Agatha figyelmesen, k�zbesz�l�s n�lk�l hallgatta, de legsz�vesebben azonnal Draco ut�n rohant volna. V�g�l f�radtan d�lt h�tra a fotelban, Voldemort mellett.

  –Ett�l f�ltem… Ha Melantho elkapta Drac�t is, akkor…

  –Hogyan? – kapta fel a fej�t Voldemort.

  –N�gy sz�ll szembe n�ggyel – mondta Agatha.

  Voldemort lassan b�lintott, Harry viszont �rtetlen�l b�mult kettej�kre.

  –�k is…

  –Igen – v�laszolt hat�rozottan Voldemort – Ezek szerint Melantho megfejtette a j�slat teljes tartalm�t, �s az embereket is megszerezte hozz�. Lucius �s Draco vel�k vannak. Ellen�k kell majd ki�llnunk. Csak egyvalami hi�nyzik m�g…

  V�rakoz�steljesen Agath�ra n�zett. Az nem k�sett a v�lasszal.

  –Az elemek erej�vel fogunk harcolni. Vagyis egy-egy elem erej�nek birtok�ban lesz�nk. – magyar�zta.

  –Tudni lehet m�r, hogy ki� melyik lesz? – k�rdezte Harry.

  Agatha tan�cstalanul cs�v�lta a fej�t.

  –A helysz�nen ki fog der�lni, ha addig nem is.

  –K�sz… Ett�l most megnyugodtam. – mondta a fi�. Hermione agg�d�an n�zett r�.

  –Biztos siker�lni fog… - biztatta – elv�gre eddig siker�lt legy�zn�d… - Voldemortra pillantott, �s ink�bb nem folytatta. A f�rfi f�radtan elmosolyodott.

  –Nem agg�dom Harry�rt. Sokkal ink�bb Draco miatt…

  –Igen… Csak tudn�m, Melantho hogy akarja r�venni �t, hogy az � oldal�n harcoljon – s�hajtott Agatha.

  Voldemort arca keser� fintorba r�ndult.

  –Megtal�lja a m�dj�t…

  Agatha szinte ijedten n�zett r�.

  –Azt nem tenn� meg...

  –Gondolod? Nem hinn�m, hogy most b�rmi visszatartan�.

  –Ha m�s nem, Lucius megpr�b�ln� megakad�lyozni, �s akkor m�ris bomlik a sz�vets�g�k. Az �v�k �ppolyan penge�len t�ncol, mint a mi�nk.

  –Malfoy nem fog k�zbesz�lni – morogta Piton – El�g hatalomv�gy� ahhoz, hogy a fi�t is fel�ldozza.

  A f�rfi agg�d�an figyelte Narcissa mozdulatlan arc�t. Voldemortnak valami szemet sz�rt.

  –Igaza volt Luciusnak? – k�rdezte hirtelen, Pitont f�rk�szve – T�nyleg k�z�d van hozz�?

  Piton most sem v�laszolt, csak elv�r�s�d�tt. Voldemort arc�n diadalittas vigyor ter�lt sz�t.

  –L�m-l�m, Mrs Malfoy f�lrel�pett volna?

  Piton v�gre a szem�be n�zett, de tekintete l�ngolt a d�ht�l.

  –Ha annyira tudni akarod, nem volt k�zt�nk semmi.

  –Legal�bbis semmi tettlegess�g, igaz? – k�rdezett r� Voldemort, aki roppant m�d �lvezte a helyzetet. Agatha �s Hermione nem tudt�k eld�nteni, hogy nevessenek-e a k�t f�rfi civakod�s�n, vagy megpr�b�lj�k kib�k�teni �ket. Agatha v�g�l az el�bbi mellett d�nt�tt.

  –Mi k�z�d van hozz�? – v�lt v�gk�pp ellens�gess� Piton hangja.

  –Ne most kapjatok �ssze… – sz�lalt meg halkan Harry – Egy nappal a csata el�tt nem kellene �sszeveszn�nk…

  –M�g azt sem tudjuk, hogy Melanth��k elfogadt�k-e a kih�v�st – n�zett Voldemort Agath�ra.

  –Bill visszaj�tt. – b�lintott a n�, majd mosolyogva hozz�tette – Ja, �s j�l �ll neki a fekete haj…

  –Micsoda? – pr�szk�lt Voldemort.

  –Gondolom, Melanth�t humoros kedv�ben tal�lta…

  Piton rosszall�an �sszevonta a szem�ld�k�t, mik�zben a nevet� Voldemortra n�zett.

  –Merre van Bill? – k�rdezte.

  –Nem tudom – vont v�llat Agatha – azt hiszem, elment lefek�dni. Nagyon kimer�ltnek t�nt.

  –Azt nem csod�lom – b�lintott Voldemort – Egy kis kiruccan�s a Mardek�r kast�lyba... M�g engem is megviselt volna.

  –Pedig te gyakran j�rt�l arra – somolygott Agatha.

  Voldemort nem v�laszolt.

  –Narciss�nak mi legyen a sorsa? – k�rdezte Piton a be�ll� cs�ndben.

  –A legjobb lesz, ha felvissz�k az egyik szob�ba – v�laszolt Agatha – tal�n valakinek mellette kellene maradnia.

  –Az ijeds�gn�l nem lehet nagyobb baja – nyugtatta meg Voldemort – de a legjobb lesz neki, ha nem lesz egyed�l, mikor fel�bred.

  –Majd �n vigy�zok r� – jelentkezett Piton.

  –Ki hitte volna… - mondta Voldemort, �gyelve r�, hogy a professzor ne hallja szavait.

*

A d�lut�n �jszak�ba fordult. A h�l�szoba ablaka az �gbolt csillagokkal gazdagon megsz�rt r�sz�t mutatta.

  Agatha �s Voldemort egym�ssal szemben �ltek, a n� az �gyon, a f�rfi egy karossz�kben. Olyan k�zel voltak egym�shoz, hogy a m�sik halk s�hajait is hallott�k.

  �r�kon �t besz�lgettek. Sz�ba ker�lt k�zt�k a j�slat tartalma, Draco, majd k�s�bb, miut�n r�untak az aggaszt� t�m�kra, �jat hoztak fel. Nevetg�lve nosztalgi�ztak Voldemort gyerekkor�r�l. Agatha �pp olyan j�l eml�kezett a f�rfi r�gi cs�nytev�seire, mint � maga. Szinte �szre sem vett�k, ahogy r�juk esteledett, �s b�r mindketten tudt�k, hogy m�snap �let�k egyik legnehezebb napja v�r majd r�juk, m�gsem hozt�k fel, igyekeztek nem is gondolni r�.

  Csak nagy sok�ra, mikor m�r odakint a hold is felj�tt, akkor hallgattak el. �gy �rezt�k, most, egyetlen este alatt mindent megbesz�ltek, amit az elm�lt �tven �v alatt elmulasztottak.

  Egyetlen t�ma nem ker�lt fel, pedig arra mindketten gyakrabban gondoltak, mint az elm�lt, r�gi napokra, vagy a k�zelg�, mindent eld�nt� csat�ra.

  A szob�ban �g� egyetlen pisl�kol� f�klya f�nye csak halv�nyan vil�g�totta meg �ket. Sz�nek, form�k nem l�teztek sz�mukra. Hosszan, m�lyen n�ztek egym�s szem�be, pislog�s, rezd�l�s n�lk�l. Ebben a n�h�ny, �r�knak t�n� m�sodpercben t�bbet mondtak el, mint el�tte szavakkal.

  Voldemort fel�llt a karossz�kb�l. Agatha nem mozdult, csak a f�rfira emelte tekintet�t, �s v�rakoz�steljesen n�zett r�. Voldemort megesk�d�tt volna, hogy Agatha pillant�sa egy hangy�nyi cinkoss�got hordoz.

  Lassan, nagyon lassan ment egyre k�zelebb hozz�, am�g csak n�h�ny centire volt t�le. A n� ekkor fel�llt, s szem�k �gy majdnem egy magass�gba ker�lt.

  Egyik�k pillant�sa sem t�kr�z�tt izgalmat, csak m�rhetetlen, fesz�t� v�gyat. De m�g nem mozdultak. V�rtak. Nem volt mi�rt sietni�k. M�g mindig egym�s szem�be n�ztek, de m�r nagyon fesz�lt a h�r.

  Abban a pillanatban, ahogy Voldemort keze szinte mag�t�l felemelkedett �s meg�rintette Agatha karj�t, felszabadult a var�zs. N�h�ny pillanat alatt, szenved�lyesen, egym�s test�t k�vetelve vetk�ztett�k le a m�sikat. Hirtelen nem volt id� semmire. V�gyuk kis h�j�n felrobbantotta �ket.

  Nem tudt�k volna megmondani, hogy ker�ltek az �gyra, csak azt tudt�k, hogy v�gig a m�sik b�r�t �rezt�k a b�r�k�n, a m�sik �z�t az ajkukon, szoros �lel�sben tartott�k egym�st, f�lve az elszakad�st�l, rettegve a t�vols�gt�l.

  Cs�kjaik m�lyek voltak, szenved�lyesek, k�vetel�z�k, kez�k csakhamar felfedezte a m�sik test�t.

  Agatha halk, k�jes sikolyt hallatott, mikor Voldemort bel�hatolt. �lvezettel hallgatta a f�rfi apr� ny�g�seit. Ahogy Voldemort el�re-h�tra mozgott, a n� �szveszejt� m�mor�ban k�rmeivel v�gigsz�ntott szerelme h�t�n. Senki m�s nem l�tezett, elt�nt k�r�l�tt�k a szoba, elveszett a vil�g, csak Agatha �s Voldemort �lt, egybeforrva, a semmi k�zep�n, halk sikolyok, apr� ny�g�sek hangjai, �s milli�nyi, er�s �rz�s: szenved�ly, v�gy �s gy�ny�r.

  Nem tudt�k volna megmondani, meddig tartott az eg�sz. �k n�h�ny pillanatnak �rezt�k mind�ssze, de ett�l m�g ak�r �r�kon �t is tarthatott. Kimer�lten, egym�st szorosan �tkarolva fek�dtek az �gyon, az �lom �s az �brenl�t k�sz�b�n. M�g mindig nem sz�ltak egy sz�t sem, szem�k int�s�b�l �rtett�k egym�st.

  �gy is aludtak el v�g�l, egym�s �lel�s�ben. B�k�sen szuszogva fek�dtek egym�s mellett, �s ha valaki most l�tta volna �ket, azt hihette, hogy ez a k�t ember soha nem �lt �t h�bor�t, soha semmi rossz nem t�rt�nt vel�k, mindig egy�tt lehettek, amikor csak akartak, �s f�k�nt: soha nem kellett egym�s ellen harcolniuk.