Gyermekeink �tja

Kicsirea@freemail.hu

Megjegyz�s:

Ism�t szeretn�m megk�sz�nni Joy seg�ts�g�t! Valamint k�sz�n�m mindenkinek, aki kitart�an v�gigolvasta irom�nyomat! K�l�n�sen h�l�s vagyok azoknak, akik visszajelz�seikkel �szt�n�ztek, b�ztattak �s seg�tettek, hogy e hossz� m� v�g�re �rhessek! Nagy �r�mmel, �s kedvvel �rtam a reg�ny minden fejezet�t, �s �r�l�k, hogy volt lehet�s�gem megosztani Veletek!

                                60. A v�g �s a kezdet

Hosszan meneteltek az egyre ritkul� erd�ben. A lombosod� f�k koron�i k�z�tt a napf�ny egyre m�lyebbre jutott. De nem ez volt az egyetlen, ami Valerian�nak felt�nt. Messzir�l hangfoszl�nyok kavalk�dja sz�r�d�tt be fel�j�k. El�sz�r �gy t�nt, mintha egy csapat t�boroz� gyerek zsong�sa t�rte volna meg az erd� b�k�j�t, de ahogy egyre k�zeledtek m�r j�l lehetett hallani, hogy nem gyerekek ki�ltoznak. Egy�rtelm�en feln�tt m�gusok var�zsig�i zengtek a tiszt�s fel�l.

Valeriana most m�r v�gk�pp nem �rtette a dolgot. Mi�rt biztons�gosabb ez a hely sz�mukra, ahol egy nagy csapatnyi m�gus ny�zs�g, mint a b�b�jjal v�dett lakoszt�ly? R�ad�sul, ahogy vil�gosodott az erd�, egyre ismer�sebb lett a t�j. Ahogy a sz�l�hez k�zeledtek, messzir�l egy nagy kast�ly falai vert�k vissza a tavaszi Nap f�ny�t.

-         Daniel, hiszen mi visszaker�lt�nk a Roxfortba! – torpant meg Valeriana megdermedve a felismer�st�l. – Biztos, hogy Perselus azt akarta, hogy ide j�jj�nk?

-         Gyere csak! – haladt tov�bb a f�rfi an�lk�l, hogy visszan�zett volna.

-         Nem tetszik ez nekem – mondta Valeriana, �s mozdulatlanul �llt tov�bb a m�lyen szunnyad� cs�pps�ggel a karj�n. – Perselus nem akarhatta, hogy a csatat�rre menj�nk!

-         H�t persze hogy nem! Valaki m�s akarta, hogy ide gyere! Valaki m�s, aki sokkal fontosabb, mint az agyal�gyult f�rjed! – l�pett most m�r visszafel� a t�relm�t elvesz�t� f�rfi, arc�n olyan kifejez�ssel, amit Valeriana el�z� tan�vkezd�skor l�tott rajta utolj�ra. Holott akkor Daniel csak tr�f�nak sz�nta, m�gis megijedt t�le. Ett�l a tekintett�l  pedig most is megfagyott a v�r ereiben.

-         Megijesztesz Daniel! –mondta Valeriana kisz�radt torokkal. Hat�rozott f�lelmet �rzett, ahogy a j� bar�t ismer�s szemeiben valami idegen �rz�st v�lt felfedezni.

-         Pedig nem kell f�lned! – l�pett Daniel m�g k�zelebb, �s szigor� arc�nak egyetlen r�nca sem rezd�lt. Szemei kid�lledtek veszett �r�letet t�kr�zve. – Csak a k�teless�gedet kell tenned!

-         Mir�l besz�lsz? Daniel j�l vagy?

-         Igen, nagyon j�l vagyok, mert v�gre azon az oldalon harcolhatok, ahova igaz�n tartozom. – mosolya k�s�rteties volt, amit�l Valeriana f�lelme csak tov�bb n�tt.

-         Te? – ny�gte Valeriana, ahogy kezdte felfogni a f�rfi viselked�s�t �s szavait.

-         Igen. �n is a Nagy�r szolg�ja vagyok, mint ahogy te �s a f�rjed is! – m�g magasabbra kih�zva mag�t, b�szk�n ismerte be hovatartoz�s�t. Valerian�t h�nyinger fogta el, ha arra gondolt, mennyire megb�zott benne. Ennyire f�lreismerte volna?

-         Mi�ta? – k�rdezte s�padtan, mik�zben r� kellett d�bbennie, hogy csapd�ba ker�lt.

-         Mi�ta a Nagy�r visszat�rt k�z�nk!

-         De mi�rt?

-         Gondolom az�rt, ami�rt te �s b�rki m�s: ez az egyetlen helyes �t!

Valeriana dermedten figyelte a f�rfi arc�t. Val�ban ugyanaz az ember �ll el�tte, akit legjobb bar�tj�nak hitt, aki majdnem a v�leg�nye, �s a f�rje lett? Daniel egy hal�lfal� annak ellen�re, amilyen csal�db�l sz�rmazik?

K�ptelen volt ezt felfogni. Viszont ahogy visszaeml�kezett az elm�lt id�szak esem�nyeire, hirtelen k�rd�sekre kapott v�laszt.

-         Te �rultad el a f�hadisz�ll�s holl�t�t? – k�vetelt meger�s�t�st felt�telez�seire.

-         Igen – vallotta be b�szk�n Daniel. – Persze nagyobb vesztes�gre sz�m�tottam, de ez is el�g bizony�t�ka volt h�s�gemnek a Nagy�r el�tt. Azt�n Draco Malfoy nyom�t is �n k�vettem. Bevallom meglep�dtem, amikor felfedeztem, hogy a sz�lak hozz�d vezetnek. Sajnos azonban �tkozott f�rjed �gyesked�seinek k�sz�nhet�en semmit sem tudtam se r�d, se �r� bizony�tani, r�ad�sul azt az �rul� fatty�t sem tal�ltam meg!

-         Akkor te �rultad el azt is, hogy a H�b� vir�g�t el akarjuk hozni a k�ri�r�l – vonta le Valeriana az �sszer� k�vetkeztet�st. Hangja a csal�dotts�gt�l f�jdalmasan csengett.

-         Igen  - helyeselt �jb�l Daniel. – J� kis m�ka volt nem?

-         Mi�rt nem besz�lt�l r�la soha?

-         A Nagy�r k�telkedett megb�zhat�s�godban, �s azt hiszem nem is ok n�lk�l. Ugye? – Daniel meleg barna szemei most hidegen �s szemreh�ny�an meredtek Valerian�ra, aki megpr�b�lta �sszeszedni minden erej�t, hogy ebb�l a csapd�b�l valahogyan kikecmeregjen. Eddig mindig �szint�n kimutatta Danielnek hovatartoz�s�t abban a hiszemben, hogy egy oldalon �llnak. Most viszont taktik�t kellett v�ltoztatnia ahhoz, hogy megv�dje mag�t �s csal�dj�t a biztos buk�st�l.

-         Mib�l gondolod, hogy �gy van? – hangja hirtelen hat�rozott lett.

-         Voltak bizonyos k�r�lm�nyek…

-         Ha tudtam volna, hogy te is hal�lfal� vagy, akkor biztos lehetsz benne, hogy m�sk�nt l�ttad volna azokat a bizonyos k�r�lm�nyeket. – kim�rts�ge �gy t�nt el�g hat�sosra sikeredett. Az eddig f�l�nyes arckifejez�ssel f�l� magasod� f�rfi elbizonytalanodott. – Sz�val, a Nagy�r l�tni akar. Mi�rt kell ehhez P�nelop�?

-         M�sk�nt nem tudtalak volna elcsalni.

-         Tal�n nem is lett volna sz�ks�g r�! – Valeriana t�le telhet� legnagyobb szigor�s�ggal n�zett a f�rfi zavarodott szemeibe. – Na, akkor menj�nk, hiszen nem tan�csos megv�rakoztatni �t! Ezt te is tudhatn�d!

Daniel bamb�n fordult menetir�nyba, �s elindult nyom�ban a gyermek�t mag�hoz szor�t� n�vel.

Valeriana m�g soha nem �rezte mag�t ennyire elveszettnek. Remeg� l�bakkal l�pkedett Daniel nyom�ban a biztos hal�l fel�. Tudta, hogy mi zajlik az erd�n t�l, tudta, hogy a Nagy�r olyat fog k�vetelni t�le, amit k�ptelen lesz teljes�teni, �s azt is tudta, hogy mindez mivel fog j�rni. Perselus pont ett�l akarta meg�vni, hiszen ez�rt z�rta be �ket. � pedig gyan�tlanul beles�t�lt a j�l kitervelt csapd�ba.

Ahogy haladtak az iskola �p�lete el�tti tiszt�s fel�, megpr�b�lt felk�sz�lni a tal�lkoz�sra, amihez �gy gondolta, sohasem lehet hozz�szokni. R�ad�sul tudta, hogy ennek a tal�lkoz�snak most nagyon nagy a t�tje. A r�m�lett�l �s k�ts�gbees�st�l vill�msebesen cik�z� agya a menekv�s lehet�s�g�t kereste, de mivel pontosan nem is tudta, hogy mi v�r r�, a megold�s is v�ratott mag�ra. Az pedig k�l�n�sen aggasztotta, hogy a gyermekkel kez�ben teljesen v�dtelen �s kiszolg�ltatott. Legal�bb �t tudhatn� biztons�gban! A k�zelben azonban senki sem volt, akire nyugodt l�lekkel r�b�zhatta volna. Most m�r nem volt menekv�s, meg�rkeztek c�ljukhoz.

A  nagy zajra �s tal�n az �hs�gre �bredez� cs�pps�ggel a kez�ben meg�llt a t�volban zajl� csat�t szeml�l� Voldemort mellett.

-         Meghoztam Nagy�r! – hajolt meg Daniel nagy al�zattal a feketek�penyes alak el�tt, aki erre fel�j�k ford�totta fej�t.

Valeriana l�tta az arcon a gondterhelts�get, aminek ok�t csak rem�lni merte.

-         Na v�gre! – f�jtatta Voldemort szigor�an, �s arca idegesen r�ndult meg, amikor szeme megakadt a ny�sz�rg� kis csomagon. – Ezt meg minek hoztad most ide?

-         Daniel nem mondta, hogy hova megy�nk.

-         Vedd el t�le a gyereket! – adta ki a kegyetlen utas�t�st Voldemort, akinek nem ker�lte el figyelm�t Valeriana szokatlan hat�rozotts�ga.

-         Nem! – ki�ltotta a k�ts�gbeesett anya egy szempillant�s alatt elvesz�tve elt�k�lt magabiztoss�g�t. – Hadd maradjon velem! Nehezen viseli az idegeneket.

A rem�nyvesztett magyar�zkod�s azonban nem hatott meg senkit. Daniel k�m�letlen�l r�ntotta ki a gyermeket anyja kezei k�z�l. P�nelop� pedig azonnal nemtetsz�s�t nyilv�n�totta ki.

-         Vidd el innen! – �v�lt�tte t�l a harsog� b�mb�l�st Voldemort.

Valeriana k�nnyes szemekkel k�s�rte a t�voz� f�rfit, karj�n az ut�na s�v�rg� gyerekkel. A sz�ve majd megszakadt, ahogy a hang egyre t�volodott. Eg�szen addig figyelte �ket, m�g v�g�l egy nagy fa m�g�tt elt�ntek. P�nelop� hirtelen elhallgatott. Valeriana l�legzete egy pillanatra elakadt, �s m�ris elindult fel�j�k. Egy er�s kar durva szor�t�sa azonban megakad�lyozta abban, hogy gyermeke ut�n rohanjon.

-         Csak zavarna minket feladatunk v�grehajt�s�ban – mondta fagyosan Voldemort, �s szorosan mag�hoz r�ntotta a reszket� n�t.

-         Nagy�r, �jabb koboldok �s k�lf�ldi m�gusok �rkeztek az ellenf�l sorai k�z�! – esett t�rdre egy s�t�t k�penyt visel� f�rfi. Hangja csak foszl�nyk�nt jutott el Valeriana agy�ig, viszont a m�lyb�l b�nb�n�an feltekint� arc visszaz�kkentette a val�s�gba.

Tekintete tal�lkozott keresztapj��val. Megvet�st, f�lt�kenys�get �s gy�l�letet olvasott ki a hideg szemekb�l.

-         H�vj�tok az �ri�sokat �s a dementorokat! Ha �k �gy, akkor mi is �gy! – mondta szigor�an Voldemort, mik�zben ugyan eltasz�totta mag�t�l Valerian�t, de keze er�sen szor�totta csukl�j�t.

-         Igen Uram! – mondta Lucius al�zatos hangon, �s miel�tt t�vozott, vetett m�g egy pillant�st szenved� keresztl�ny�ra.

-         Most pedig – r�ntotta ism�t mag�hoz Voldemort Valerian�t, aki hangosan felny�g�tt erre a durva mozdulatra. – itt az id�, hogy cselekedj�nk!

Valerian�nak fogalma sem volt minek van itt az ideje, de meg volt r�la gy�z�dve, hogy csakis a v�g k�vetkezhet. Nem is j�rt t�l messze a val�s�gt�l. Egy pillanatra ugyan megszabadult az er�s szor�t�st�l, de amit ezut�n �rzett m�r sokkal rosszabb volt.  Teste megsz�nt l�tezni, legal�bbis saj�t maga sz�m�ra. Gondolatai elnyom�dtak, �rzelmei megsemmis�ltek, hely�kbe valaki m�s� ker�lt. �rezte a hatalmat, a gy�l�letet, az elt�k�lts�get �s a megsemmis�t�si v�gyat.

Elindultak l�bai valaki m�s akarat�nak engedelmeskedve a csatat�r fel�, mik�zben ujjai durv�n bontogatt�k kab�tja gombjait. Kir�ntotta egyszerre mindk�t nyakl�ncot, �s egy hat�rozott mozdulattal leszak�totta. Nem f�lt semmit�l, tudta hogy csak � gy�zhet, hogy neki kell gy�znie mindenki felett. Ahogy k�zeledett a k�zd�k fel� megvet� undorral figyelte azok k�zdelm�t, akik nem az � sereg�hez tartoztak, �s arc�n kaj�n vigyorral konstat�lta, ha egy �larcos leter�tette ellenfel�t.

Amikor megfelel� k�zels�gben, de m�g kell� biztons�gban j�rt t�l�k, meg�llt. M�g egyszer v�gigp�szt�zott a k�zd�k, �s az elesett tetemek kavalk�dja f�l�tt, majd mikor a messzes�gben megl�tta az �ri�sok �s a dementorok csapatos k�zeled�s�t, sz�l�sra nyitotta sz�j�t.

-         N�lam van a hatalom �s az er�, ami k�pes ir�ny�tani a vil�got! – hangja elakadt. Hallotta a szavakat, amik sz�j�t elhagyt�k, de a szavak m�g�tti �rtelem nem t�le sz�rmazott, t�le t�vol �llt. Gondolatainak foszl�nya azonban �jb�l elt�nt, �s � folytatta tov�bb a szavak form�l�s�t. – Gyertek mindannyian, �s �lljatok mell�m, hiszen az �n utam az egyetlen, ami a m�gusvil�g dics�s�g�hez vezethet. Veletek egy�tt uralhatjuk az eg�sz vil�got, mi ir�ny�tjuk majd az emberis�get. Nem lesz�nk al�rendelve a muglik vil�g�nak, nem kell bujdosnunk t�bb�, nem kell titkolnunk azt hogy egy�ltal�n l�tez�nk. Nek�nk van jogunk igaz�n az �lethez, hiszen mit tudnak a muglik? Semmit! Csak a mi kez�nkben van a tud�s �s a m�gia! �lj�nk h�t vele!

Valeriana hangja t�lharsogta a k�zd� m�gusok viadal�t. Egyre t�bben engedt�k le p�lc�jukat, �s az utols�, f�lig kimondott var�zsig�vel ajkukon d�bbenten figyelt�k a n�t, aki hihetetlen dolgokat ki�ltott fel�j�k. Hallott�k a szavakat, �s �rezt�k a szavak m�g�tti igazs�got. T�bben megsz�llottk�nt indultak a folyamatosan agit�l� n� fel�. A legt�bben nem tudt�k, hogy ki � val�j�ban, de nem is �rdekelte �ket. P�r perc eltelt�vel m�r tudt�k, hogy az egyetlen helyes �t, ami l�tezik az az, hogy k�vetik az ismeretlent.

Egyed�l a hal�lfal�k fedezt�k fel uruk szavait a n� mondataiban. A l�tv�ny azonban m�g �ket is meglepte. Kiss� hitetlenkedve hallgatt�k a szavakat �s figyelt�k a fiatal n�t. A hat�rozotts�g �s a t�r�keny termet egy�ltal�n nem illett �ssze, de �rezt�k a Nagy�r erej�t, �gy nem volt k�ts�g�k afel�l, hogy mi a feladatuk. Kihaszn�lt�k a gyeng�bbek elbizonytalanod�s�t, �s p�lc�ikat elkobozva Valeriana fel� terelt�k �ket egy kupacba.

A t�megb�l kiv�lt egy �sz haj� var�zsl� f�lholdalak� szem�veggel az orr�n. � pontosan tudta, hogy mi t�rt�nik. L�tta unok�j�t, hallotta az eg�sz teret bet�lt� hangj�t, de tudta, hogy ki az, aki a szavakat tork�ba adta. Lassan, megfontoltan l�pkedett, mik�zben agya l�zasan a megold�st kereste.

Ugyan�gy gondolkodott az oldalr�l k�zeled� fiatalok csapata is. L�tt�k, hogy Valerian�val t�rt�nt valami, de fogalmuk sem volt, hogy hogyan tudn�nak rajta seg�teni. Az id� viszont s�rgette a tettet, ami meg�ll�thatn� a folyamatot. Lassan komoly t�megek �lltak Voldemort oldal�ra an�lk�l, hogy ak�r tudt�k volna, mit is tesznek.

Harry kor�bban m�r �rezte azt a k�nt, amit most Valerian�nak kellett elszenvednie.  Tudta, hogy mi seg�tett rajta annak idej�n, �s most szomor�an tapasztalta, hogy a n� k�ptelen �rz�seivel lek�zdeni Voldemort hatalm�t. L�tta, hogy Dumbledore elsz�ntan k�zeledik fel�, �s tal�n sejtette is, hogy mire k�sz�l.

Igen az id�s var�zsl� a szeretet erej�t akarta felizz�tani unok�j�ban. Rem�lte, hogy legy�zheti Voldemortot ezzel, a t�le t�vol �ll�, idegen er�vel.

-         Dumbledore, ne k�zeledjen! – szak�totta meg Valeriana a folyamatos sz�noklatot. Mik�zben Voldemort szavait harsogta nagyapja fel�, �jb�l �les f�jdalom izzott fel test�ben �s lelk�ben. Feje �ppen sz�trobbanni k�sz�lt, de legal�bb kezdett �bredni tudata.

-         Valeriana, ne engedd, hogy ezt tegye veled, �s a t�bbiekkel! – mondta nyugodt hangon Dumbledore.

Valeriana mindig becs�lte nagyapj�t ez�rt a higgadts�g��rt. Hangja sz�v�ig hatolt. De azt�n mintha jeges kezek szor�tott�k volna �ssze mellkas�t, �s mintha forr� vizet t�lt�ttek volna kopony�j�ba…, �s �jb�l elt�nt minden.

-         Valeriana messze j�r Dumbledore, csak �n vagyok itt! – nevetett fel Voldemort v�rfagyaszt� kacaj�val a n�, mire k�r�l�tte mindenki megtorpant. A hang n�i volt, de a kacaj s�t�ni, �s t�l sokan ismert�k m�r ezt a nevet�st.

-         Valeriana a nagyap�d vagyok! A f�rjed �s a gyermeked v�r! Gy�zd le �t! Ne engedd, hogy elvegye a csod�latos �rz�seket, amik benned �lnek! – k�zeledett tov�bb Dumbledore. K�r�l�tt�k mindenki n�m�n figyelte �ket.

-         Ne j�jj�n k�zelebb Dumbledore, mert meg�l�m �t! – z�gott Valeriana hangja szigor�an, azt�n kez�ben megjelent p�lc�ja. – De el�bb mag�val v�gzek!

-         Tom, hiszen mondtam m�r, hogy nem f�lek a hal�lt�l! – mondta Dumbledore, �s a k�r�l�tt�k �ll�k d�bbenet�re m�g csak el� sem vette saj�t p�lc�j�t, hogy esetleg megv�dje mag�t. – De te ann�l ink�bb! Mindent megteszel, hogy el�rd a halhatatlans�got! Azt hiszed, hogy a hatalommal elnyered majd ezt is? T�vedsz!

-         Maradjon t�vol! – remegett meg Valeriana kez�ben a p�lca. Igyekezett k�zdeni a s�t�t er� ellen ellen, ami fogva tartotta lelk�t �s sz�v�t.

-         Valeriana ne engedd, hogy legy�zz�n! Tudom, hogy el�g er�s a hited �s a szereteted! – pr�b�lt Dumbledore Valeriana sz�v�re hatni. Nem mag�t f�ltette a r�szegez�d� p�lc�t�l, hanem Valerian�t �s az eg�sz m�gusvil�got a kegyetlen zsarnokt�l, aki nem riad vissza semmilyen eszk�zt�l, hogy el�rje c�lj�t.

-         Dumbledore, �n figyelmeztettem! – ki�ltotta Valeriana, de hangja elcsuklott. L�tta nagyapj�t, �rezte kez�ben a p�lc�t, �s fej�ben a gondolatot, ami t�zes vask�nt k�nozta. Sz�d�lt, �melygett a gyomra, a f�jdalom pedig elviselhetetlenn� fokoz�dott. K�ptelen volt b�rmire is figyelni, csak engedte az ir�ny�t�st teste �s szelleme felett. – Avada…

-         Valeriana! – Perselus hangja messzir�l siklott fel� bek�szva az �t fogva tart�, s�r�n sz�tt h�l� k�z�. Szerette volna elford�tani fej�t, hogy l�thassa a f�rfit, de k�ptelen volt r�.

-         Harry, ne! – ki�ltott a m�sik oldalr�l Hermione �s Draco egyszerre.

-         Nah�t v�gre te is meg�rkezt�l! – n�zett Valeriana Harry-re, aki fenyeget�en r�szegezte p�lc�j�t. – Legal�bb v�gign�zheted dr�gal�tos professzorod hal�l�t!

Azzal visszafordult Dumbledore fel�, aki �ppen akkor szak�totta le nyak�b�l a nyakl�ncot utols� rem�nyk�nt megk�s�relve befoly�solni Valerian�t �s Voldemortot egyszerre.

-         Hi�ba minden Dumbledore! – zengett fel �jb�l Valeriana hangj�n a s�t�ni kacaj.

Voldemort gyorsabb volt, �s most m�r cseppet sem k�slekedett. Valeriana torka �sszeszorult, sz�j�t �sszeszor�totta. A t�volb�l felzeng� csecsem�s�r�s �jb�l fel�bresztette saj�t �szt�neit, de m�r t�l gyenge volt, hogy b�rmit is tegyen. Voldemort azonban v�ghez akarta vinni terv�t, �s tudta, hogy Valeriana p�lc�j�val m�g a l�ny hangj�ra sincs sz�ks�ge, egyszer�en csak akarnia kell.

Dumbledore �gbe emelt karjai lezuhantak, szemei t�gra ny�lva meredtek a r� t�mad� n�re, majd �lettelen�l rogyott a f�ldre. Valeriana egyre er�sebben halotta gyermeke s�r�s�t, sz�ve pedig h�zta volna hozz�. �rezte, ahogy a test�t lassan felem�szt� f�jdalom cs�kken, de azt�n egy �jabb , egy er�sebb egy pontra �sszpontosul� �rkezett egyenesen oldal�ba. Ezt k�vet�en hirtelen els�t�t�lt el�tte a vil�g.

Csend �s b�ke �lelte �t, mint alv� gyermek�t a gondos anya. Megsz�nt a f�jdalom, az agg�d�s �s mindaz a borzalom, ami addig k�r�lvette. Csod�latos �rz�s volt zuhanni ebbe a puha melegs�gbe, ami simogatta meggy�t�rt test�t, megnyugtatta h�borg� lelk�t. Azt�n nem �rzett semmit: se j�t, se rosszat. Hossz� ideig tartott ez az �llapot, ami olyan kellemes volt, hogy egy�ltal�n nem k�v�nta elhagyni.

A megnyugtat� �ress�g �s lebeg�s hely�re tompa f�jdalom furakodott. �rezte, ahogy teste �loms�llyal nehezedik fekhely�re. K�ptelen volt megmozdulni, m�g a szem�t sem b�rta kinyitni. Pedig egyre hat�rozottabban �rezte, hogy vannak k�r�l�tte. A halk, kezdetben �rthetetlen�l �sszemos�d� hangfoszl�nyok egyre feler�s�dtek.

-         Mr. Malfoy, le kell pihennie! Nem t�r mag�hoz hamarabb akkor sem, ha eg�sznap az �gy�n�l �l! – Valeriana egyb�l felismerte Madame Pomfrey hangj�t, �s mivel ez a hang mindig a Roxfort gyeng�lked�j�hez k�t�d�tt, �gy sejtette, hogy ott van, csak azt nem tudta, hogy ker�lt oda.

-         �gysem tudok aludni – mondta Draco halkan, sz�ntelen f�radt hangon.

-         Rendben maradjon m�g egy kicsit, de azt�n fek�dj�n le aludni! Majd hozok egy j� altat� b�jitalt.

Valeriana hallotta a t�volod� l�pteket, majd csend lett. Megpr�b�lt eml�kezni a s�t�t semmi el�tti esem�nyekre. Kusza k�pekk�nt jelentek meg szemei el�tt a t�rt�ntek sora. Lassan rak�dtak �ssze, v�g�l teljes eg�szet alkotva. Teste megfesz�lt, ahogy �jra �t�lte a k�nokat. L�tta �sszeesni nagyapj�t, hallotta gyermeke s�r�s�t…

-         P�nelop�! – ny�gte tork�ban sz�raz f�jdalommal. – P�nelop�!

-         Madame Pomfrey! – pattant f�l elg�mberedett �lt�b�l Draco izgatottan. – Madame Pomfrey, mag�hoz t�rt!

Valeriana hallotta a javasasszony cip�j�nek gyors csattog�s�t, �rezte Draco ujjait a kez�n, de a leger�sebb �rz�s mell�nek forr� fesz�l�se volt.

-         Hol van P�nelop�? M�r biztosan nagyon �hes. – mondta, �s hunyorogva kinyitotta szem�t. Este l�v�n csak egy gyertya vil�g�tott asztala mellett, most m�gis zavarta ez a kis f�ny is.

Draco tan�cstalanul n�zett fel a javasasszonyra, aki fej�nek apr� mozdulat�val jelezte, hogy jobb, ha megk�m�lik a s�t�t val�s�gt�l az alighogy mag�hoz t�r� n�t.

-         Igyon egy kicsit kedvesem! – t�masztotta fel Madame Pomfrey Valeriana fej�t, �s egy cs�sz�t tartott a sz�j�hoz.

Valeriana sz�raz tork�nak kifejezetten j�l esett az ital. Moh�n kortyolta a hideg folyad�kot, aminek �z�n j�l �rezte a k�l�nf�le j�t�kony gy�gyn�v�nyek zamat�t.

Mikor eleget ivott, megpr�b�lt fel�lni, de sz�d�l� fejjel, k�b�n hanyatlott vissza p�rn�j�ra.

-         Hol van Perselus? Lent van a lakoszt�lyunkban P�nelop�val? Draco megtenn�d, hogy sz�lsz neki? – mondta Valeriana rekedten pihegve.

Draco ism�t feln�zett az �gy m�sik oldal�n �ll� n�re seg�ts�g rem�ny�ben.

-         Mi t�rt�nt? Menj, k�rlek! – mondta Valeriana, �s k�rd�n n�zett a mozdulatlan fi�ra.

-         Valeriana… - kezdte Draco b�tortalanul.

-         Hol vannak? – k�ny�k�lt f�l Valeriana izgatottan. Rosszat sejtett, ahogy l�tta a fi� t�tov�z�s�t.

-         Nem tudjuk – szegte le fej�t Draco, hogy ne kelljen szemben�znie n�v�re f�jdalmas pillant�s�val.

-         Mi az, hogy nem tudj�tok? – faggatta �t tov�bb Valeriana.

-         Nyomuk veszett – vett nagy leveg�t Draco, �s �gy d�nt�tt elmond mindent az ism�t p�rn�j�ra ereszked� n�nek. – Amikor Dumbledore professzor meghalt…

-         Nagyapa – ny�g�tt fel a felismer�st�l Valeriana. – �n �ltem meg!

-         Nem! A Nagy�r tette.

-         Az �n kezem �ltal halt meg! B�zott bennem, �n pedig meg�ltem!

-         A te kezed, de nem a te akaratod volt a gyilkos!

-         A v�geredm�ny akkor is ugyanaz – mondta Valeriana keser�en. Szeme megtelt k�nnyel, gyomra felfordult �s forgott vele a vil�g, ahogy egyre jobban felelevenedtek az �t�lt esem�nyek k�pei. – Mi t�rt�nt azut�n?

-         Potter eltal�lt egy �tokkal, ami megsz�ntette k�ztetek a kapcsolatot. A Nagy�r is meggyeng�lt �tmenetileg, amit Longbottom kihaszn�lt, �s v�g�l v�gzett vele.

-         Micsoda? –t�rt vissza Valeriana mereng� tekintete a fi�ra.

-         V�ge! A Nagy�rnak v�ge! N�zd! – azzal Draco felh�zta inge ujj�t, �s Valeriana fel� ford�totta a k�ts�gtelen�l jegymentes alkarj�t.

Valeriana megemelte saj�tj�t is, hogy val�ban meggy�z�dj�n arr�l, amit Draco �ll�t. Az � karja is csupasz volt. Megszabadult h�t az �tokt�l, a zsarnokt�l, aki �t �s sokakat fogva tartott, aki fenyegette az eg�sz vil�got. A szabads�g �r�me, amire m�r annyira v�gyott, most m�gsem jelentett sz�m�ra semmit.

-         Mi t�rt�nt Perselussal �s a kisl�nyommal? – k�rdezte komolyan, mintha a kor�bbi �r�mh�r el sem jutott volna tudat�ig.

-         Nagy z�rzavar keletkezett. Mindenki a hal�lfal�k ut�n rohant, hogy min�l t�bbet elfoghassunk. – mondta Draco, v�g�l lehajtotta a fej�t. – Utolj�ra az apja karj�n l�ttam a kicsit, de azt�n elt�ntek.... K�t napja szakadatlanul keress�k �ket, de eddig m�g nem akadtunk nyomukra, �s…a halottak k�z�tt sem tal�ltuk �ket. Persze ez sem jelent semmit, mert n�h�nyan transzport var�zslattal az orsz�g k�l�nb�z� pontjaiba ker�ltek miel�tt meghaltak volna…

-         K�t napja… - csuklott el Valeriana hangja. Karj�t mellkas�ra tette, �s j�l �rezte f�jdalmasan fesz�l� mell�nek forr� b�r�t.  K�t napja? Ki t�pl�lja gyermek�t az�ta? Vagy m�r nincs is sz�ks�ge r�?

Valeriana becsukta szem�t, �s nem sz�lt t�bbet. Arc�n a k�nnycseppek egym�s ut�n g�rd�ltek v�gig. Szeretett volna visszazuhanni a s�t�t semmibe, ahol mindez a f�jdalom nem �rz�kelhet�. Hiszen mit �r a szabads�g, ha csal�dja nem l�tezik t�bb�? Mit �r az �let n�lk�l�k?

Hi�ba tartotta szem�t z�rva, hi�ba tartotta mag�t�l t�vol a k�lvil�got, a s�t�ts�g nem j�tt el �rte, hogy mag�val ragadja. Pedig mennyire v�gyott r�!

Hallotta, ahogy csendes l�ptek t�volodnak a helys�gb�l, majd mag�ra marad. Kinyitotta a szem�t, �s l�tta, hogy val�ban egyed�l van. Egy ideig mozdulatlanul fek�dt a gyertya f�ny�nek t�nc�t figyelve a mennyezeten, majd egy elhat�roz�ssal fel�lt az �gy sz�l�re. A szoba forgott sebesen vele, alig b�rta megtartani mag�t, de hajtotta a v�gy, hogy hazamenjen. Er�tlen�l, meg-megt�ntorodva vonszolta mag�t a kandall�ig, ahol reszket� k�zzel sz�rta a t�zbe a p�rk�nyon �ll� kis t�gely tartalm�t. Kimondta az �h�tott c�lt, �s m�ris a kandall� m�sik oldal�n tal�lta mag�t, saj�t lakoszt�lyukban.

A falon f�nyek gy�ltak. Meg�llt a szoba k�zep�n, �s v�gighordta tekintet�t az ismer�s t�rgyakon. Minden a f�rfira eml�keztette. Elindult a h�l�szob�ba, ahol gyermek�nek illata csapta meg orr�t. Megszapor�zott l�pt