Dr. Perselus - Bevállalja?: -

szerző: Deville

Dr. Perselus – Bevállalja?

Az elveszett felvételekből

-Nos, tisztelt uram…

-Harry Potter, tiszteletére.

-Nem lényeges. Dr. Perselus Piton vagyok. Nos, Mióta érzi úgy, hogy minden sarokból csak önre figyelnek, és önt akarják elkapni?

-Amióta tényleg el akarnak kapni.

-Értem. És miért akarják önt elkapni? Mit tett ön?

-Azt, hogy még élek.

-Nem elég arra, hogy eltegyék láb alól. Biztos, hogy az ellenfelei igaziak?

-Igen, magam is megküzdöttem velük.

-Értem. Honnan biztos benne, hogy azok nem az ön képzeletének szüleményei?

-Mert megölték a keresztapámat is.

-Ki is az ön keresztapja?

-Sirius Black.

-Ne csodálkozzon, ha megölnek olyasvalakit, aki vagy tucat és több ember életét oltotta ki egyszerre, köztük a legjobb barátjáét is.

-Ez nem igaz!

-Miről beszél?

-Az a bizonyos barátja nem halt meg!

-Tudja bizonyítani? Látta, esetleg ő is az ön fantáziájának szüleménye lenne?

-Egészen biztosan valóságos volt. Még Lupin is üldözőbe vette.

-Bocsánat… khm… ki az a Lupin?

-A volt Sötét Varázslatok Kivédése tanárom.

-Biztos benne?

-Olyan biztos vagyok benne, hogy tanított is Roxfortban, hogy az életemet is feltenném rá.

-Biztos benne, hogy az élete megér ennyit?

-Jól van, akkor inkább valami mást.

-Látja, terelődik a helyes útra. Ennek ellenére zavartságot látok az ön elméjében.

-Ennyi zaklatás után ne is csodálkozzon! Folyamatosan meg akarnak ölni, a nevelőszüleim utálnak, az iskolában mindenki engem bámul, meg az újságok is velem foglalkoznak, ráadásul a Bájitaltan-tanárom is folyamatosan zaklat!

-Maga itt ne ordítozzon és hazudozzon! Átlátok én magán! Ne képzelje magát feljebb! Maga itt alany és nem észosztogató! Itt ehhez csak nekem van jogom! Érti?!

-Tudja, csak folyamatosan felháborít az, hogy megkérdőjelezik azoknak az embereknek a létezését, akikkel én az iskolában barátságban, esetleg ellenségeskedésben vagyok, hogy a Nagyurat ne is említsük.

-Tudja, fiam, maga túl átlátszó. Az agya készségesen feltárja magát előttem, nem kell ehhez okklumenciát, hipnózist se használnom. Vakmerő ugyan, de a mindennapi stresszek olyan szinten felzaklatják, mint még embert soha. Higgye el, nem egyszer kerül az ember bajba életében, esetleg nem tetszik valakinek a képe, és „mit adja Merlin” kedve támad átkot szórni rá. Hogy maga híres személy, ez különösen okot ad rá. A Nagyúrral pedig ne packázzon, mert ráfázik, ehhez nem szükséges diploma, hogy megmondjam.

-Én nem úgy érzem, hogy ez a mindennapi stressz. Azért nem mindennapos dolog az, ha valaki hangokat hall.

-Tudja mit? Ha már ennyire paranoiás, menjen és kezeltesse magát a Szent Mungóban. Én nem vagyok hajlandó celluloidot és pénzt pazarolni magára, pláne nem főműsoridőben. Hordja el innét magát, maga átkozott ropiember, amíg szépen mondom!

-Maga pont olyan, mint a Bájitaltan-tanárom!

-Talán azért, mert az is vagyok! De akkor is húzza el innen magát, Potter, mert olyan átkot szórok magára nagyközönség előtt, hogy azt egy életre megemlegeti! Tűnés!

Innentől a cenzorok sajnos nem engedték meg, hogy idézzük a történéseket. Elnézést kérünk.

-Harry Potter nem vállalta be. És ön?

2004. június 17.