Gyermekeink �tja

Kicsirea@freemail.hu

                                    46. Bar�tok k�z�tt

Valeriana maga sem tudta hova tov�bb. Menek�lt a f�rfit�l, a h�zt�l �s a helyt�l, aminek minden pontja az elt�nt boldogs�gra eml�keztette. Mennyire igaza volt keresztanyj�nak, amikor azt mondta, hogy a boldogs�g m�land�. De m�g mennyire, hogy m�land�! � pedig nem vigy�zott r�, elvesz�tette! D�h�s volt, de m�r nem is igaz�n tudta, hogy kire. Tal�n a legjobban arra, aki ebb�l a lelki z�rzavarb�l semmit nem �rz�kelt, m�gis � tehetett az eg�szr�l. A m�h�ben rejtez� kis �let m�g megsz�let�se el�tt sz�lei k�z� �llt, �s elszak�totta �ket egym�st�l. Haragudott a gyerekre, a l�tez�s�re, �s arra, hogy akaratukon k�v�l befurakodott k�z�s �let�kbe, az � z�rt boldogs�gukba sz�trobbantva azt, mint egy hatalmas l�gg�mb�t.

Gyors l�ptekkel, menek�lve haladt a buszmeg�ll�ig. Tan�cstalanul n�zte az eligaz�t� t�bl�t. Hova menjen? Hova is mehetne? Azt�n megakadt a szeme annak a telep�l�snek a nev�n, ahol Philippe �s Draco tart�zkodott. Nem is volt olyan messze, tal�n egy �r�nyira. A busz viszont m�g nagyon sok�ra volt v�rhat�, � pedig a felgy�lemlett fesz�lts�gt�l �gy �rezte k�ptelen lenne addig v�rni. Sz�ks�ge volt valakire, akinek v�ll�n els�rhatja b�nat�t, �s erre Philippe kiv�l�an alkalmasnak t�nt. � volt az egyetlen, akit tudott Perselussal folytatott kapcsolat�r�l. Hajtotta a v�gy, hogy min�l hamarabb ott legyen, �gy egy �res utc�t keresve egyszer�en hoppon�lt.

Feln�zett a h�zra, ami h�vogat�an csalogatta megnyugv�st �g�rve. L�p�seit megszapor�zta, �s m�r be is nyitott az ajt�n. Egy�ltal�n nem foglalkozott azzal, hogy mit fognak sz�lni az ott lak�k v�ratlan megjelen�s�hez. Bar�ti meg�rt�sre, �s k�t �lel� karra volt sz�ks�ge, ami megnyugtathatja.

-         Itt hagyt�l valamit? – hallotta Philippe-et a konyha ir�ny�b�l. Majd mikor az ajt�ban megl�tta s�padt bar�tn�j�t, elkerekedett szemekkel n�zett r�. – Val�ri! H�t te meg hogy ker�lsz ide? Mi�rt nem �rtes�tett�l, hogy j�ssz?

Valeriana azonban m�r k�ptelen volt v�laszolni. A f�rfi nyak�ba borulva el�t�rt bel�le az elkeseredett zokog�s. R�zta test�t a csal�dotts�g, a rem�nytelens�g �s elhagyatotts�g miatti f�jdalom. Hagyta, hogy Philippe szorosan �t�lelje, h�t�t simogassa, hogy �rezze, valakire sz�m�that.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte Philippe, miut�n Valeriana lassan megnyugodott, �s a heves zokog�s halk szipog�sba v�ltott �t. – A testnevel� tan�r?

A legjobb bar�t a legapr�bb rezd�l�sb�l meg�rzi a m�sik f�jdalm�t, gondolat�t. Valeriana csak csendben b�lintott, �s leveg� ut�n kapkodva h�pp�g�tt egy p�rat.

-         Megmondtam, hogy nem hozz�d val�! Nem �rdemel meg t�ged! – Valeriana �jb�l felzokogott. – Felejtsd el! Az ilyen�rt m�g k�nnyeket sem �rdemes ejteni!

-         Hogy…felejthetn�m el… - zokogta keservesen. – amikor…gyereket v�rok t�le!

-         Micsoda? Terhes vagy? – d�bbent meg Philippe, �s oltalmaz�n �lelte ism�t mag�hoz a keservesen s�r� l�nyt.

Valeriana �jra b�lintott, mik�zben teljesen el�ztatta a f�rfi p�l�j�t.

-         Gyere �lj le! �ppen most f�ztem egy te�t. J�t fog tenni! – vezette be Philippe a nappaliba a l�nyt. Most m�r �rezte, hogy a dolog sokkal komolyabb, mint amire gondolt.

Valeriana le�lt a kanap�ra, �s a kez�be nyomott zsebkend�vel t�r�lgetni kezdte arc�t, majd k�tszer j� er�sen kif�jta orr�t. Mire Philippe vissza�rkezett, n�mik�ppen megnyugodott, csak kipirosodott orra �s szeme �rulkodott lelki �llapot�r�l.

-         Hol van Draco? – k�rdezte rekedten, b�r egy�ltal�n nem b�nta, hogy ilyen �llapotban nem kell tal�lkoznia vele.

-         Reggelente dolgozik egy k�zeli sz�llod�ban – felelte Philippe, �s egy egeret form�z� b�gr�t nyomott a l�ny kez�be.

-         Dolgozik? – n�zett fel Valeriana d�bbenten.

-         Gondoltam j�t tesz neki. �gy t�nik nem is t�vedtem. Sokkal jobb kedve van mi�ta elj�rogat itthonr�l.

-         De �gy honnan tudod, hogy mit csin�l?

-         Ugyan m�r! Draco egy �n�ll� feln�tt fiatalember. Igaz�n tud mag�ra vigy�zni! – mondta Philippe megmosolyogva bar�tn�je t�lzott agg�d�s�t.

-         Nem tudom, az�rt �n nyugodtabb lenn�k, ha jobban szem el�tt lenne!

-         Ne agg�dj! Nagyon j� kezekben van! – �lte le Philippe Valeriana mell�. – Ink�bb t�rj�nk vissza r�d! � tudja, hogy gyereket v�rsz t�le?

-         Igen – felelte halkan Valeriana.

-         �s ennek ellen�re elhagyott? Micsoda egy szem�t alak!

-         �n hagytam el �t.

-         Te?

-         Nem akarja a gyereket.

-         Te pedig igen – vonta le az �sszer� k�vetkeztet�st Philippe.

-         H�t persze! – n�zett fel Valeriana bar�tja szemeibe. Hirtelen feld�h�tette a f�rfi egyszer� kijelent�se, aminek hangs�lya k�s�rtetiesen hasonl�tott Perselus�ra.

-         Mondd csak – kezdte Philippe �vatosan. – ti nem hallottatok m�g a v�dekez�sr�l? Ha nem akart�tok…

-         V�dekezt�nk, csak… - h�r�totta el a felt�telez�st Valeriana.

-         Ja persze! – legyintett Philippe. – A legt�bbre azt mondj�k biztons�gos, de m�gis be�thet b�rhol a krach! A legjobb v�dekez�s, ha az ember nem ker�l ilyen helyzetbe. De h�t ki b�r sex n�lk�l �lni?

-         Philippe! – n�zett Valeriana megrov�an t�lzottan ny�lt bar�tj�ra.

-         Ne haragudj! – tette kez�t Philippe b�nb�n�an a l�ny v�ll�ra. – �s most hogyan tov�bb?

-         �n megsz�l�m ezt a gyereket – sz�gezte le Valeriana hat�rozottan.

-         Mi�rt nem besz�litek meg m�g egyszer?

-         � hajthatatlan.

-         Mint ahogyan te is!

-         Philippe, ez a kis �let bel�le �s bel�lem, a mi szerelm�nkb�l keletkezett. Hogy k�v�nhatja b�rki is, hogy eldobjam magamt�l? – mondta Valeriana k�nnyes szemekkel.

-         J�l van. Nyugodj meg! Hidd el, majd az id� elrendezi a dolgokat. – h�zta mag�hoz a csendesen s�rdog�l� l�nyt. – Tudod, hogy r�m mindig sz�m�thatsz! Azt nem �g�rem, hogy a k�ly�knek apja helyett apja leszek, de ha b�rmilyen seg�ts�gre van sz�ks�ged…

-         K�sz�n�m Philippe! – suttogta Valeriana h�l�san, �s m�r att�l is  jobban �rezte mag�t, hogy kis titk�t siker�lt megosztania valakivel.

-         Draco csak d�lut�n fog haza�rni. Addig pihenj le egy kicsit! – javasolta Philippe, mire elindultak az emeletre.

Valeriana most �rezte igaz�n mennyire f�radt. Az eg�sz �jszakai virraszt�s, majd a fesz�lts�g teljesen felem�sztette tartal�kait. Nehezen, v�nszorogva tette meg azt a p�r l�pcs�fokot, ami a fels� szintre vezetett.

-         Majd, ha fel�bredt�l, kipakolom a cuccaimat a szekr�nyb�l. – vezette Philippe a szoba fel�, amiben n�h�ny h�nappal ezel�tt annyi kellemes �jszak�t t�lt�tt el.

-         K�ptelen lenn�k abban az �gyban aludni – torpant meg Valeriana.

-         Ugyan m�r Val�ri! Nem menek�lhetsz el�le!

-         Tudom, de olyan friss m�g… - csuklott el a hangja.

-         M�g mindig szereted – olvasta le Philippe Valeriana arc�r�l �rz�seit. – Mindenek ellen�re szereted!

-         Igen – hunyta le f�jdalmasan szemeit Valeriana.

-         Az a bolond nem is tudja mit vesz�t, ha t�ged elenged! – mondta Philippe, �s irigykedve gondolt arra, hogy neki tal�n sohasem fog megadatni, hogy valaki ennyire, felt�tel n�lk�l szeresse. – Na gyere menj�nk akkor abba a szob�ba, b�r azt hiszem az a h�z legk�nyelmetlenebb helys�ge.

Valeriana h�l�san k�vette a f�rfit, �s n�h�ny perc m�lva m�r m�lyen aludt az els�t�t�tett kicsiny szob�ban.

Amikor j� n�h�ny �rai alv�s ut�n fel�bredt, az els� dolog amit �rzett, az a rettenetes �hs�g volt. Sz�delegve l�pkedett lefel� a l�pcs�n. A kellemes illat, ami a konyha fel�l �rkezett hatalm�ba ker�tve vonzotta a c�l fel�.

A nappaliban ott �lt Philippe mellett m�r Draco is, �s csendben besz�lgettek, hogy ne zavarj�k a pihen� n�t.

-         Val�ri! Fel�bredt�l? – pattant f�l Philippe, �s vele egy�tt Draco is.

-         Borzaszt�an n�zel ki! – b�kte ki �szint�n a fi� k�sz�n�s helyett.

-         Draco! – sz�lt r� szigor�an Philippe.

-         Hagyd csak! Igaza van. Ha �gy n�zek ki, ahogy �rzem magam, akkor az val�ban borzaszt� lehet! – mondta Valeriana, �s �rezte, ha r�vid id�n bel�l nem eszik valamit, annak nagyon rossz v�ge lesz. – Rettenetesen �hes vagyok.

-         Gyere m�ris meleg�tek neked az eb�db�l! – mondta Philippe, �s gyorsan felm�rve Valeriana �llapot�t, bel� karolva az �tkez�asztalhoz k�s�rte, majd m�ris elt�nt a konyh�ban.

Draco k�vetve kereszttestv�r�t, le�lt vele szemben az asztalhoz.

-         Mi�rt j�tt�l? – k�rdezte nyersen.

-         Csak! – felelte r�viden Valeriana. Nem volt ereje magyar�zkod�sba bocs�tkozni.

-         M�r itt is van! – l�pett be siet�sen Philippe, �s hatalmas kupac �telt�l g�z�lg� t�ny�rt helyezett Valeriana el�. – J� �tv�gyat!

Valeriana moh�n �llt neki az �tkez�snek, �s m�r az utols� falatokn�l j�rt, amikor �szrevette a m�sik kett� d�bbent arckifejez�s�t.

-         K�sz�n�m! – tette le zavartan az ev�eszk�z�ket, �s t�r�lte meg sz�j�t.

Ekkor megcs�rrent a telefon, �s Philippe  a kis asztalhoz sietett, majd felvette a kagyl�t.

-         Majdnem minden nap felh�vja egy n�, azt�n elmegy, �s csak k�s� este j�n haza. – suttogta sejtelmesen vigyorogva Draco, mik�zben Philippe fojtott besz�lget�sbe kezdett a h�tt�rben. – Figyeld csak meg!

Philippe letette a kagyl�t, majd megfordult, �s zavartan k�hintett egyet.

-         �n … most el kell mennem…el kell int�znem valamit. – dadogta.

 Draco sz�les mosoly�t rejtve igyekezett �gy fordulni, hogy a f�rfi ne l�ssa arc�t.

-         Menj csak nyugodtan! – mondta Valeriana, �s amilyen j�l ismerte a f�rfit, pontosan l�tta arc�n, hogy Draconak val�sz�n�leg igaza van.

-         H�t… �rezd magad otthon! Majd j�v�k! – azzal m�r sarkon fordult, �s kirobogott a h�zb�l.

Draco hangosan felnevetett, mire Valeriana rosszall�an n�zett r�.

-         Hogy ti fi�k milyen borzaszt�ak tudtok lenni! – mondta szigor�s�got mag�ra er�ltetve.

-         Ez nem borzaszt�, hanem eg�szs�ges! – nevetett tov�bb Draco.

-         Ezt Philippe-t�l tanultad?

-         Igen. A f�l �v alatt t�bbet tanultam, mint a Roxfortban hat �v alatt.

-         K�pzelem – mondta Valeriana les�jt�an.

-         Nagyon j� fazon a bar�tod! Igaz�n �r�l�k, hogy megismerhettem!

-         Sokat v�ltozt�l! – m�regette Valeriana a fi�t, akit m�g sohasem l�tott ilyennek.

-         Igen! �s nagyon j�l �rzem magam!

-         �r�l�k! – mondta Valeriana, �s szemei el�tt �hatatlanul az elm�lt f�l �v alatti borzalmak k�pei peregtek le.

-         Sz�val, mi�rt j�tt�l? Tal�n ellen�rizni? – k�rdezte Draco, amikor l�tta kereszttestv�r�n annak hangulatv�lt�s�t.

-         Nem! B�r �gy l�tom r�d f�rne! Egy kicsit szabadj�ra vagy engedve.

-         Nem vagyok m�r kisgyerek, akire eg�sz nap vigy�zni kell! – mondta Draco s�rt�d�tten.

Val�ban, ahogy Valeriana a fi� von�sait, alkat�t jobban szem�gyre vette, meg kellett hogy �llap�tsa mag�ban: k�sz f�rfiv� �rett. Arcvon�sai mark�nsabbak lettek, sz�ke haja r�vidre v�gva a leg�jabb divatnak megfelel�en kell� mennyis�g� zsel� seg�ts�g�vel meredtek az �gnek. Sz�les v�ll�n v�kony p�l� fesz�lt, ami mellkas�t is j�l kiemelte. K�ts�gtelen�l nagyon fess fiatalember lett bel�le.

-         Szabadon van a jegy! – siklott Valeriana tekintete a halv�ny kopony�ra.

-         Itt ez nem jelent semmit – n�zett oda Draco is. – Am�gy meg annyira elhalv�nyodott, hogy alig l�that�.

-         Nem tudom meddig maradhatsz itt – n�zett fel a fi� arc�ra ism�t Valeriana.

-         Mi�rt? – h�zta f�l szem�ld�k�t az.

-         �desap�d felismerte a hangodat. Tudja, hogy te szervezkedt�l!

-         Gondoltam, hogy r�m fog ismerni, de nem b�nom. �r�l�k, hogy ezzel borsot t�rhetek az orra al�. A h�res Lucius Malfoy fia, egy �rul�! – mondta Draco sz�npadiasan megemelve a hangj�t.

-         Ez nem j�t�k Draco!

-         Tudom, Piton professzor is ezt mondta! – k�nt�lta Draco unott, monoton hangon, mint egy betanult sz�veget. – T�nyleg, � hogyhogy nem j�tt el? M�r szinte hi�nyzik!

-         Ne g�nyol�dj Draco! – sz�lt r� Valeriana.

-         J�l van na!

-         De t�nyleg Draco, ez nem tr�fa. Ap�d kerestet t�ged, �s meg akar �lni!

-         Ahhoz nagyon �rt – mondta Draco k�nnyeds�get er�ltetve hangj�ra, de Valeriana �gy is �szrevette mennyire f�jdalmasan �rintette Dracot ez a h�r.

-         Perselus szerint itt biztons�gban vagy, de �n ebben nem vagyok annyira biztos.

-         Biztosan �szrevettem volna, ha hal�lfal�k �l�lkodn�nak k�r�l�ttem. –magyar�zkodott Draco magabiztosan. – Hidd el, val�ban minden rendben. Nem hiszem, hogy ap�mnak esz�be jutna itt kerestetni engem.

-         �s a levelek? – k�rdezte Valeriana.

-         �gyes h�z�s mi? – mosolyodott el Draco b�szk�n. – Nagyon k�r�ltekint� voltam ne f�lj!

-         De hogy tudtad mind ezt v�ghez vinni an�lk�l, hogy Philippe gyanakodott volna?

-         Az�rt tanultam egy s m�st a Roxfortban is, no meg ann�l t�bbet ap�mt�l. – mosolygott sejtelmesen Draco.

-         Var�zsolt�l?

-         Elv�gre feln�tt m�gus vagyok!

-         Igen, de megegyezt�nk…

-         Ne f�lj nagyon vigy�ztam nehogy �szrevegyen valaki. Szeg�ny Philippe pedig a sok eml�kt�rl� b�b�j hat�s�ra ugyan megfeledkezett n�ha egy-egy teend�r�l, de mindet t�l�lte.

-         F�lelmetes vagy!

-         Az – vigyorgott tov�bb Draco �gy, ahogy apja szokott, �s ett�l a hasonl�ss�gt�l Valerian�t kir�zta a hideg. – De nagyon eredm�nyes is! Gondolom ott volt�l, �s l�ttad mennyien vagyunk! Ha az a h�lye Potter nem kapkodja el a dolgot, m�r r�g megt�rt�k volna az �tkot. Megel�z�tt minket, �s m�g a dolg�t sem tudta rendesen elv�gezni. A j�slat szerint a Nagy�rnak m�r nem szabadna �lni! Nem?

-         Mindenki �rtetlen�l �ll a t�rt�ntek el�tt.

-         Na mindegy! – legyintett Draco, �s izgatottan felpattant. – Az id� nek�nk j�tszik. Am�g a hal�lfal�k azzal foglalatoskodnak, hogy a Nagyurat haszn�lhat� �llapotba hozz�k, addig mi tov�bb szervezkedhet�nk!

-         Nem lenne jobb, ha most egy kicsit a h�tt�rben maradn�l? – mondta Valeriana, mik�zben a lelkesen hadon�sz� Dracot figyelte. – �desap�d mindent megtesz, hogy megtal�ljon!

-         Nem �rdekel! El�g er�snek �rzem magam ahhoz, hogy szemben�zzek vele!

Valeriana megriadt att�l a tekintett�l, ahogy Draco fel� fordult. Keresztapja von�sait, �s azon bel�l elt�k�lts�g�t l�tta benne, mintha nem is a fi�, hanem az apa �llt volna ott vele szemben. Perselusnak igaza volt. Mennyire hasonl�tanak egym�sra!

-         �s Hermione? – k�rdezte halkan Draco kis csend ut�n. – J�l van?

-         Igen.

-         � is megismerte a hangom? – f�rk�szte kereszttestv�re arc�t f�lve.

-         Azt hiszem igen, b�r tiszt�ban van vele, hogy te nem lehett�l.

-         � mondta?

-         Igen.

-         H�t nem felejtett el! – der�lt fel a fi� arca, �s tekintete messzire r�vedt, mintha a t�volba n�zve �jb�l l�thatn� kedves�t.

-         Draco, hossz� id� eltelt az�ta…

-         Van valakije? – kapta hirtelen tekintet�t Draco Valerian�ra.

-     &nb