Bukás: -

szerző: Deville

-Csalódnom kellett benned.
-Tudom.
-Ezt nem nyerted meg.
-Tudom és látom.
-Tudod, mit jelent ez.
-Tudom.
-Minden háborúnak megvannak az áldozatai.
-Igen, tudom.
-Te pedig csak folyton bólogatsz nekem. Csak ezt tudod.
-Tudom, amit tudok.
-Szégyen, hogy holmi egyszerű muglik megdöntenek az uralmadban.
-Az, bizony.
-Nem ezért bíztam meg benned.
-Tudom!
-A rendszered, amit kiépítettél, mesteri.
-Tudom, hisz’ én alkottam.
-Tévedés! Alkottuk.
-Egy rendszer sem megdönthetetlen.
-Azzá kellett volna válnia.
-Tudod, hogy ez lehetetlen.
-Semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.
-Épp ez az!
-Nem tudsz te a világról semmit. Te sem vagy pótolhatatlan.
-Honnan tudod?
-Nem tudom, látom. Eljön a következő ideje, a tied és az eszméid leáldoznak.
-Újabb szörnyet kreálsz a világnak?
-Újat és jobbat.
-Nálam nem lehet jobb.
-Dehogynem. Én le tudlak győzni.
-De te az uram vagy.
-Hát épp ez az: uradnak nevezel, s azt állítod, nálad nincs jobb. Önellentmondásba kerültél magaddal. S ez a gyengeséged.
-Szóval azért jöttél, hogy leválts.
-Nem. Azaz nem csak.
-Hanem?
-A lehetőségeid mind elúsztak. Mugli csatlósaid még tartják a frontod, de az összes aranyvérű híved elpártolt tőled vagy az aurorok által szenvedtek ki. Bűnhődnöd kell.
-Szóval megölsz.
-Van, ami rosszabb a halálnál is. Az örök kárhozat.
-Ne tedd ezt velem.
-A muglik a nevedet elfelejtik, legfeljebb, mint a pusztítás példaképét, mint az ördögöt fogják leírni, aki a végén meghátrált és öngyilkos lett. A varázslók úgy fogják tudni, hogy kemény harc árán győztelek le, s szereztem tőled egy sebhelyet a lábamra. Invito pálca.
-Megfosztasz attól, amit megszereztem?
-A harc itt végetért. Te elestél. Nem vagy hős. S ők sem hiszik rólad, hogy az vagy.
-Nem hagyom, hogy bemocskold a nevemet!
-Te akartad. Alantas mugli-bűbájjal fogsz eltávozni. Porból jöttél, s hullád a porban fog heverni. Halálod rejtély marad.
A kezdeményező fél megfogta a másik, összetört alak fejét. Kezében egy pisztolyt tartott.
-Ezt az utolsót rád tartogattam. Ha esetleg mégse járnál sikerrel. 12 év. Eddig figyeltem, játszva a szende, bohókás alakot. Átkozott 12 év.
A megtört sírni kezdett. Szeméből csorogtak a könnyek. Mind egytől egyig a padlóra koppant.
-Még arra sem vagy méltó, hogy megszánjalak.
Majd a lövés eldördült. A test leborult a földre.
-Ejh, Grindelwald. Jobban is alakulhattak volna a dolgaink.
A varázsló fütyörészni kezdett, mint egy dolgavégzett. Egy régi dallamra kapott rá. Leporolta a talárját. A varázspálcával megsebesítette magát. Örökre bevésődött az emlékezetébe, ugyanakkor hasznos is volt: legalább senkitől nem kellett megkérdeznie, hogy a londoni metrók merre járnak.
Majd az asztalról fölvette félhold alakú szemüvegét…