23. fejezet

Animus tuus antiquo mea est!

  Melantho a nappaliban �lt, k�nyelmesen elhelyezkedve egy fotelban, Sado pedig mellette. Egyik�k sem sz�lalt meg, b�r a fiatalabb n�v�r t�relmetlennek t�nt.

  Nem kellett sok�ig v�rniuk, hamarosan Lucius l�pett be.

  Melantho f�l�llt �s a f�rfi mell� l�pett.

  –�rn�im! – hajolt meg Malfoy, majd gyorsan ki is egyenesedett.

  Melantho odal�pett hozz�. Lucius lehajtotta a fej�t, de a n� nem hagyta. Kez�vel gyeng�den felemelte a f�rfi �ll�t, ezzel k�nyszer�tve, hogy a szem�be n�zzen. Azonnal �szrevette a v�ltoz�st.

  –Tom m�ve? – k�rdezte f�lig nevetve. A f�rfi b�lintott, �s Melantho most m�r nem is pr�b�lta eltitkolni, hogy j�l mulat – Ez jellemz� r�. J�l �ll neked a fekete szem…

  Lucius egy �jabb f�hajt�ssal v�laszolt, mire a n� h�tat ford�tott neki, �s elt�volodott t�le.

  –Siker�lt? – k�rdezte h�trasz�lva a v�lla f�l�tt.

  –Draco itt van – v�laszolt Sado a f�rfi helyett.

  –Teh�t seg�tett�l neki? – k�rdezte megrov�an Melantho a h�g�t�l, de nem v�rt v�laszt. Helyette ism�t Luciushoz fordult – �s a feles�ged?

  –�… – kezdte Malfoy, de j�l l�that�an habozott – A Nagy�r…

  –�hh… ­– h�zta fel a szem�ld�k�t Melantho – Sz�val ott tal�lkozt�l vele?

  –Igen, �rn�m – v�laszolt Lucius, de m�r n�mi f�lelemmel a hangj�ban.

  –Azt hittem, k�pes vagy szembesz�llni vele – mondta becsm�rl�en Sado, de a n�v�re egy pillant�ssal elhallgattatta.

  –Nem volt egyed�l – menteget�z�tt Lucius.

  –Mi�rt, ki volt vele, akivel nem tudt�l elb�nni? – g�nyol�dott Melantho, majd kiss� enyh�bb� v�lt a hangja – Csak nem Agatha?

  –Nem, �rn�m. – hajtott fejet ism�telten Lucius – Piton…

  –Azt akarod mondani, hogy Pitonnal nem vagy k�pes elb�nni? T�bbet v�rtam t�led, Lucius. Sokkal t�bbet – Melantho szeme most szikr�kat sz�rt.

  –Kegyes �rn�m, nem tehetek r�la… T�ler�vel kellett szembesz�llnom…

  –�jra k�rdezem: mi van a feles�geddel?

  –Elvitt�k…

  Melantho tajt�kzott.

  –De Draco itt van – pr�b�lta nyugtatni Sado – � kell nek�nk, nem pedig Narcissa.

  –H�t persze… – mondta eg�sz nyugodt hangon Melantho ahhoz k�pest, hogy majdnem felrobbant a d�ht�l – N�gyen meg vagyunk mi is. Aj�nlom neked, Malfoy, hogy a fiad ne akad�koskodjon… – v�ltott fenyeget� hangra a n�.

  Lucius �jfent meghajolt, mire Melantho m�g d�h�sebb lett.

  –Ne hajlongj folyton! – parancsolta, majd v�laszra sem v�rva elsietett az ajt� ir�ny�ba, �s egy pillanat m�lt�n m�r a folyos�n volt.

*

  Draco egy s�t�t szob�ban, egy sz�khez k�t�zve �bredt fel. Ahogy er�vel felemelte a fej�t, egy ablakra esett a pillant�sa, ami m�g�tt csak a csillagos eget l�tta. De nem volt egyed�l a szob�ban.

  Kicsit oldalra ford�totta a fej�t, �s megr�m�lt egy pillanatra. Magas, v�kony n�, fekete hajjal �s ugyanolyan szemekkel, s felett�bb g�nyos arccal… Melantho Griffend�l volt az. A n� p�lc�ja pontosan Draco sz�v�re szegez�d�tt.

  A fi� behunyta a szem�t. H�tha csak egy r�m�lom… H�tha fel sem �bredt m�g…

  Ism�t kinyitotta a szem�t, de Melantho nem t�nt el. Minden k�ts�get kiz�r�an val�di volt.

  –Milyen �rz�s fel�bredni? – k�rdezte a n� v�gtelen�l g�nyos hangon.

  Draco nyelt egyet, de nem v�laszolt. Mit felelhetett volna?

  Milyen c�ljai lehetnek vele a n�nek? Ha meg akarja �lni, akkor mi�rt hozatta ide?

  –Mi�rt v�lt�l �rul�v�? – k�rdezte Melantho.

  –Nem vagyok �rul� – ny�gte Draco. A szavakat nagyon neh�z volt megform�lnia, pedig az indulata megvolt hozz�, hogy ha kell, ak�r puszta k�zzel essen neki a gy�l�lt alaknak.

  –Dehogynem… Megszegted az esk�det, amikor Agath�hoz rohant�l elmes�lni, hogy mire k�sz�l�nk…

  –Nem mag�nak esk�dtem h�s�get – v�gott k�zbe Draco.

  –Hanem? – h�zta fel a szem�ld�k�t Melantho – Tudnod kell, hogy Tom �ltal bizony nekem...

   –Hazugs�g! – csattant fel a fi�, �s m�g folytatta volna, de a n� g�nyos-megvet� arca belefojtotta a sz�t.

  –Nem, Draco, nem hazudok. Mi�rt tenn�m? Tom – vagy ahogy te nevezed – a S�t�t Nagy�r az �n ir�ny�t�som alatt �llt. Szomor�, hogy eddig nem tudt�l r�la…

  –Nem! El�g volt… - suttogta Draco, pedig kiab�lni szeretett volna.

  –Tom az �n utas�t�saimat k�vetve gy�jt�tt hal�lfal�kat – folytatta szenvtelen�l Melantho – Mikor beavatott, te is az �n alattval�mm� v�lt�l.

  Draco m�r meg sem b�rt sz�lalni, annyira gy�l�lte az el�tte �ll� n�t. Nem akart hinni neki, m�gis �rezte, hogy igazat mond – de ez az �rz�s v�gtelen�l keser� volt.

  Melanth�ra n�zett. A n� szem�ben a g�ny �s a len�z�s mellett most m�st is l�tott: k�v�ncsis�got.

  –Mit akar velem? – k�rdezte halkan Draco. Ord�tani akart. Megt�madni, meg�lni a n�t. De nem volt egy jott�nyi ereje sem. Azon k�v�l hi�ba ellenkezett volna, a n� mindenk�ppen azt tesz vele, amit csak akar. �ssze kell szednie mag�t. Ellen kell �llnia neki.

  Melantho nem sietett v�laszolni. Hosszan n�zett a fi� szem�be, �s a hangja sokkal l�gyabb�, cs�b�t�bb� v�lt, ahogy megsz�lalt.

  –Csak annyit k�rek t�led, hogy az �n oldalamon harcolj holnap. Csak a seg�ts�gedet k�rem a v�gs� csat�hoz.

  –Soha nem kapja meg…

  –Pedig megteszed majd – mosolyodott el kegyetlen�l a n� – M�gpedig �r�mmel.

  –Nem… - suttogta Draco.

  –Ismerd be magadnak, hogy ezzel, �gy mint eddig, a s�t�t oldalt fogod szolg�lni. Neked a S�t�t Nagy�r mell� kell �llnod, aki jelen esetben az ap�d.

  Lucius ebben a pillanatban l�pett be a szob�ba. Meghajolt Melantho el�tt.

  –Jutott�l valamire vele, �rn�m? – k�rdezte al�zattal.

  Melantho megr�zta a fej�t.

  –Nagyon makacs fiad van, Lucius – mondta n�mi elismer�ssel a hangj�ban – Nem hallgat r�m. De j�, hogy j�tt�l. Tal�n t�bb eredm�nyre vezet, ha te pr�b�lod meggy�zni �t. Elv�gre a te fiad.

  Lucius b�lintott �s Draco el� l�pett. Melantho arr�bbment.

  –Fiam – sz�l�totta meg. Draco soha �let�ben nem hallotta �t ilyen kedves hangon besz�lni. De ez most sokkal ink�bb riaszt� volt, mint megnyugtat�.

  –Hallgatnod kellene az �rn�re – folytatta Lucius – Csak j�t akar neked…

  Draco rekedtes kis nevet�st hallatott.

  –J�t, �? Soha senkinek nem akart j�t. Csak pusztul�st akar l�tni – gy�l�lk�dve Melanth�ra meredt, aki m�g mindig r�szegezve tartotta a p�lc�j�t.

  –A helyed akkor is mellette van. Jobban mondva mellett�nk.

  –Az �n helyem a Nagy�r mellett van – ellenkezett Draco, �s kicsit hat�rozottabb� v�lt a hangja – aki nem te vagy, Ap�m. A Nagy�r tov�bbra is Lord Voldemort.

  Draco �let�ben el�sz�r vette sz�j�ra a S�t�t Nagy�r val�di nev�t, de most sz�ks�gesnek �rezte kimondani. A hat�s nem maradt el: Lucius h�trah�k�lt, Melantho viszont �sszeh�zta a szem�t.

  –Nem hittem volta, hogy ennyire ostoba vagy, Draco – mondta az id�sebbik Malfoy, miut�n �sszeszedte mag�t. M�r a hangj�n sem tudott uralkodni, az a szokott fagyoss�ggal csengett – Nem b�lcs dolog kimondani az � nev�t ebben a h�zban…

  –Az � jel�t viselem a karomba �getve, ahogy te is, Ap�m! – Draco hangja visszanyerte teljes erej�t, ahogy ezt mondta. M�r tudott kiab�lni. M�r nem volt olyan gyenge, mint eddig.

  Luciust azonban nem hozt�k zavarba ezek a szavak.

  –� m�r egy bukott �r, akinek a hely�re �jat kell �ll�tani. De most nem az�rt j�ttem, hogy ezt megvitassam veled. Hanem mert ebben a harcban neked is szembe kell sz�llnod vele.

  –Mi�rt pont �n? Mi�rt vagyok olyan fontos?

  –Hogy k�rdezhetsz ekkora ostobas�got, Draco? – sz�lalt meg t�relm�t vesztve Melantho, majd Luciusra pillantott. A f�rfi azonnal folytatta.

  –Ugye tudod, fiam, hogy ki lesz az a n�gy, akik ellen kell harcolnunk?

  Draco �gy �rezte, mintha s�lyos k� m�szna a gyomr�ba.

  –Soha nem fogok harcolni ellen�k – jelentette ki, b�r a hangja t�bb f�lelmet t�kr�z�tt, mint magabiztoss�got.

  –De bizony, fogsz – mondta a d�ht�l remeg� hangon Melantho – m�ghozz�, mint eml�tettem, �r�mmel teszed majd. �llj f�lre, Lucius! – parancsolta. A f�rfi vagy nem mert, vagy nem is akart ellenkezni. K�t l�p�st h�tr�lt, �gy �jra Melantho �llt Draco el�tt.

  – Animus tuus antiquo mea est! – mondta.

  Drac�ban felr�mlett a Nagy�r, Lord Voldemort mostani arca, amely nem volt t�bb� kegyetlen, csup�n hatalmas, nem komor, hanem vid�m.

  �gy �rte el �t az �tok.

  Elt�nt a k�p. Mind�r�kre. Csak a gy�l�let maradt.

  –Kit szolg�lsz, Draco? – hallotta ism�t Melantho hangj�t, amely most �gy t�nt, olyan �des, mint a m�z.

  –T�ged, �rn�m – mondta, de a hangja valahogy furcs�n csengett.

  –Nincs m�r sz�ks�g a k�telekre – mondta Melantho, �s p�lc�j�nak egyetlen int�s�vel elt�ntette Draco b�kly�it. A fi� fel�llt. Visszakapta a p�lc�j�t. Melantho mosolyogva ny�jtotta �t neki.

  Er�snek �rezte mag�t. Olyan er�snek, mint m�g soha. Megsz�nt a bizonytalans�g. Megsz�nt a f�lelem. Megsz�nt a szeretet is.

  Lucius kiss� f�lve, m�gis hat�rozott el�gedetts�ggel szeml�lte fi�t.