8. fejezet

Piton jelentése

  A hold keskeny sarlója bevilágított az ablakon. A beszélgetésnek vége szakadt. Harry a tűzbe bámult, Agatha pedig merengve nézte az asztalon táncoló fényeket.

  –Ideje lenne lefeküdnünk, Harry – szólalt meg Agatha mintegy öt perccel később. Már csak pár óra volt pirkadatig, s bár nem várt rájuk nehezebb nap, mint az előző, de már mindketten fáradtak voltak. Agathát kimerítette a hosszú mesélés, és Harry is alig bírta már nyitva tartani a szemét. Mégsem vallotta be, hogy álmos, még magának sem.

  –Tehát a holnapi napunk nyugodt lesz - jegyezte meg, halványan elmosolyodva.

  –Ahogy vesszük. Addig nem lesz egyetlen igazán nyugodt nap sem, amíg a nővéreim életben vannak. De nem lesz olyan veszélyes, mint a mai - vagyis most már tegnapi. Egy darabig nem próbálkoznak újra, most hogy visszavertük őket.

  –De honnan tudhatjuk, hogy meddig lehet nyugtunk tőlük?

  –Nem tudhatjuk. A Rend most megpróbál felkészülni. Ha csak Voldemort ellen kellene harcolnunk, még könnyű dolgunk lenne. De így... Nem tudom, hogy sikerülhet-e valaha békét teremteni.

  –Sado és Melantho egyszer már visszavonultak. – vetette ellen Harry – Évtizedekig nem lehetett hallani róluk.

  –Jobban ismerem őket, mint te. Ha egyszer elkezdenek valamit, akkor nem nyugszanak, míg végig nem csinálják. Elsősorban engem akarnak kicsalogatni innen és megölni. Aztán jönnél te - és persze Voldemortot is meg fogják próbálni újra irányítani. Nem lesz könnyű a harc, és az sem biztos, hogy egyáltalán győzhetünk.

  De most, Harry, tényleg ideje lenne eltenni magunkat holnapra. Nekem részt kell vennem a gyűlésen, és nem lenne rossz, ha nem aludnék el közben. A holnapi nap nagyon fontos lesz ilyen szempontból.

  A gyűlés csak délután kezdődött. A kastély hatalmas nappalijában foglalt helyet az ötven varázsló és boszorkány - mindössze ennyien maradtak. Az asztalfőt Dumbledore foglalta el. Közvetlenül mellette jobbról Agatha ült, és utána a többi Rendtag. Az igazgatóval szemben Piton foglalt helyet. Remus Lupin, Tonks, Sturgis Podmore, akit az Azkabanból engedtek ki még a nyár elején, Rémszem Mordon, Mundungus Fletcher, Dedalus Diggle, Kingsley Shacklebolt, a Weasley család idősebb tagjai, és még jó néhányan ültek az asztal mellett.

  Egy darabig csendben voltak, s mindenki maga elé meredt. Végül Piton megköszörülte a torkát. Erre mindenki felnézett, kivéve Agathát. Ha Piton szólni akart, akkor feszült figyelem ült ki a rendtagok arcára. Tőle várták a legújabb híreket, hogy mit tervez, mire készül Voldemort.

  Piton azonban nem szólalt meg, bár kinyitotta a száját, de azonnal be is csukta. Lassan fújta ki a levegőt. A többiek lemondóan sóhajtottak.

  Agatha Dumbledore-ra sandított. Az ősz varázsló az ölébe ejtette kezeit, és az asztalt fürkészte. Szemeiben nyoma sem volt az eddig megszokott pajkos fénynek, szája környékéről is hiányzott az örökös mosoly. Előző nap találkozott ő is Agatha nővéreivel, és most már belátta, értelmetlen a harc. Nem tudják legyőzni Voldemortot. Vagy ha mégis, akkor is elvesztek. Dumbledore ezen töprengett, és a többiek megrendültek a varázsló komorságától. Agatha volt az egyetlen közülük, aki annak előtte is ismerte már Melanthót és Sadót. Csak ő tudta a csata előtt, hogy jóformán semmi esélyük. Hogy mégsem adta fel a reményt, az csak annak volt köszönhető, hogy ő, bár száz éves volt, nem csak testben, de lélekben is fiatal maradt. És nemcsak tudta, hogy hogyan győzhetők le a nővérei, de hitt is benne.

  A Rend tagjai újabb hosszas hallgatásba burkolóztak. Bár mikor bejöttek, mielőtt leültek, még beszélgettek egymással, jelentéktelen apróságokról, de ahogy Dumbledore megjelent, azonnal csend lett. Mindenki azt várta, hogy az igazgató szólaljon meg, de ő még mindig hallgatott.

  Végül Piton elvesztette a türelmét, és mindenféle bevezető nélkül hozzákezdett a jelentéshez. A többiek megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Lassan Agatha is felemelte a fejét.

  –A Sötét Nagyúr most új terveket sző. Eddig beérte az értelmetlen gyilkosságokkal, de most újra terv szerint dolgoztatja a halálfalóit. – Piton arca rezzenéstelen maradt beszéd közben, a hangja pedig nem árult el érzelmeket, ugyanolyan vontatott és gúnyos volt, mint máskor – A sereg már összegyűlt. Nem csak a halálfalók, az óriások és a dementorok tértek vissza hozzá, de számtalan vérfarkas, vámpír és egyéb szörnyeteg is vele tart. Az új terve – legalábbis amit eddig elárult nekünk – hogy ezekkel a szörnyekkel támadja meg a Roxfortot nem sokkal az után, hogy elkezdődik a tanév.

  –Mi is ott leszünk! – szólalt meg Tonks váratlanul. Piton úgy folytatta a beszámolóját, mintha meg sem hallotta volna a nő közbeszólását.

  –A halálfalók és maga a Sötét Nagyúr nem vesznek részt a támadás első hullámában. Mindössze az alattvalókat küldik – a dementorokat az emberi ellenállás semmissé tételéhez, az óriásokat a kövek lerombolásához. Az összes többi szörnyeteg csak segítségképpen lesz ott.

  –Nem lesz új tanév – jelentette ki Dumbledore. Hangja halk és megtört volt, mégis mindenki hallotta szavát a teremben. Azt várták, hogy az igazgató folytassa, de az nem óhajtott magyarázkodni.

  Piton nagy levegőt vett, és tovább beszélt.

  –Ha nem lesznek ott a diákok, akkor a támadás értelmetlen lenne, és valószínűleg nem is fog megtörténni. De a másodlagos terv a Főnix Rend főhadiszállásának megtámadása.

  –Az nem lehet... – szólt közbe újra Tonks – nem tudják, hol vagyunk.

  –De igen, tudják – mondta Piton, immár válaszra méltatva a fiatal aurort. – A Nagyúrnak vannak forrásai, akiktől tudják... – Piton jelentőségteljesen Agathára nézett. Mindannyian értették, hogy kikre gondol a professzor. Melanthót és Sadót még a Rend gyűlésein sem volt szokás nevükön nevezni, és ha tehették, meg sem említették őket. Agatha tisztában volt vele, hogy ha Voldemort és a hívei ellen harcolnak, akkor árnyékok ellen teszik. A valódi ellenség a Nővérek voltak. “Tehát újra a pártját fogják...” – gondolta magában.

  Ha harcolni kellett Melanthóékkal, abba a Rendtagok is beszálltak. De ha beszélni kellett róluk, akkor mindenkinek összeszorult a torka a félelemtől.

  Piton befejezte a beszédet, és várakozásteljesen nézett körül.

  Dumbledore lassan megszólalt.

  –Ha valóban ezt tervezi Voldemort, – a név említéséra az asztal körül ülők többsége megborzongott, – akkor nem kezdjük el a tanévet. Nem tehetjük ki a diákokat ekkora veszélynek. Egyvalamit tehetünk: felkészülünk a harcra. Itt, a Griffendél kastélyban.