Gyermekeink �tja

Kicsirea@freemail.hu

                                           54. Az �j csal�dtag

Nem kellett sok�ig v�rniuk. A sz�fogad� man� azonnal megjelent, de amikor megl�tta Dracot �s Valerian�t, hirtelen h�tr�lni kezdett. K�tr�t g�rnyedve hajolt el�re, �s csak f�lve pislogott felfel�, mik�zben sapk�j�b�l kikandik�l� f�lei reszketve simultak fej�re.

-         Ne f�lj Dobby! – l�pett Valeriana k�zelebb a falhoz tapad� man� fel�.

-         De… de azt mondt�k, hogy… hogy az �r halott! – reszketett Dobby, �s val�ban �gy n�zett Dracora, mintha k�s�rtetet l�tott volna.

-         Draco nem halt meg – magyar�zta Valeriana, �s h�l�s volt, hogy a fi� nem sz�lalt meg, hiszen puszta l�tv�nya is sokkolta a r�gi szolg�t. – Amint l�tod �l, de ne f�lj t�le, nem akar b�ntani!

Dobby v�gre kicsit b�trabban n�zett fel a fi�ra, aki igyekezett a t�le telhet� legbar�ts�gosabb arcot v�gni.

-         Szeretn�nk k�rdezni t�led valamit – mondta Valeriana, amikor l�tta, hogy Dobby valamelyest megnyugodott.

-         T�lem? – meresztgette teniszlabdaszemeit a man�.

-         Igen – felelte Valeriana, s hogy oldja Dobby fesz�lts�g�t, kedvesen megfogta karj�t. – Gyere, �lj le!

Dobby sz�t fogadva k�vette az invit�l� n�t, mik�zben m�g mindig f�lve mustr�lgatta a sz�k�n feszeng� Dracot. Valeriana le�ltette a man�t egy sz�kre, ami Dracot�l megfelel� t�vols�gra volt, majd � maga is helyet foglalt a nem messze es� fotelba.

-         Dobby, azt szeretn�nk tudni, hogy ki Draco v�rszerinti �desanyja! – n�zett Valeriana az ujjaival idegesen babr�l� man�ra.

Dobby �gy pattant fel a sz�kr�l, mintha rug�ra �lt volna.

-         Kisasszony! Dobby erre nem felelhet! – reszketett �jra.

-         Mi�rt nem? – k�rdezte Valeriana kedvesen, b�r tudta a v�laszt.

-         Nem �rulhatom el a gazd�m titkait!

-         Ap�m m�r nem a gazd�d! – sz�lalt meg d�h�sen a t�relmetlen fi� a h�tt�rben. Biztos volt benne, hogy csak percek v�lasztj�k el az igazs�gt�l.

-         De Dobby j� man� uram! – szipogott Dobby.

-         H�t persze, hogy j� man�! – pr�b�lkozott Valeriana. – De m�r nem tartozol keresztap�mnak h�s�ggel, �s rendk�v�l h�l�sak lenn�nk, ha elmondan�d az igazat!

-         Nem! Nem! – r�zta Dobby a fej�t, mire f�lei ide-oda csap�dtak. – Nem szabad Dobbynak elmondania!

-         M�r pedig elmondod, vagy… - ragadta meg h�tulr�l Draco a man� grabanc�t, mire az fuldokolni kezdett a ruha hirtelen szor�t�s�t�l.

-         Draco! Ennek nincs semmi �rtelme! Ereszd el! – sz�lt Valeriana a fi�ra, aki csak �gy f�jtatott d�h�ben.

Draco m�g egy darabig er�sen szor�totta a man� ruh�j�t, majd egyszer csak elengedte, mire Dobby k�h�gve talajt�rt.

-         Dobby! Nincs semmi f�lnival�d, hidd el! Draconak joga van tudni, hogy ki az �desanyja! Egyed�l te vagy, aki tudja, �s elmondhatja nek�nk! K�rlek!

Dobby reszketve n�zett hatalmas szemeivel k�t faggat�j�ra.

-         Rendben – mondta v�g�l ny�sz�gve, �s megv�rta, hogy Valeriana �s Draco helyet foglaljon el�bbi hely�n.

-         Nem lesz b�nt�d�sod Dobby! – pr�b�lta Valeriana a man�t b�ztatni.

-         Uram mindig szeretett volna saj�t gyereket – kezdett v�gre hozz� a man� nagyot s�hajtva, �s f�lve n�zett Dracora. – Sajnos azonban Mrs.Malfoynak nem adatott meg, hogy k�pes legyen kihordani egy terhess�get. Uram pedig hajthatatlan volt. Elhat�rozta h�t, hogy keres mag�nak egy n�t, aki kihordja sz�m�ra gyermek�t.

-         Ez t�rv�nyellenes! – v�gott k�zbe Valeriana d�bbent arccal. Mi�ta tudta, hogy Draco �desanyja nem Narcissa, �gy gondolta, hogy keresztapja f�lrel�p�s�nek gy�m�lcse a fi�. Ilyen sz�rny� elk�pzel�s m�g csak esz�be sem jutott.

-         Ap�mat az ilyen dolog sohasem �rdekelte. – mondta Draco hidegen. – S�t! Min�l t�rv�nybe�tk�z�bb valami, ann�l cs�b�t�bb!

-         Igen… - helyeselt f�lszegen Dobby. Sz�m�ra m�r az is el�g volt, hogy kifecsegi volt gazd�ja titk�t, azt m�r elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy esetleg kritikus sz�val illesse. – Sz�val uram keresett egy megfelel� any�t gyermeke r�sz�re. Hossz� ideig kutakodott, mire meg is tal�lta azt, aki sz�rmaz�s�ban is megfelelt �s k�ls�leg is tetszett uramnak… - hangja elakadt, �s f�tyolos szemeit Valerian�ra akasztotta, aki Dracoval egy�tt v�rta, hogy v�gre egy nevet halljanak t�le. – Sajn�lom! Annyira sajn�lom kisasszony! Annyiszor mondta Dobby uramnak, hogy ne tegye, keressen m�st, de � nem akart m�s n�t…

A man� �jabb s�r�sba kezdett, Draco pedig v�gk�pp elvesz�tette t�relm�t. Egy szempillant�s alatt Dobby el�tt termett, �s megint ruh�j�n�l fogva r�ncig�lta.

-         Mondd m�r te szerencs�tlen! Mondd meg, hogy ki az any�m! – �v�lt�tte, mik�zben majd kir�zta szeg�ny man�t saj�t ruh�j�b�l.

-         A mama volt… - ny�gte Valeriana maga el� r�vedve, ahogy a hallottakb�l �sszerak�dtak a t�nyek. Draco elengedte a zokog�st hirtelen abbahagy� man�t, �s Valerian�ra n�zett. – Az �desany�m volt az, igaz Dobby?

-         Uram nagyon szerette az �desanyj�t! – nyikorogta Dobby a l�nyra meresztve szemeit. – El�sz�r csak egy alaklomra k�sz�lt, de azt�n k�ptelen volt abbahagyni m�g akkor sem, amikor uram terve el�rte c�lj�t… Dobby f�lt, hogy a sok eml�km�dos�t� b�b�j megbontja �desanyja elm�j�t, mert hi�ba haszn�lt sz�zf�l�-f�zetet, az�rt �gy is bebiztos�totta mag�t… Dobby sokat k�ny�rg�tt uramnak, azt�n hossz� id� ut�n v�gre nem l�togatta t�bbet…

-         �n pedig azt hittem, hogy az�rt zavarodott meg, mert k�ptelen volt feldolgozni a papa hal�l�t. – mondta halkan Valeriana. Arca s�padt volt a sokkt�l. Sz�v�t f�jdalom mardosta, kez�t enyh�n fesz�l� pocakj�ra tette.

-         J�l van kisasszony? – k�rdezte Dobby agg�dva. – Dobbynak m�gsem szabadott volna elmondani ezeket a sz�rny� dolgokat!

-         Nem Dobby, nincs semmi bajom! J�l tetted, hogy elmondtad, mert ezt el�bb vagy ut�bb meg kellett, hogy tudjuk! – siklott Valeriana szeme a man�r�l Dracora, aki ugyanolyan s�padtan b�mult maga el�, mint �.

Mik�zben Dobby a fi� anyj�nak kil�t�t igyekezett felfedni, egy�ttal �sszefonta kettej�k �let�t. �k ketten testv�rek! M�g ha nem is egy ap�t�l sz�lettek, akkor is testv�rek! Neh�z volt most ezt feldolgozni.

-         Dobby, �desap�m tudott r�la? – k�rdezte Valeriana kis csend ut�n.

-         Nem! Uram mindig pontosan megtervezte a l�togat�sok napjait. B�r… miut�n Draco �rfi megsz�letett, �s elhoztuk a Malfoy-h�zba, egy nap Mr.Lloyd gyan�t fogott, mert ugyan az �rfi kik�p�tt apja, m�gis vannak jegyek, amikben �desanyj�ra hasonl�t… veszekedtek urammal, de nem hallottam pontosan mir�l. Dobby nem tart�zkodhatott uram szob�j�ban m�s jelenl�t�ben, de hallottam az ajt�n kereszt�l, hogy veszekednek. Azt�n nem sokkal k�s�bb Mr.Lloyd meghalt egy bevet�sben, hamarosan pedig Mrs.Lloyd is elutazott �nnel egy�tt kisasszony. �gy Draco �rfi kil�te sohasem volt k�rd�ses k�s�bb. Asszonyom nagy szeretettel nevelte fel uram! – n�zett Dobby most f�lve Dracora, aki ezt �szre sem vette, csak pr�b�lta megem�szteni a hallottakat, csendben a padl�t b�mulva.

Valeriana az ablakhoz ment. Arc�n a k�nnycseppek lassan csordultak v�gig, mik�zben a komor �szi t�jon v�gighordta tekintet�t. A f�kon m�r alig volt lev�l, a sz�nes avar betakarta a mindig z�ld gyepet. Valeriana ebb�l azonban nem �rz�kelt semmit. Gondolatai valahol messze j�rtak, tizenh�t �vvel ezel�tt, amikor testv�re sz�let�s�t v�rta. �desanyja terhess�ge nem volt t�l k�nny�, m�gis boldogan fogadta az els� jeleket. A sz�l�s napj�n Valeriana nem mehetett be �desanyj�hoz, �s mivel a vaj�d�s sok�ig elh�z�dott, �gyba kellett fek�dnie. Olyan nehezen j�tt �lom a szem�re, �s reggel az volt az els�, hogy azonnal �desanyj�hoz rohanva megcsod�lja kistestv�r�t. Azonban az apr� csecsem� helyett, csak sz�lei szomor� tekintet�vel kellett szembetal�lnia mag�t. Akkor haragudott r�juk, mert �gy �rezte, elvett�k t�le legf�bb j�tsz�t�rs�t, amit be�g�rtek neki. Hossz� id�be tellett, mire elfogadta a vesztes�get. Most pedig itt van, �s �l! M�gis az �r�m helyett keser�s�g honolt sz�v�ben. Keresztapja, akit annyira szeretett �s tisztelt, k�pes volt ezt tenni �desanyj�val! Megal�zta, kihaszn�lta, s�rba tiporta becs�let�t! M�g az �ll�t�lagos bar�ts�gukat sem tisztelte! Ennek a gyal�zatnak az eredm�nye pedig most itt �l vele egy szob�ban!

-         Kisasszony, Dobbyt v�rj�k a konyh�ban… - szak�totta f�lbe Valeriana gondolatait Dobby f�lszegen.

-         Menj csak! – fordult el Valeriana az ablakt�l szemeit t�r�lgetve. – �s k�sz�nj�k Dobby!

Dobby egy szempillant�s alatt elt�nt. Valeriana tekintete Draco�val tal�lkozott. L�tta a fi� szemeiben ugyanazt a gy�tr�d�st �s keser�s�get, amit � �rzett. Az els�, ami �tfutott rajta az a gy�l�let volt, de azt�n r�j�tt, hogy ez a gy�l�let nem Draco, hanem keresztapja fel� ir�nyult. Hiszen Draco nem tehet semmir�l!

-         Annyira undorodom magamt�l! – fakadt ki a fi� fel�llva a sz�kr�l.

Valeriana megsajn�lta k�nl�d�s�t. K�zelebb l�pett hozz�, �s hosszan szemeibe n�zett. Az elm�lt egy �vben m�r t�bbsz�r l�tta ezt a tekintetet, de most m�sk�nt figyelte. Hogy nem vette eddig �szre! Draco szemeib�l �desanyja, �s nagyapja n�zett vissza r�. H�t ez�rt �rzett megmagyar�zhatatlan k�t�d�st a fi� ir�nt!

-         Nem kell! Te semmit sem tehetsz a t�rt�ntekr�l! – mondta Valeriana kedvesen, szavaival nyugtatgatva a fi�t. – Nem neked kell sz�gyenkezni emiatt!

-         Milyen volt az any�m? – k�rdezte elf�lva Draco.

-         A mama a legcsod�latosabb asszony volt a vil�gon! – pr�b�lt kis mosolyt er�ltetni Valeriana az arc�ra, de a szavak bel�l f�jdalmas sebeket szak�tottak fel.

A testv�ri szeretetnek engedelmeskedve, s�rva �lelte mag�hoz a szint�n k�nnyeit nyeldes� fi�t. Eddig is egyre szorosabb kapcsolatba ker�ltek, de a v�r k�tel�ke m�g jobban �sszefonta �ket. Ez idegen �rz�s volt sz�mukra, m�gis felemel�. �k ketten most m�r egym�shoz tartoznak �desanyjuk v�r�t hordozva magukban. Draco, aki csal�dj�t teljesen elvesz�tette, most j� �rz�ssel fogadta Valeriana testv�ri �s egyben anyai �lel�s�t.

-         Mi a fene folyik itt! – csukta be maga m�g�tt az ajt�t Perselus, mire a k�t fiatal �gy rebbent sz�t, mint egy megzavart gerlep�r.

-         Perselus! – sietett Valeriana a f�rfihoz, hogy annak mellkas�ra borulva fogadja a megnyugtat� �lel�st.

-         Hogy ker�lsz te ide Malfoy! – mondta Perselus, mik�zben egyik kez�vel kedvese h�t�t simogatta nyugtat�lag, ugyan fogalma sem volt arr�l, hogy mi is zaklathatta fel ennyire. – Mindenkit vesz�lybe sodorhatsz ezzel a kis kiruccan�ssal!

-         Draco az�rt j�tt, hogy… - kezdte volna Valeriana, de Perselus t�relmetlen�l eltolta mag�t�l.

-         Nem lehet semmi olyan fontos, hogy m�sokat vesz�lyeztessen a megjelen�s�vel! – mondta d�h�sen, �s elindult a fi� fel�.

-         Felt�tlen�l meg kellett tudnom valamit! – kezdett Draco is magyar�zkod�sba.

-         Igaz�n? �s megtudtad? – faggat�zott Perselus tov�bb, gyanakv� tekintet�vel  a zavart fi�t m�regetve.

-         Perselus, Draco a testv�rem! – mondta ki Valeriana nehezen a sz�m�ra m�g szokatlan sz�t.

Perselus, aki pont a k�t fiatal k�z�tt f�l�ton j�rt, most megtorpant, �s Valeriana fel� fordult. A mindig fegyelmezett arcr�l most j�l leolvashat� volt a d�bbenet. Hirtelen tal�n m�g felfogni is k�ptelen volt a szavak jelent�s�t. Valeriana pedig a tork�t fojtogat� gomb�ct�l megsz�lalni sem b�rt, �gy Draco adott magyar�zatot r�viden besz�molva a nem olyan r�gen kapott inform�ci�kr�l. Perselus a t�rt�netet hallgatva hol a fi�, hol kedvese arc�t figyelte. Olyan sokf�le �rzelmet v�ltottak ki benne is a hallottak, hogy maga sem tudta mik�nt reag�ljon r�. T�tlen�l �llt d�bbenett�l dermedten a k�t testv�r k�z�tt. Valeriana mintha meg�rezte volna ezt, odal�pett mell� szemeivel szinte k�rve �jb�l a meleg �lel�st, amit a f�rfi t�ls�gosan nem elkapkodva, de az�rt meg is adott. Ahogy karja a l�ny k�r� kulcsol�dott, szeme a messzibe r�vedt. Dracora nem mert n�zni, mert nem tudta mit mondjon neki. Sz�m�ra m�g mindig volt tan�tv�nya, Lucius Malfoy fia volt.

-         Dumbledore is tudja? – k�rdezte halkan, mire Valeriana csendben megcs�v�lta a fej�t.

-         Nem – mondta Draco, �s kicsit k�rd�n n�zett volt tan�r�ra.

-         Neki is meg kell tudnia! – sz�lt ism�t Perselus, �s v�gre a fi�ra n�zett. Furcsa �rz�s volt azt is elfogadnia, hogy a m�lyen tisztelt professzornak unok�ja van, aki r�ad�sul sz�ve v�lasztottja, most pedig vele szemben �ll egy fi�, akinek ereiben szint�n Dumbledore v�re cs�rgedez.

-         Majd �n besz�lek vele – mondta Valeriana kibontakozva az �lel�sb�l.

Draco hangj�b�l �t�lve �gy gondolta, hogy b�rmennyire j�l inform�ltnak hiszi is mag�t, arr�l az apr� r�szletr�l senki nem besz�lt neki, hogy Valeriana Dumbledore unok�ja, �gy nem tudhatta azt sem, hogy az elm�lt percekben szerzett ismerettel nem csak egy n�v�rt, hanem egy nagyap�t is kapott. R�ad�sul az a nagyapa nem is ak�rki. Valeriana �gy gondolta, hogy ennek a r�szletnek a k�zl�s�vel m�g v�rni kellene, hagy em�ssze meg Draco mag�ban a dolgokat. Szerencs�re Perselus is meg�rezte Valeriana sz�nd�k�t, �s nem is avatkozott bele.

Csendben figyelte, ahogy a k�t testv�r elb�cs�zik egym�st�l, ahogy Valeriana anyai szeretettel �t�leli a fi�t, �s j� tan�csokkal l�tja el. Milyen sokszor l�tta m�r �gy egy�tt �ket, �s m�r akkor felt�nt neki a k�z�tt�k l�v� �sszhang, de erre m�g gondolni sem mert. Lucius �tkozott terve v�g�l kudarcba fulladt, hiszen fia hi�ba sz�rmazik nagy var�zsl�k csal�dj�b�l, nem tudta t�bb� ir�ny�tani. Ez a tudat pedig j�les� k�r�r�mmel t�lt�tte el.

-         Merr�l siker�lt bejutnod? – k�rdezte a fi�t�l, aki m�r �ppen indulni k�sz�lt.

-         Ez olyan titok professzor �r, amit sohasem fedn�k fel egy tan�r el�tt sem! – mosolygott Draco gonoszul, ami Perselust n�mik�ppen felbosszantotta, de igyekezett higgadt maradni.

-         Legal�bb v�rj, am�g a di�kok eb�delni mennek, hogy a folyos�k �resek legyenek! – adott tov�bbi rideg instrukci�kat. Egyed�l Valeriana �rezte ki az �rz�ketlen hang m�g�l a gondoskod�st, �s ez�rt rendk�v�l h�l�s volt a f�rfinak.

-         Csak a k�vetkez� szintig kell eljutnom felt�n�s n�lk�l – adta meg mag�t Draco a felk�n�lt seg�ts�gnek.

-         Rendben! V�rj itt!

-         Professzor �r! – sz�lt Draco volt tan�ra ut�n. – Ki nyert a meccsen?

Perselus megtorpant kez�ben a kilinccsel, �s megh�kkenve n�zett a fi�ra. Hogy tud most erre gondolni? Hi�ba, m�giscsak Malfoy, m�g ha Dumbledore v�re finom�t is rajta valamit.

-         A Mardek�r! – felelte hidegen, b�r nagy �r�mmel mondta ki a szavakat.

-         �r�l�k, hogy tal�ltak megfelel� ut�np�tl�st! – mosolygott Draco, b�r kicsit f�jt neki, hogy ebben a gy�zelemben � m�r nem r�szesedhet.

-         Senki nem p�tolhatatlan! – fagyasztotta arc�ra a mosolyt Perselus kritikus megjegyz�s�vel, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

-         Nem �rtem mit eszel rajta! – n�zett Draco Valerian�ra a hirtelen t�madt csendben, c�lozva Perselus viselked�s�re.

-         Mert �n l�tom azt is, amit m�s nem – v�laszolt Valeriana mosolyogva.

-         J� neked! – mondta Draco lemond�an.

-         Gyere! – sz�lt be Perselus a sz�kre ny�lt ajt�n, �s m�r ki is r�ntotta a fi�t a folyos�ra.

-         Vigy�zz magadra, �s ha tudlak, megl�togatlak! – ny�lt m�g Valeriana Draco karja ut�n, aki h�l�san n�zett vissza �jdons�lt testv�r�re.

A szob�ban megint csend lett, de Valeriana szinte �rezte m�g a leveg� vibr�l�s�t a kor�bbi esem�nyekt�l. Feje zsongott, sz�ve m�g mindig kalap�lt. Mennyi mindent nem tudott a m�ltj�r�l! Feln�tt egy teljesen m�s vil�gban, most pedig �gy �rezte, hogy az elm�lt egy �vben csepegtetve kapja vissza igazi m�ltj�nak r�szleteit.

-         J�l vagy? – l�pett be Perselus ism�t az ajt�n, �s m�ris ott termett el�tte, hogy agg�dva mag�hoz �lelje.

-         Igen – s�hajtotta Valeriana.

�rezte, hogy ez �lel�s most sokkal �szint�bb, mint ahogyan Draco el�tt tette. Ebben a mozdulatban a f�lt�s, az egy�tt�rz�s az �v�s �s a szeret egyszerre volt jelen. Valeriana j�les�n sz�vta mag�ba ezeket a k�zvet�tett �rz�seket.

-         Minden rendben volt? Elment? – k�rdezte szinte suttogva a f�rfi v�ll�ba.

-         Igen. Gondolom…Nem engedte, hogy megn�zzem hol is t�vozik!

-         Besz�lek nagyap�val! – n�zett fel Valeriana a f�rfira.

-         De csak eb�d ut�n! – fogta k�zen Perselus a l�nyt. – Ennyi izgalom ut�n felt�tlen�l enned kell!

Valerian�nak j�l esett a gondoskod�s, �s mivel val�ban �hes volt, nem esett nehez�re sz�t fogadnia az utas�t�snak.

Eb�d ut�n egyenesen nagyapj�hoz ment, aki �r�mmel fogadta unok�j�t nem is sejtve mif�le h�reket hozott sz�m�ra.

-         Gyere kedvesem, foglalj helyet! �ppen besz�lni akartam veled az esk�v�vel kapcsolatban! – mondta Dumbledore lelkesen, sz�hoz sem engedve a megszeppent l�nyt. – Molly sz�vesen v�llalta a ruh�d elk�sz�t�s�t, �gy arra gondoltam, a j�v� h�tv�g�t ott t�lthetn�d, mert persze Perselus nem l�thatja meg a ruh�t esk�v� el�tt, mint ahogy volt kedves Molly err�l felvil�gos�tani engem. Mivel m�r csak k�t h�t van az esk�v�ig, gondolom a j�v� h�ten mindenk�ppen sort kellene ker�teni erre.

-         Igen. K�sz�n�m nagyapa! – ny�gte Valeriana, mik�zben sz�ve kalap�lt a feladatt�l, ami r� v�rt. Ruh�ja eddig se nagyon izgatta, most viszont egy�ltal�n nem tudott ezzel foglalkozni.

-         Nem is �r�lsz? – komorodott el a t�ls�gosan izgatott nagyapa.

-         Nagyapa! – Valeriana nagyot s�hajtott, majd belekezdett v�gre. – Fontos dolgot szeretn�k neked mondani!

-         Valami baj van? – s�padt el Dumbledore. – A baba?

-         Nem! Minden rendben van vele! – tette kez�t Valeriana automatikusan pocakj�ra. – �lj le, k�rlek!

Dumbledore eleget tett unok�ja k�r�s�nek, �s le�lt a kisasztal m�sik oldal�n elhelyezked� sz�kre. Arca komoly volt �s rosszat sejtve f�rk�szte Valerian�t, aki lassan, szaggatottan kezdett neh�z mondand�j�ba. Igyekezett k�m�letes lenni, de bizonyos r�szleteket minden f�lek�ppen el kellett mondania.

Dumbledore arca pedig egyre komorabb lett, szemei k�nnyekt�l f�tyolozottan meredtek el�re, az elk�pzelt sz�rny�s�ges m�lt fel�. F�jt minden egyes sz�, ami l�nya, egyetlen gyermeke kegyetlen sors�r�l �rulkodott. Mindig is lelkiismeret furdal�sa volt amiatt, hogy nem maga nevelte fel �t, de most m�r egyenesen v�tkesnek �rezte mag�t a t�rt�ntek miatt.

-         �n tehetek mindenr�l! – adott hangot �rz�seinek, mikor Valeriana elf�lva befejezte a Dobbyt�l hallott t�rt�netet.

-         Ez nem igaz nagyapa! – pr�b�lta vigasztalni Valeriana megt�rt nagyapj�t.

-         De igen! Ha �n nem hagyom mag�ra, ha idehozom, akkor nem t�rt�ntek volna meg ezek a dolgok!

-         Ezen m�r nem lehet v�lasztani, �s a mama saj�t maga v�lasztotta �let�t!

-         Nem szabadott volna engednem neki! Ha akkor elhozom… - Dumbledore hangja elcsuklott. Fel�llt, �s odament az ablakhoz. – Lucius Malfoy! � �s a fia eddig is sok probl�m�t jelentett sz�munkra…

-         Draco az unok�d nagyapa, ahogy �n is! – �llt fel Valeriana is, �s elindult az ablak el�tt �csorg� �reg var�zsl� fel�.

-         Nem! – fordult Dumbledore hirtelen fel�. – Lucius Malfoy felhaszn�lta �desany�d test�t! Draco az � fia, �s nem az unok�m!

-         De igen nagyapa! A mama v�re… a te v�red! – k�szk�d�tt Valeriana a s�r�ssal. � maga is nehezen em�sztette meg ezeket a sz�rny� t�nyeket, de arra nem gondolt, hogy nagyapj�t ennyire meg fogja viselni.

-         Menj el, k�rlek! – n�zett ki �jb�l Dumbledore az ablakon.

-         Nagyapa…

-         Egyed�l szeretn�k most maradni a gondolataimmal!

Valeriana m�g n�h�ny m�sodpercig mozdulatlanul �llt a hat�rozott szavak ut�ni csendben, majd miut�n nagyapja nem mutatott hajland�s�got tov�bbi besz�lget�sre, mag�ra hagyta �t saj�t lelkiismeret�vel �s sajg� sz�v�vel.

Dumbledore napokig alig mutatkozott, akkor is csak t�le szokatlan komors�ggal �s sz�tlans�ggal j�rta a folyos�kat. Valeriana f�jdalmasan n�zte nagyapja k�nl�d�s�t. Azt�n egy nap �gy t�nt v�gre siker�lt t�ltennie mag�t a sz�rny� m�lt k�pein. Vacsora ut�n egy levelet adott �t Valerian�nak, amiben Mrs.Weasley magukhoz invit�lja a h�tv�g�re.

-