40. A v�gzet

Lupin kijelent�s�t riadt csend k�vette. Mindegyik�k fej�ben tal�lgat�sok kavarogtak a l�ny holl�t�t illet�en, de szinte egyik lehet�s�g sem volt megnyugtat�.

- Hol van? Maga tudja! Biztosan tudja! – esett Harry k�ts�gbeesetten Valerian�nak, akit ez a t�mad�s olyan v�ratlanul �rt, hogy biztosan elv�g�dott volna a fi�val egy�tt, ha Lupin nem kapta volna el.

-          Harry mi �t�tt bel�d! – sz�lt er�lyesen a f�rfi. – Menjetek a szob�tokba, a t�bbi a mi dolgunk!

-          Nem! Nem vagyok m�r gyerek! – feleselt Harry.

-          Pedig a viselked�se pontosan erre vall Mr.Potter! – emelte meg hangj�t most m�r McGalagony is.

Harry s�rt�d�tten n�zett h�zvezet� tan�r�ra, de egy tappot sem mozdult, mint ahogy Ron �s Hermione sem.

-         Hermione megtenn�d, hogy sz�lsz Dumbledore professzornak? – mondta Valeriana, majd izmai riadtan r�ndultak meg, ahogy a S�t�t Jegy ter�let�n azt a furcsa, tompa f�jdalmat �rezte, amir�l pontosan tudta mit jelent. – V�rj, �n is veled megyek!

Hermione bev�rta a ny�l�sn�l a tan�rn�t, �s egy�tt l�ptek ki rajta. Nem t�volodtak el t�l messzire a K�v�r D�ma portr�j�t�l, amikor Valeriana megragadta Hermione karj�t. A l�ny meg�llt, �s k�v�ncsian n�zett tan�rn�j�re.

-         Hermione, k�rlek menj el Dumbledore professzorhoz, �s mondj el neki mindent! Nekem most mennem kell…- nyelt nagyot Valeriana, �s m�g maga is meglep�d�tt hat�rozotts�g�n. – Mondd el neki azt is, hogy Ginny nagy bajba van…A Nagy�r valamire k�sz�l!

-          Voldemort? – k�rdezett vissza Hermione, �s szem�ben a kor�bbi aggodalom mellett m�r a f�lelem is megjelent. – Voldemort elrabolta Ginnyt? De hogyan, �s mi�rt?

-          Nem tudom hogyan, de szerintem Harryt pr�b�lj�k kicsalni vele. – igen, Valeriana enn�l �sszer�bb magyar�zatot nem tal�lt. Eml�kezett, amikor keresztapja Harry bar�tn�je ir�nt �rdekl�d�tt, �s ahogy felcsillant a szeme, mikor megtudta, hogy ki az.

-          Vajon hol lehet? – k�rdezte Hermione izgatottan.

-          Nem tudom… - felelte Valeriana szomor�an. – De siess�nk, mert minden perc sz�m�that. Menj gyorsan!

Hermion�nak nem kellett t�bbsz�r mondani. Egyb�l fut�snak eredt, �s Valeriana is elindult a folyos�n siet�s l�ptekkel.

-          Miss.Lloyd! – hallatszott McGalagony �les hangja, miut�n kil�pett a f�lrebillen� festm�ny m�g�l. Valeriana megtorpant, �s a professzor fel� fordult, aki hamarosan be�rte. – Mi folyik itt?

-          Nem tudom pontosan. –felelte Valeriana teljes �szintes�ggel. – De azt hiszem komoly okom van azt felt�telezni, hogy Ginny Weasley a S�t�t Nagy�r fogs�g�ban van.

-          Mit besz�l? De hogyan? – r�k�ny�d�tt meg McGalagony.

-          Nem tudom, de meg kell akad�lyozni, hogy Harry ut�na menjen!

-          Ne agg�djon, Mr.Lupin �rzi a tornyot!

-          Akkor �n most… - mutatott Valeriana a folyos� fel� jelezve, hogy szeretne tov�bbhaladni.

-          Rendben, menjen csak!

Valeriana olyan gyorsan haladt a folyos�kon, amilyen gyorsan csak tudott. Mentk�zben m�g esz�be jutott, hogy Danielt is �rtes�ti, de �gy gondolta, hogy majd megteszi ezt m�s helyette, neki igyekeznie kell.

Nem tudta, hova megy, mi fogja v�rni, de rem�lve, hogy legal�bb Ginnyt megtal�lja, felkapta a fekete k�penyt �s az �larcot. V�rta, hogy a p�rg�snek v�ge legyen, �s meg�rkezzen oda, ahova kell.

A k�vetkez� percben egy erd�ben tal�lta mag�t. A csillagok m�r f�nyesen vil�g�tottak az �gen, m�gsem l�tott sokat a s�t�tben. Mellette sorra �rkeztek �jabb feketek�penyes alakok, �gy hamarosan m�r egy�ltal�n nem volt egyed�l. Ez a t�rsas�g m�gsem nyugtatta meg.

-         Mi t�rt�nt? Hol vagyunk? – fordult fel� az egyik �rkez�, �s a s�t�t ellen�re j�l l�tta szem�n a bizonytalans�got.

-          Te ostoba, h�t nem tudod? – sz�lt egy m�sik, aki vele egy id�ben �rkezett. – V�gre elj�tt az id�! A mi id�nk! A gy�zelem napja! Keress�k meg a t�bbieket! Lumos! – a kisl�ng felvillant p�lc�ja v�g�n, �s hat�rozott l�p�sekkel elindult egy ir�nyba.

Valeriana a m�sikkal egy�tt k�vette a magabiztosan halad� harmadikat. A leveg� j�csk�n leh�lt, tal�n ez is hozz�j�rult, hogy reszketni kezdett. Fogai �ssze-�ssze �tk�ztek, �s vil�g�t� p�lc�j�n is j�l l�tszott a remeg�s, mely �tj�rta eg�sz test�t. Nem kellett sok�ig botladozniuk a s�t�tben alig kivehet� �sv�nyen, mert hamarosan er�s f�nyt vettek �szre, �s annak ir�ny�b�l halk morajl�s jelezte, hogy ott m�r t�bben gy�lekeznek. Lassan egy nagy tiszt�sra �rkeztek, melynek sz�l�n k�rbe nagy l�ngban �gtek t�zek, amik teljesen bevil�g�tott�k az eg�sz ter�letet. Valerian�t r�m�let fogta el a sok fekete k�penyes l�tt�n. Tudta, hogy egyre t�bben �lltak �t az ut�bbi id�ben a s�t�t oldalra, de az�rt arra nem gondolt, hogy ennyien. Az egyforma fekete ruh�zaton kereszt�l k�ptelens�g volt meg�llap�tani, hogy n�t, f�rfit, id�sebbet, vagy fiatalt rejteget, de mindenki idegen volt sz�m�ra. Idegenek voltak, mind szem�ly�kben, mind hit�kben, elt�k�lts�g�kben. Egymaga �llt egy nagy csapat hal�lfal� k�z�tt, �s fogalma sem volt mi fog t�rt�nni.

Esz�be jutott, hogy val�sz�n�leg Perselus �s keresztapja is a n�pes sereg k�z�tt van, de m�g egyiket moh�n keresg�lte szem�vel rem�nytelen�l, addig a m�sikkal egy�ltal�n nem szeretett volna tal�lkozni.

-         �lljatok f�lre! Gyer�nk m�r! Engedjetek!

Valeriana gyomra idegesen �sszer�ndult, ahogy a rideg szigor� hangot felismerte. A t�meg hirtelen megmozdult, �s  Valeriana riadtan ugrott arr�bb a h�tr�l� var�zsl�k el�l. Amikor azok v�gre meg�llapodtak, visszal�pett m�g�j�k, �s a v�lluk felett igyekezett kukucsk�lni, hogy meglesse mi t�rt�nik.

Lucius, a hang tulajdonosa egy k�telet h�zott maga ut�n, melynek v�ge egy v�r�s, csapzott haj� l�ny kezeire fon�dtak szorosan.

-         Ez Weasley h�ga! – suttogta Valeriana el�tt egy fiatal fi� a mellette �ll�nak.

Csakugyan, ahogy � is jobban szem�gyre vette a r�ncig�l�st nehezen t�r� l�nyt, most m�r felismerte. A szoros emberfal m�g�tt igyekezett l�p�st tartani keresztapj�val, aki egyfolyt�ban inger�lt, durva r�nt�ssal h�zta maga m�g�tt �ldozat�t.

Valeriana el�r�bb furakodott, mire t�bben inger�lten tasz�tottak rajta egyet. Ahogy ott l�pkedett n�h�ny m�terre a foglyul ejtett l�nyt�l, m�rhetetlen d�h fogta el tehetetlens�ge miatt. Szeg�ny Ginny kimer�lten bukd�csolt az �t vonszol� f�rfi ut�n, Lucius pedig nagy �lvezettel r�ngatta, mint egy befogott �llatot.

Valeriana megint magas, k�penyes alakok m�g� ker�lt, akik k�rt alkottak. Igyekezett egyre el�r�bb jutni, de ez nem ment k�nnyen a szoros embert�megben. Keresett szem�vel egy viszonylag alacsonyabb hal�lfal�t, �s n�h�nyak bosszant�s�ra odafurakodott. Annak v�lla m�g�tt azt�n v�gre l�thatta azt, amit a t�bbiek m�r j� ideje �h�tattal figyeltek. A k�r k�zep�n egy nagy, faragott tr�nus helyezkedett el, melyben a S�t�t Nagy�r v�rt t�relmesen. Szem�vel el�gedetten p�szt�zta a t�meget, ak�r egy p�sztor a ny�j�t.

Valerian�t iszonyat, �s f�lelem fogta el att�l, amit a kegyetlen szemekben l�tott. �gy �rezte, a var�zsl� hatalma �s ereje ellen senki sem l�phet fel, �s lassan leig�zva mindent �s mindenkit, mag�ba fog szippantani.

Lucius nagyot tasz�tott Ginny-n, aki ett�l er�tlen�l t�rdre rogyott a Nagy�r el�tt. A l�ny nem n�zett fel, hossz� haja arc�ba omlott.

-         Meghoztam Nagy�r! – sz�lt Lucius, �s m�lyen meghajolt ura el�tt.

-         Teh�t � az! – mondta Voldemort, �s arc�n undorral m�regette a mozdulatlan l�nyt. – � fogja idecsalni nek�nk a nagy Harry Pottert!

Harry nev�t ha lehetett, m�g nagyobb megvet�ssel mondta ki, mint ahogy szeg�ny Ginny-re n�zett, de a l�ny m�g csak meg sem rezd�lt, csak tov�bb l�gatta fej�t.

-         Hadd l�ssam az arcodat! – folytatta Voldemort. – Hadd l�ssam, ki�rt �ldozza fel mag�t Potter!

-         N�zz m�r fel! – emelte meg Lucius durv�n Ginny �ll�t, amikor l�tta, hogy az nem engedelmeskedik a felsz�l�t�snak.

Valeriana keze idegesen szorult �k�lbe att�l, amit l�tott. Ginny arca v�res volt a k�nz�st�l, de nem is ez volt a legsz�rny�bb, hanem �veges tekintete, ami teljes megad�s�r�l �rulkodott. K�t szeme olyan volt, mint egy k�nyv lapjai bet�k n�lk�l. �resen b�mult el�re Voldemort fel�.

-         L�tom Lucius megfelel� kezel�sben r�szes�tett! – torzult Voldemort arca gonosz mosolyba.

Valeriana legsz�vesebben el�recs�rtetett volna, hogy Ginnyt elr�ncig�lja k�nz� h�h�rai el�l, de csak b�nultan meredt a l�nyra, mik�zben Perselus int� szavai csengtek f�l�ben: „ �g�rd meg, hogy nem teszel semmit!”. Mit is tehetett volna egy sz�l maga ilyen nagym�ret� t�ler�vel szemben? M�gis k�nozta a lelkiismeret. Szem�vel k�rbep�szt�zott a t�megen, de maga sem tudta mit keresett, miben rem�nykedett. Tal�n seg�ts�gre sz�m�tott? De mif�le seg�ts�gre is v�rhatna egy halom hal�lfal� k�z�tt? Semmilyenre, �s ezzel pontosan tiszt�ban is volt. �g� arccal, reszketve figyelte tov�bb az esem�nyeket.

-         Nemsok�ra tal�lkozhatsz a bolond szerelmeddel! – folytatta Voldemort az utols� sz�t g�nyosan elny�jtva, mik�zben fel�llt, �s odament Ginny-hez eg�szen k�zel.

Odahajolt a l�nyhoz, �s gonoszul szem�be nevetett. V�kony, hideg ujjait v�gigsim�totta a hamvas arcon, majd a kecses nyak k�r� fon�dott. Valeriana, aki m�r t�bbsz�r is �rezte mit jelent a hatalmas var�zsl� k�zel�ben lenni, szinte �gy �rezte, mintha � lenne Ginny hely�ben. Sz�ve hevesen dobogott, a leveg�t szapor�bban vette, �s h�nyinger k�rny�kezte. Amikor az aszott ujjak er�sen megszor�tott�k Ginny nyak�t, Valeriana csendben felsikoltott. K�r�l�tte n�h�nyan furcs�llva fordultak fel�, de a k�vetkez� pillanatban m�r teljesen m�s vonta el a figyelm�ket. A t�meg �jb�l sz�tny�lt, utat adva a meglehet�sen nagy hanggal �rkez�knek.

-         Eresszen el! Hagyjon m�r b�k�n! – hallotta Valeriana Harry inger�lt hangj�t.

-         Maradj csendben te nyavaly�s! – f�rmedt r� egy durva hang, aminek tulajdonosa val�sz�n�leg a fi�t toloncol� hal�lfal� volt.

-         Ne ny�lj hozz�m te mocskos hal�lfal�! – Valeriana dermedten ismerte fel Ron hangj�t is.

H�t igen, val�sz�n�leg az elv�laszthatatlan k�t bar�t egy�tt indult el Ginny keres�s�re. Nem �rtette, hogy hagyhatt�k el a Griffend�l tornyot, amikor azt Lupin gondosan �rizte. Most m�gis itt voltak mind a ketten.

Hamarosan el�rtek a k�r k�zep�re, �s akkor m�g nagyobb d�bbenettel, �s aggodalommal vette �szre, hogy nem csak ketten voltak. Durva kezek tasz�t�s�ra a k�r k�zep�re bezuhant Hermione is.

-         Nah�t micsoda vend�gsereg! – zengett Voldemort hangja, mire a t�meg hangosan felnevetett. – Nem is v�rtam ilyen d�szes komp�ni�ra!

A h�rom bar�tot k�s�r� hal�lfal� addig r�ncig�lta �ket, am�g v�gre nyugodtan meg�lltak.

-         Ginny! – ki�ltotta Harry, miut�n az �t toloncol� hal�lfal�val folytatott k�zdelemben alulmaradva �szrevette a m�g mindig t�rdel� l�nyt. K�t bar�tja is vele egy id�ben eszm�lt f�l.

-         Mit m�veltek vele! – ki�ltotta most m�r Hermione, aki azonnal �szrevette bar�tn�je �resen vil�g�t� szemeit.

-         Hugi! Hugi, n�zz m�r r�nk! -  ord�totta Ron, akit m�g az is hidegen hagyott, hogy a rettegett Nagy�r el� �rkeztek. Riadtan n�zte h�g�t, aki egyik�j�k sz�l�t�s�ra sem figyelt, mintha nem is hallotta volna hangjukat.

-         Na j� el�g legyen, mert erre nincs id�nk! – vetett v�get Voldemort a k�ts�gbeesett sz�longat�soknak. – Ma m�g sok dolgunk van, �gy a legjobb, ha hozz�kezd�nk!

-         Engedje el Ginnyt! – sz�lt megint Harry, �s b�tran belen�zett Voldemort szemeibe. � m�r tal�lkozott a Nagy�rral, �gy nem volt szokatlan sz�m�ra a jelenl�te, nem �gy, mint bar�tainak, akik rettegve, undorral az arcukon vizsg�lt�k a visszatasz�t� var�zsl�t.

-         Mi�rt engedn�m el? – k�rdezte Voldemort olyan hangon, mintha hajland� lenne Harryvel t�rgyalni.

-         �n kellek mag�nak nem? Engedje el a bar�taimat! – emelte meg hangj�t Harry m�g jobban.

-         Val�ban Potter, te vagy az, aki igaz�n nekem kell, hogy v�gre beteljes�thessem a j�slatot. – mondta a Nagy�r, �s hatalm�nak nagyobb hangs�lyt adva Harry f�l� magasodott. – De el�tte, ha m�r �gy alakult, egy kicsit elsz�rakozom. – tov�bbl�pett, �s Ron el�tt �llt meg. – Az ap�d sok bossz�s�got okozott m�r nekem, �s h� k�vet�imnek, �gy k�l�n�sen nagy �r�m a gyerekeit�l megszabad�tanom a vil�got, akik ugyan�gy sz�gyenei a m�gusvil�gnak, mint � maga.

-         � legal�bb pontosan tudja, hogy hol a sz�ve! – kelt gyorsan Hermione Mr. Weasley v�delm�re. Magabiztos b�tors�ga mindenkit meglepett, de legink�bb saj�t mag�t.

-         Hallgass te mocskos s�rv�r�! – l�pett Voldemort Hermion�hoz. – T�ged meg�lni lesz azt�n az igazi �lvezet! Neked l�tezni sincs jogod, nemhogy hozz�m sz�lni!

-         Hagyja b�k�n Hermion�t! – ki�ltotta Harry, �s megpr�b�lta kiszabad�tani mag�t a szoros fog�sb�l, de csak azt �rte el, hogy a hal�lfal� m�g er�sebben szor�totta meg karj�t. – �lj�n meg! Legyen v�ge, de �ket engedje szabadon!

-         Meg akarsz halni? – fordult Voldemort g�nyos mosollyal az arc�n Harry fel�. – Ne f�lj, elj�n annak is az ideje, de k�zben v�gign�zed sorban, ahogy a nyomorult bar�taiddal v�gzek.

Voldemort sarkon fordulva a mozdulatlanul t�rdel� Ginny-hez l�pett. Megemelte p�lc�j�t, �s hogy �lvezhesse a m�sik h�rom f�jdalmas arckifejez�s�t, �jb�l r�juk n�zett.

-         Ne, k�rem ne! – ki�ltotta a h�rom bar�t szinte egyszerre, �s egy �jabb rem�nytelen pr�b�lkoz�st tettek a szabadul�sra.

-         Mennyire szereted �t Harry Potter? – k�rdezte Voldemort, mik�zben magasra tartott keze fenyeget�en meg-megremegett Ginny-re ir�nyul� p�lc�j�val egy�tt.

-         Hagyja b�k�n! – k�rlelte �jb�l Harry, �s ugyan Valeriana a fi� arc�t nem l�tta, hangj�n j�l hallotta, hogy azt a s�r�s ker�lgeti.

-         Mennyire szereted? – ism�telte meg Voldemort a k�rd�st, zeng� hangon.

-         Nagyon! – ki�ltotta Harry, �s csak Voldemort p�lc�t tart� kez�t figyelte.

-         F�jni fog ha elvesz�ted? – tette f�l a k�vetkez� k�rd�st Voldemort, mik�zben perverz k�jjel �lvezte a fi� f�jdalmas k�nl�d�s�t.

-         Ne b�ntsa k�rem! Engem kell meg�lnie nem �t!

-         F�jna Potter? V�laszolj! – �v�lt�tte a Nagy�r.

-         Igen! – ki�ltotta Harry.

-         Helyes! – h�zta el a sz�j�t kaj�n viccsorra Voldemort, majd kimondta a hal�los �tkot.

-         Ginny! Ne! – ki�ltotta a h�rom bar�t szinte egyszerre.

Ginny arca meg sem rezd�lt, szemei ugyanolyan kifejez�stelenek voltak, mint eddig. �gy �rte el az �tok, �s eld�nt�tte ak�r egy liszteszs�kot. A testv�r, a bar�tn�, �s a szerelmes fi� egyetlen, nagy, f�jdalmas ord�t�sba �nt�tte f�jdalm�t, m�g a hal�lfal�k olyan �r�lt morajl�sba kezdtek, mint a kviddics-m�rk�z�sek lelkes szurkol�i egy sikeresen bedobott kvaff l�tt�n.

Valeriana Harry�k ki�lt�s�val egy id�ben felsikoltott, �s szinte automatikusan tett egy l�p�st el�re, de nem csak a hal�lfal�k szoros fala, hanem k�t k�z er�s szor�t�sa is megakad�lyozta abban, hogy ostobas�got csin�ljon. Riadtan fordult  h�tra, �s belen�zett k�t s�t�t szemp�rba, amit ezer k�z�l is megismert volna. Sz�ve nagyot dobbant, �s legsz�vesebben �t�lelte volna a f�rfit, de olvasva a szemekben ink�bb visszafordult. A tudat azonban, hogy Perselus ott van a h�ta m�g�tt, biztons�got jelentett sz�m�ra ebben a sz�rny� forgatagban.

-         J�l sz�rakoztok rem�lem! – nevetett fel h�tborzongat�an Voldemort, mik�zben a k�t fi� k�ts�gbeesett szabadul�si k�s�rleteit figyelte. Hermion�hoz l�pett, aki most m�r egyre hangosabban zokogott. – Most pedig te k�vetkezel s�rv�r�!

Hermione m�r gondolkodni sem tudott a f�lelemt�l. A k�rnyezet�b�l nem l�tott, �s nem hallott semmit. K�nnyein kereszt�l k�vette a rettegett p�lca emelked�s�t, hallotta saj�t vel�t r�z� ord�t�s�t, majd m�g egy hangot, amir�l �gy gondolta, m�r a sz�m�ra megny�lt t�lvil�gr�l �rkezett.

-         Nem! – ki�ltotta valaki a t�megb�l.

Mindenki d�bbenten keresg�lte a hang ir�ny�t, �s hamarosan a tulajdonos�t is �szrevett�k. Egy feketek�penyes elindult utat t�rve mag�nak.

- Elj�tt az id�, hogy megakad�lyozzuk a sok �rtelmetlen gyilkoss�got! Gyertek testv�reim, l�pjetek el� b�tran!

A fi�, akinek hangja ismer�sen csengett Valerian�nak, elindult a k�r fel�, �s lassan m�g m�sok is k�vett�k. A fekete seregen d�bbent moraj vonult v�gig. Voldemort is mozdulatlanul figyelte a k�zeled�ket.

A k�vetkez� pillanatban pedig annyi minden t�rt�nt, hogy az szinte k�vethetetlen volt Valeriana sz�m�ra.  Harry kihaszn�lva az �t fogva tart� hal�lfal� elm�l�z�s�t, kiszabad�totta mag�t a fog�sb�l, �s mire az feleszm�lt, m�r kez�ben volt p�lc�ja. Ron �s Hermione hasonl�an cselekedve m�ris sakkban tartott�k kor�bbi �rz�j�ket. Voldemort pedig azt sem tudta, hogy a hal�lfal�k t�meg�b�l kiv�l� egyre t�bb k�zeled�t figyelje, vagy a p�lc�j�val fenyeget�z� Harryt.

-         Tedd meg Harry! – ki�ltotta Ron igyekezve t�lharsogni a hirtelen t�madt z�rzavart. - Meg kell tenned!

-         �ll�ts�tok meg �ket! – harsogta Voldemort, akit igencsak meglepett az egyre fenyeget� kis csapat fell�p�se. Ugyanakkor m�r emelte p�lc�j�t, hogy v�dekezzen Harry esetleges t�mad�s�val szemben,  de a fi� t�nt gyorsabbnak.

-         Avada Kedavra! – fakadt ki Harry mellkas�b�l a hal�lt hoz� �tok k�t szava.

N�ma csend k�vetkezett. A leveg� szinte meg�llt, mint ahogy mindenki mozdulatlann� v�lt. L�legzetvisszafojtva figyelt�k urukat, ahogy annak szemei a csod�lkoz�st�l fennakadnak. Egy pillanatra megt�ntorodott, majd �gy rogyott �ssze, mint egy rongybaba.

A k�rb�l n�h�nyan azonnal Voldemort mellett teremtek, �s f�l� hajolva vizsg�lgatt�k. Ezzel egy id�ben sorra jelentek meg var�zsl�k �s boszork�nyok, akik m�r nem viseltek sem �larcot, sem fekete k�penyt. Valeriana  a hirtelen t�madt nagy z�rzavarban alig tudta kivenni az �rkez�ket, de azt�n megpillantotta Mordont, Charlie Weasley-t, majd m�g j� n�h�ny tagot a F�nix Rendj�b�l. Sz�ve nagyot dobbant, �s m�r indult is fel�j�k, de a r�m�lt t�meg a m�sik ir�nyba kezdte sodorni.

-         Menj a Roxfortba! – hallotta Perselus hangj�t a f�le mellett, �s �rezte, ahogy tasz�t egyet rajta.

A v�ratlanul felbukkan� aurorok �s Rend-tagok �tkai el�l menek�l� hal�lfal�k raja sodorta mag�val Valerian�t is, aki �gy hamar szem el�l t�vesztette Perselust. Egy darabig ellen�llva  az els�pr� hull�mnak megpr�b�lta kivenni mi t�rt�nik a tiszt�s k�zep�n, de a fejvesztve rohan� alakok feltasz�tott�k, �s �tg�zoltak rajta. Nem tehetett h�t m�st, mint felt�p�szkodva  � is be�llt a menek�l�k k�z�.

�rezte a k�r�l�tte cik�z� �tkokat, l�tta a mellette �jultan �sszees� alakokat, �s sz�ve f�lelemmel telt meg. Legsz�vesebben megfordult volna, hogy bizony�tsa kil�t�t, de k�ptelen volt ak�rcsak meg�llni is saj�t t�rsai �tkait�l. Menek�lt azok ellen, akik k�z� tartozott.

H�tra-h�tra n�zett, hogy meglesse milyen messze vannak m�g t�mad�ik, de igaz�b�l nem l�tott semmit, csak �r�lten rohan�, �s n�ha az �ld�z�k fel� �tkokat bocs�t� feketek�penyeseket.

Ki�rtek a tiszt�sr�l, �s m�r a s�r� erd�ben botladoztak. Valeriana sejtette, hogy tal�n most m�r hoppon�lhat, �s val�sz�n�leg a t�bbiek is �gy gondolkodtak, mert egyre kevesebben lettek k�r�l�tte, a cs�rtet�sek hangja is egyre halkult. Gyorsan kihaszn�lta a lehet�s�get, �s a k�vetkez� pillanatban m�ris Roxmortsban tal�lta mag�t.

Zih�lva rogyott le a talajra. �gy �rezte t�deje k�ptelen k�vetni azt a ritmust, amit f�lelemt�l g�rcs�s teste dikt�lt. Sz�ja kisz�radt, sz�ve a f�l�ben dobogott.

Menek�lve szaggatta le mag�r�l a k�penyt, �s az �larcot, mintha azok b�r�t �getn�k. L�gz�se �s �r�lt sz�vver�se lassan megnyugodott, tudata is tisztulni kezdett. Ahogy k�r�ln�zett a s�t�t, nyugalommal teli k�rny�ken rossz �rz�se t�madt, ami�rt t�rsait, �s legink�bb di�kjait magukra hagyta. M�r megint csak saj�t mag�val volt elfoglalva, csak a saj�t �let�t mentette…

Hallotta Perselus utols� utas�t�s�t, majd l�tta az ismer�s alakokat, akik azonnali t�mad�sba kezdtek, �s megjelent szemei el�tt a Nagy�r is, ahogy a f�ldre hullik.

Csak most tudatosult benne, hogy mi is t�rt�nt. H�t v�ge lenne? V�ge a szenved�s�nek, a hazugs�gokra �p�l� �let�nek? Felv�llalhatja ny�ltan mag�t mindenki el�tt? Nem kell t�bb� rettegnie az �tokt�l? Nem kell soha t�bbet a Nagy�r el� �llnia, �s elszenvedni annak zsarnoki hatalm�t? Megszabadult a vil�g a S�t�ts�g Ur�t�l? Val�ban beteljes�tette Harry a j�slatot?

A rengeteg k�rd�sre egyetlen m�don kaphatott v�laszt…